A kicsi, a nagy, az alacsony s a magas. Avagy a relativitás. (2)

Végre minden felesleges textil lekerült róluk és ott álltak előttem tök pucéran a ház teraszán. Érdekes volt látni őket, ahogyan nagy zavarukban állnak egymás mellett, nem tudva, hogy a kezeikkel mit tegyenek. Nem merték magukat takargatni azokkal, de maguk mellett sem akarták lógatni. Az persze eszükbe sem jutott, hogy vagy a tarkójukra tegyék, vagy hátul a popójuk mellett fogják össze. Szóval alaposan zavarban voltak.
S lettek még jobban is, mikor kijöttek a teraszra a két szolgám tálcával, amin szendvicseket hoztak, valamint üdítőket és poharakat. Letették azokat az asztalra, majd felegyenesedve végignéztek az ott meztelenül álló és zavarban lévő srácokon. (Meg kell jegyeznem, hogy ugyanúgy egy magasabb s egy alacsonyabb srác jött ki.)
Bár rajtuk sem volt semmi, egy éppen csak valamit takaró köténykén kívül, de azon át is jól látszottak az előremeredő, nagy farkuk. Miután megstírölték az ott zavarban állókat, akik ettől a kezeiket a saját farkuk takarására előrekaptál, elmosolyodtak, még jobban kihúzták magukat és halkan megjegyezték:
- Mit eszik vajon a gazda ezeken a nyiszletteken? –szólt az egyik. A másik hozzátette: - Igazán megkúrni sem lehetne ezeket. No meg azon hogy mutat a szőke haj, de fekete fanszőrzet. Borzalom!
- Ne prézsmitáljatok, hanem dologra. Kifele! S ha hívlak titeket újra, akkor igazi szolgaként jöttök be, semmi sem lehet rajtatok. Megértettétek?
- Igenis, Uram, ahogyan parancsolod! – jött egyszerre a válaszuk és söpörtek kifele, azaz befele a házba.
Én meg beleharaptam az egyik szendvicsbe, majd magamhoz intettem a magasabbat, hogy jöjjön közelebb hozzám. Az tétován előrébb lépett, de nem mert túl közel jönni, így letettem a kezembe tartott tányért a szendviccsel és kinyúlva megragadtam a csüngő farkánál fogva s magamhoz rántottam. Végre ott állt előttem. Mutattam, hogy forogjon, majd megállítottam, és a térdemre rántottam és kapott vagy tízet a csupasz fenekére a kezemmel, tenyeremmel.
- Ezt azért kapod, mert takargattad magadat a szolgáim s persze én előttem, no meg azért is, mert nem engedelmeskedtél nekem azonnal, a gazdádnak.
- A Gazdámnak? – nézett rám megrökönyödve a srác s megborzongott a teste.
- Meglepődtél? Igen, a Gazdád vagyok, Urad s parancsolód, míg ott vagy nálam!
- Igenis, Uram! – hajtotta meg a fejét alázatosan.
- Most fordulj, dőlj előre, s hátranyúlva húzd szét a farpofáidat. Látni akarlak!
- Miket? A farpofáimat? – értetlenkedett a magas srác.
- Kell még pár csapás a seggedre, hogy jobban halljál? – kérdeztem meg s már rántottam újra a térdeimre s csaptam rá, vagy tízet, de nem engedtem el, hanem az egyik karommal a derekánál leszorítottam, míg a másikkal megujjaztam.
Kissé sziszegett, vergődött a teste az ujjazástól, de nem engedtem el, hanem még folytattam. Megjegyeztem:
- Nem vagy eléggé tág, az biztos, sőt túl szűk vagy. Tágíttatni kell téged! Szolgák ide! Hozzatok vizet s törülközőt is! – kiáltottam fel.
Azok persze szaladtak, hozták a lavórban a vizet és karjukon a törülközőt, de nem tudtál hova tegyék le azt. Kérdőn rám néztek. Én meg mutattam, s egyben utasítottam is a magasabbat, hogy az tartsa a lavórt, míg megmosom a kezeimet és az alacsonyabbat, hogy álljon csak kis terpeszbe s a magas, szőkét pedig, hogy térdeljen csak elé és szopja még jobban fel.
Mikor már jó ideje szopott, akkor leállítottam, újra a térdemre fektettem és most mutattam az alacsony szolgámnak, hogy így, lefogva, kúrja meg. Kicsit kényelmetlen volt ez a póz neki, nehezen jutott hozzá, de azért megtette és már dugattyúzott is a magas, szőke srácban. Erősen kellett fogni azt, mert fel-fel akart ugrani egy- egy lökésnél, hogy megakadályozza a kúrását.
- Mi van, még nem volt benned fasz? – érdeklődött a szolgám a szőkétől.
Az nem válaszolt, csak harcolt velem a szabadulásáért, tekergette a testét s sóhajtozott, de nem válaszolt. Erre én kérdeztem meg az ott álló, de még nem teljesen mereven „álló” alacsony barátjától, hogy volt-e már a magas, szőkében, de az is zavartan tiltakozott, hogy még nem.
- Kár! – jegyeztem meg. - Nem tudod, hogy milyen jó bulit hagysz ki. – szóltam hozzá.
- Az lehet Uram, de mégiscsak a barátom. – válaszolta elpirulva.
- Na és? Attól még jó lesz neked, de neki is. Élvezetes. – szögeztem le.
Így erről nem is esett több szó, mert szinte egyszerre kiáltottak fel: az alacsony szolgám a sikeres el-, azaz benne elmenésétől, míg a magas, szőke attól, amit érzett magában.
Az alacsony szolga felállt belőle, majd mutattam, hogy vigye s dobja be - magával együtt – az úszómedencébe. Így ők már vízben voltak.
Én közben rá skubiztam a még ott álló, alacsony szőke srác testére s láttam már mereven előre áll a farka. Megkérdeztem tőle:
- Te már kúrtál meg valakit? Nem nőt, férfit?
- Igen, azaz nem. – válaszolta zavarában.
- Akkor most itt az idő, hogy elkezd! Vele!- s mutattam a magasabb szolgámra, aki ezt hallva, már hasalt is rá az egyik teraszon álló napágyra, de úgy, hogy a térdei még a kövezeten voltak és az egyik lábát feltette az ágyra.
A szőke, alacsony csak nézett, majd megmozdult, s míg odalépett az ágyhoz, húzott párat a már úgy is merev farkán. Többször, s ügyetlenül próbált odahasalni a már félig fekvő srácra, de nem találta el a megfelelő pózt, hogy bele tudjon hatolni. Így az segített neki, míg végre beletalált. Elkezdett működni, döfködni is benne, de az arcán nem látszott a gyönyör. A szolgámén sem!
- Cseréljetek, mutasd meg neki, hogy kell tennie, hogy kellemes és kéjes is legyen! – utasítottam a szolgámat.
Az nem kérette magát, felállt, majd lenyomta a maga volt helyére a szőkét, alaposan megujjazta s már dugta is. Hosszasan és alaposan. Akit dugtak, egy ideig rángatózott, de később már megnyugodott, sőt egyre jobban élvezte is. Szinte egyszerre kiáltottak fel, mikor végre elment benne a szolgám. Most már ők is mehettek a medencébe fürödni.
Csak én maradtam a teraszon s főtt is a fejem, hogy mit tegyek: a szolgáim előtt, velük nem akartam meztelenül fürdeni én is a medencébe, de viszont én is meg akartam dugni a vendég srácokat. Nem a parton, hanem a medencémben.
Így kiparancsoltam a szolgáimat a vízből, hogy menjenek, készítsék elő a terepet a továbbiakra, de azt nem tettem hozzá mit és hogyan. Tudtál ők az nagyon is.
Én meg közben beugrottam a srácokhoz a medencébe, majd mivel a magasabb srác volt hozzám közelebb, azt kaptam el, nyomtam a medence partfalához és már járt is benne az ujjam. Előbb csak egy, majd kettő is, de végül felcseréltem a farkamra én is megdugattyúztam alaposan, de nem mentem el benne. Hanem helyette a másikat is elkaptam, azt is megujjaztam (könnyebben ment) és azt is megdugtam, de benne már elmentem.
Majd utasítottam az alacsonyabbikat, hogy ott, a medencében dugja meg a barátját. Jó hosszan tette, láthatóan ő élvezte, de a barátja nem, mert az mindenáron szabadulni akart tőle, míg nem végül sikeresen elment benne.
Ragyogott a képe, s majd szétdurrant a büszkeségtől, hogy neki is sikerült megtennie és elmennie benne.
A barátnak azonban más volt a véleménye, ezért elkapta és a víz alá nyomta s jó ideig nem is engedte el.
(folyt. köv.)