Osztálytalálkozó 1

Osztálytalálkozó...

Érettségi találkozóra kellett menned, de mindenki egyedül ment. Csak fiúk voltak az osztályodban, így én sem mehettem Veled a rendezvényre, de mivel egy másik városban volt, mint ahol laktunk, megkértél rá, kísérjelek el az útra. Nem nagyon volt kedved elmenni, de régen találkoztatok, és meg is ígérted már a többieknek, hogy ott leszel. Azt találtad ki, ha elutazok Veled, amíg a vacsora tart én majd sétálgatok a városban, vagy találkozok addig ottani ismerősökkel. Kiválasztottad a ruhámat is: Fehér csipkés bugyi, fehér csipkés melltartó, harisnya, miniszoknya és magas sarkú. Fel kellett tennem a nyakörvemet. Nem értettem miért, mert azt csak akkor kell hordanom, ha szolgálnom kell Téged. Most nem erről volt szó – gondoltam én – így kicsit értelmetlennek tűnt a parancsod, de természetesen felvettem. Tudtam, egy jó alárendelt nem kérdez, csak teszi, amit gazdája parancsol Neki.
Elindultunk. A Te kocsiddal mentünk. Te vezettél. Egész úton beszélgettünk, mindenféléről…
Hamar besötétedett mire leértünk az étteremhez. Megálltál, hozzam fordultál es nagyon szépen néztél a szemembe...Úgy néztél.... Megfogtad az arcom es csendesen csak annyit mondtál:
- Nagyon szeretlek Kicsi!
Aztán bekötözted a szemem és pórázt tettél a nyakörvre. Ekkor értettem meg, hogy nem egy hétköznapi osztálytalálkozóra tartunk…
Kivezettél a kocsiból és az étterem bejáratánál átadtál valakinek. Tovább már az idegen vezetett be egy terembe, ahol – alkalmi vakságomnak köszönhetően - csak hangokat hallottam. Megálltunk, levették a pórázt és kezeket éreztem a combomon. Valaki a bugyimat húzta le óvatosan. Aztán a felsőmet kezdték a kezek gombolni. Majd a szoknya is lekerült rólam. Teljesen meztelen álltam egy teremben, fogalmam sem volt arról, kik és mennyien látnak, és mi fog ezután történni. A kiszolgáltatottságom, valami melegséget indított el a puncimban, amitől rettentően átnedvesedtem. Meghallottam a hangodat.
- Kicsi! Csinálj mindent úgy, ahogy tanítottalak! Kínáld fel Magad!
Tudtam mit kell tennem. Letérdeltem, melleimmel előrehajoltam a földre, úgy hogy a fenekem az égnek emeltem amennyire csak bírtam, a két kezemmel hátranyúltam és szétfeszítettem a popsimat és a puncimat, hogy kinyíljanak, ha valaki használni szeretné őket. A puncimból már a combomon folyt a váladékom…
Féltem, és izgatott is a helyzet. Tudtam, hogy ott vagy. Éreztem, hogy nézel, és büszke vagy rám. Rám a kis alárendeltedre… Miattad csináltam mindent.
Valaki mögém állt és hatra húzta a hajam. Olyan hirtelen történt, hogy egy rövid sikítás hagyta el a számat.
- Egy hang nélkül ribanc! – szólt rám valaki az idegenek közül.
Egy másik férfi pedig durván a számba dugta a farkát. Fuldokoltam tőle, rossz volt nagyon, mert nem a Tiéd volt. Utáltalak ezért. Csak lihegést hallottam. Aki szopatott nagyon élvezte, mert nagyon hangosan lihegett. Néha több kéz is hozzámért. Valaki pedig ostorral csapott rám.
- Ezt azért kapod ribanc, mert sikítozol engedély nélkül! –szólt egy teljesen más irányból, egy eddig ismeretlen hang.
Megfogtak erős férfikezek, megemeltek, és csak azt éreztem, hogy rátesznek valakire, aki a földön fekhetett. A kezeimet hátrafeszítették és egy kötéllel összekötözték. Kezdett a szituáció kellemetlen, nagyon kellemetlen lenni. Úgy használtak, mint egy tárgyat.

Folyt. köv....