A fájdalom éjszakája

Fülledt nyári este nyílik a szoba ajtó, ahogy be sétálunk kezeink egymásba fonódnak. Odavezetlek az ágyhoz, elengedem a kezedet, megfordítalak, hogy a szemedbe nézzek. Jól tudom, milyen hatással van rád a tekintetem.

- Vetkőzz le! - jön a parancs.

Teszed, amit mondok. A ruha darabokat egyesével veszed le magadról, és teszed szépen összehajtogatva az ágy melletti éjjeli szekrényre. Szemmel láthatóan ideges vagy, és ez tetszik.

- Mi az? - kérdezed idegesen.

Szégyen érzet nélkül vizsgálom meg a testedet, lentről felfelé haladva. Addig, amíg szemem a szemedbe nem néz nem válaszolok az általad feltett kérdésre.

- Ez, amit látok. - felelem közömbösen. - Az én mazochista ribancom.

Elnyomod a késztetést, hogy elnevesd magad. Észreveszem, ahogy mélyen beszívod a levegőt, és megdermedsz a félelemtől. Pedig sokat beszélgettünk erről, tudod jól, hogy most mi fog történni.

Ami először elő kerül a szekrény mélyéről az egy pár fekete csukló pánt, piros dizájn varrással. Oda megyek hozzád, megragadom a jobb csuklódat és felteszem rád a pántot. Mikor lakattal rögzítem elkerekedik a szemed. Tudod, hogy addig rajtad marad, amíg máshogy nem döntök. Megbeszéltük! Te is annyira tisztában vagy vele, hogy mi lesz veled, mint én. Félsz, mert tudod, hogy érezni és tudni az két nagyon különböző dolog. Szépen lassan a többi pánt is fel kerül rád.

- Készen állsz? - kérdezem.

- Igen. - suttogod a fülembe.

Felemelem az állad, és a szemedbe nézek.

- Ne feledd! Ma este minden érted van, Én, az ágy, az eszközök, a kötelékeid. Minden összefogott azért, hogy Te egy nagyot élvezhess!

- Akarom, akarom! - mondod kissé idegesen, de kacagva.

- Nagyon jó! - közelebb lépek hozzád, és a füledbe súgom " akkor bántani foglak, Én kis mazochista ribancom ".

- Igen, Uram. - mondod, miután veszel egy mély levegőt, közben borzongás fut át rajtad.

Gonosz mosollyal sétálok vissza a fiókhoz és előveszek egy nagy 4 cm átmérőjű golyóval ellátott szájpecket.

- Ne feledd! Ez minden érted van. - mondom, miközben szorosan rögzítem a szádban, ahová való.

Kézen foglak, és az ágyhoz vezetlek, lefektetlek. Hagyományos ágy, némi módosítással, hogy alkalmas legyen a játékhoz. 4 kampó került a 4 sarkára. Majd ismét visszatérek a fiókhoz, ahonnan most 4 db karabíner kerül elő.

Csuklódat fogva egy karabínert csatolok a bal csuló pántodhoz, majd a neked az ágy bal felső sarokban lévő kampóhoz rögzítem. Ugyanezt megteszem a jobb csuklóddal és mindkét bokáddal. Hamar biztonságosan ki vagy kötve az ágyhoz. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy András kereszt sokkal jobb lenne, de ennek is meg vannak a maga előnyei.

Bele markolok a fenekedbe, közben ügyelek rá, hogy a körmeim mélyen bele mélyedjenek a húsodba. Közben a leheletem meleg szellőként csiklandozz a füled, miközben suttogok.

- Az enyém vagy! - mondom.

Borzongás fut át rajtad, miközben felnyögsz a szájpecek golyója mögül.

Engem figyelsz, ahogy hátrébb lépek, és újfent a szekrény fiókjához sétálok.

Bízol bennem, tudod, hogy vigyázok rád, mellettem nem érhet baj. Így kaptam tőled elég mozgásteret ahhoz, hogy az ésszerű és az előre megbeszélt játékok keretei között azt tegyem veled, amit akarok.

Aztán vissza térek a szekrényhez, amiből lassan előveszek egy 75 cm hosszú 1,5 cm átmérőjű bambusz fenyítő pálcát, minek fonott fekete-piros műbőr fogantyúja van és egy 15 cm-es merev nyelű, 40-45 cm hosszú bőr korbácsot.

Szemeiddel folyamatosan követed minden mozdulatomat. Tekinteted a pálcára szegeződik, tudod, hogy mi lesz a sorsod. Ismét nálad vagyok és a füledbe súgom:

- Bántani foglak.

Egy elfolytott mosoly jelenik meg az arcodon, miközben látom, hogy remegsz a várakozástól.

- Bántani foglak. - ismétlem halkan. - és ennek minden percét élvezi fogod.

Felnyögsz, ahogy a kezem a combodhoz ér finoman simogatom.

- Tudod, miért fogod élvezni?

Ismét egy nyögés, és bólintsz.

- Így van. Mert Te egy mazochista ribanc vagy.

- Hmm. - motyogod.

- Tudod, még mi vagy Te?

Jobbra balra rázod a fejed, nyögsz, miközben a korbács vége a fenekedet érinti.

- A szajhám vagy.

Felemelem a korbácsot, és finoman megütöm a feneked. Megrándulsz.

- Te vagy az Én mazochista ribancom.

A korbács ismét a fenekeden csattan, immár valamivel erősebben.

- És ezt be is fogom bizonyítani.

Egy lépést hátra lépve, elkezdek dolgozni a korbáccsal. Közepes erővel addig ütlek, amíg a hátad kipirosodik. Már vagy fél órája verlek közepes erősséggel, de Te jól viseled az egészet. Így mikor végzek teszek egy lépést előre és újra csapok egyet a hátadra. Felugrasz, amíg a kötelékeid engedik, közben felsikitasz a fájdalomtól.

- Érzed ezt, kis ribancom?

Bólintasz.

- Az enyém vagy.

Borzongás fut át rajtad, ahogy felnyögsz, és teszek egy lépést hátra, hogy elkezdjelek korbácsolni. Növelem a csapások erősségét, kicsit növelve a fájdalmakat. Mindig meg ugrasz egy kicsit, amikor a korbács szálai a kipirosodott hátadhoz ér. Egész idő alatt erősen figyelem a kezed, minden pillanatban készen állva arra, hogy amint mutatod a megbeszélt jelent azonnal leálljak, de nem teszed, így addig csinálom, míg a fájdalom, könnyeket csal ki a szemedből.

Egyszer csak érzed, hogy az ütések abbamaradnak, adok időt, hogy levegőhöz juss, és alkalmazkodj a fájdalomhoz. Közelebb lépek hozzád, melléd guggolok, megsimogatom az arcod és adok rá egy puszit, közben észre veszed a nadrágom dudorát. Szemmel láthatóan tetszik, amit látsz. Tudod, hogy felizgat a tehetetlenséged, a fájdalmas sikításaid.

- Látod ezt? - suttogom a füledbe.

Bólintasz.

- Szeretnéd ezt a kemény farkamat most a puncidba vagy a popsidba?

Mély nyögés hagyja el a torkod és vonaglasz.

- De még mennyire. Végül is Te egy ribanc vagy. A ribancom.

Tested remeg, miközben le veszem a nadrágom és mögéd térdelek. A keményen álló farkam hegyét a feneked bejáratához dörzsölöm. Bekentem a segglyukát síkosítóval. Kicsit besikosítózom a farkam is, majd odaillesztettem a kimeneti nyílásodhoz és lassan, de határozottan tövig nyomom. Az élvezet újabb

- Áááááá – üvöltöd fájdalmadban a szájpecek golyója mögül.

- Tűrjed, te akartad, te mihaszna szajha.

A csípőm körkörös mozgatásával tágítani kezdem, majd ki és be mozogtatásával tágítani kezdem. Amikor kellően kitágult a segged, akkor magasabb spebességre kapcsolok, s érzem, hogy kezded élvezni, ahogy birtokba veszem a popsid.

- Ha szerencséd van, talán teljesülhet a kívánságod.

Minden egyes lökésnél nyögsz, vonaglasz.

- Emlékezz! Ez minden érted van.

Hirtelen kihúzom belőle a farkam és leszállva rólad vissza térek a korbácshoz. Csalódott vagy nem erre számítottál.

A bőrpír a hátadon egyre sötétebb, ahogy ütlek, hogy a fájdalmad egy magasabb szintre hogy emeljem, miközben végig figyelem a megbeszélt jelet, hogy mikor mutatod, de nem teszed. A nyögdécselés keveredik a fájdalom sikoltással. Az élvezet és a fájdalom harcol benned, aztán egy hosszú nyögés elárulja, hogy melyik kerekedett felül a másikon.

Még egyszer hozzád guggolok, és megsimogatlak. Könnycseppek folynak végig az arcodon, de tudom, hogy akartad ezeket a könnycseppeket.

A szekrényből előkerül egy nagy dildó, ami némi sikosítózást követően, a bal kezemmel szét feszítem a far pofád, a jobbal szép lassan a feneked bejáratához illesztem a műpénisz hegyét és lassan, de határozottan elkezdem betolni. Percekig tart, amíg a feneked teljes hosszában, tövig elnyeli a 23 cm hosszú és 6 cm átmérőjű műfaszt.

Lassú szinte erotikus mozdulatokkal elkezdem szépen dugni a popsidat. Majd még beljebb, és még beljebb.

-Fincsi, mi? Te kis perverz! - elkezdem rendesen dugni.

- Kis ribanc. - mondom, miközben erősebben nyomom beléd a műférfiasságot.

- Gyere csak, élvezz el szépen. - Teszed amit mondok.

Felsikitasz a szájpecek golyója mögül, közben ringatod a csípődet, vonaglasz.

Pár perc múlva néhány heves mozdulatot követően meg is történik, az ágyon hason fekvő, kikötözött ribanc szolgám ( Te ) el is élvez. Tested remeg.

Aztán lassan kihúzom a műpéniszt és eloldozlak. Nem sokkal később az ágyban, elalvás előtt összebújva átbeszéljük a történteket és megbeszéljük azt is, hogy ezt gyakrabban is meg kellene ismételni vagy valami hasonlót.

Vége.