Szép az élet!

Szép az élet, párámpápám,
Fájdalomtól jajdul a szám.
Gúzsba kötve, jól elverve,
Büntetéssel megnevelve.

Szép az élet, jaj de jó,
A bünti is az, ha jó fájó.
Fellógatva, láncra verve,
Vöröslik a szolga teste.

Szép az élet juppijé,
Száj betömve, ne zajongj, hé!
Kifeszítve, lesokkolva,
Kosszal, szóval bemocskolva.

Szép az élet, szól az ének,
Rabszolgaként tartva élek.
Ruhám nincsen, csak bilincsem,
Rozsdás béklyóm minden kincsem.

Szép az élet? Kérdem én,
Erről szól e költemény,
Hogy szép az biza, mert
Élvezem, hogy kőkemény…

…Kőkemény, hogy nevelnek,
Ha aláznak és nevetnek,
Ha mindennel IS elvernek,
Ha olyat teszek, mit kedvelnek.

…Kőkemény, hogy kikötnek,
Rúgnak, vágnak, köpködnek,
Dolgoztatnak, kihasználnak
Büntetésben nem szűkölnek.

…Kőkemény, hogy abuzálnak,
Testem önként adtam céltáblának,
Használnak is rendesen,
Hogy mi vár rám még?

Rejtelem, de rettegem!