Gizella úrnő

A megyében nagy híre volt Gábor uraság feleségének. Aki minden csipp csupp, dolog miatt nagyon keményen büntette a szolgálóit. A kastély alatt korszerűen felszerelt kínzókamrát épitetett. Külön háromtagú férfi személyzet volt a kínzómester mellett. Gizella úrnő nagy örömmel szeretett részt venni a tortúrákon és kénye kedve szerint gyötörni a fiatal és csinos szolgáló lányokat. Akik tudták mikor elszegődtek Gizellához, hogy mi vár rájuk, ha az úrnő szerint hibát követnek el. De viszont ő dupla annyit fizetett a szolgálóinak, mint más, de a pénznek ára is volt. Az uraságnak nem igazán tetszett Gizella szenvedélye de szemet hunyt felette, mert nagyon szerette. És mikor feljött a kínzókamrából azokon az estéken urát a menyekbe repítette a szenvedélyével és szex éhségével. Gizella úrnő rajt kapott két szobalányt, hogy délelőtt a szobák takarítása helyett kint napoznak a hátsó teraszon. Azonnal leparancsolta őket a kínzó mesterhez, akinek a segédei bezárták a két lányt egy, egy vasketrecbe. Ami olyan pici volt, hogy csak összekuporodva lehetett beférni. A lányok remegve várták az estét és imákat mormoltak magukban, hogy úrnőjük ne legyen oly szigorú hozzájuk.
Eljött az est s a szolgák előkészítették a termet gyertyákat gyújtottak, az úrnő asztalára bort és aprósüteményt készítettek. Közben megjelent az úrnő mögötte vezettek egy lányt kinek az volt a bűne, hogy túl forrón tálalta a teát. A kínzómester karbatett kézzel várta őket a terem közepén. Mély alázatos meghajlással üdvözölte az úrnőt. Aki pökkhendien csak ennyit mondott.
- Bemelegítésként korbácsold meg ezt a lányt, huszonötöt a hátára.
- Igen is úrnőm. Válaszolt a mester.
- Vetkőztessétek meztelenre! Szolt az inasoknak.
Akik rögtön letépték a ruhát szegény lányról, és a terem közepén összekötözött csuklóinál fogva. Olyan magasra húzták, hogy csak láb új hegyen tudott állni. Közben a mester mögé lépett és egy hosszú ostorral elkezdte kimérni a büntetést. Minden negyedik ütésnél picit előrébb hajolt csak, azért mert tudta, hogy így az ostor hegye a lány kifeszített melleibe mar. Ilyenkor szegény teremtés hatalmasakat sikított. Nem is csoda, hiszen a szép fehér bőre rögtön felrepedt és vérezni kezdett. Ezzel a technikával a háta és a melle is tiszta vér volt mire megkapta a huszonötöt, és rongybabaként lógott a kötélen. Ilyenkor az úrnő az asztalnál ülve nézte végig a korbácsolást, és még utasította is a mestert, ne csak simogasd nagyobbakat, üss.
Majd a segédek leszedték a félig ájult lányt a kötélről, és a sarokba vezették. Ahol csuklóit a falba rögzített bilinccsel rögzítették, karjait szétfeszítve, háta nekinyomódott a pince hideg falának még hűsítette is égő háta fájdalmát.

Folyt. Köv.

Balek12