Nyomok I.

Csak a cipőjét hallottam, ahogy halad felém az ajtótól a székig, ahová kikötözött. Nem szorosan, de a csuklóim hátra voltak rendezve külön-külön a háttámlához erősítve. A szemeimet eltakarta egy fekete kendővel. Kötött egy másikat a nyakamra. Rózsaszín volt. Halvány. Én választottam. Masnit is kötött. Majd a léptei keltett hangok elfogytak. Mögöttem állt. Csak a lélegzetvételeimet hallottam. Kicsit hűvös volt. A fekete szett, amiben látni akart nem óvott meg. A lábaim terpeszben, szintén külön-külön a szék lábaihoz voltak kötözve de csak annyira, hogy spiccben tudjam tartani, ahogy kérte.
Hirtelen a bőrömhöz értek, teljesen libabőrös lettem. Először csak végig húzta néhány ujját a vállamtól az alkaromig. Szerette, ha egyenesen ülök, ezért mindkét vállamnál fogva megragadott és kényszerített arra, hogy kihúzzam magam, egyvonalban a széktámlával. Ahogy a hátam a támlának feszült, a melleim teljesen vigyázzba vágták magukat. A lábaim még mindig spiccben. Nem tudtam mozdulni, a levegő is félénken jutott a tüdőmbe - lopakodva, észrevétlenül. Majd a fülembe súgta, hogy fordítsam felfelé a tenyerem. Nagy levegőt vettem és megtettem, amire kért. Mikor szép egyenesen tartottam mindkettőt, feszesen hiszen nem volt nagy mozgástér másfajta mozdulathoz, végig húzta az egyiken. Hűvös volt. Majd átmelegedett. A vállamra is lehúzta. A levegő nem vigyázott többé és hangosan járkált - be és ki. Majd jött az első ütés. Az ujjaim összerándultak. A tenyerem lüktetett. De gondolkodni sem volt időm, érkezett a következő. És az újabb. A levegő pedig süvített, mint mikor ajtót-ablakot nyitva hagynak. A szívem ugró kötelezni kezdett.
Hirtelen abbamaradt. A léptei megint hallattszottak a fa padlón - néhányat tett meg mögöttem. Közben a hátamon húzta végig. Amikor a másik oldalra került, újra ütés következett. Ugyanannyi mint az előző esetben. Minden ugyanolyan volt. Kivéve az agyam. Többé nem kapkodtam a levegőt. Megnyugodtam. Csak élveztem és nem számoltam többé egyetlen ütést sem.
Végig csókolta bőr játékszerével az egész testem. Minden ütéssel az agyam különböző receptorait simogatta, csókolgatta, ölelgette. Az ütések eggyé váltak. Egybeolvadt minden, mintha egy egész lettem volna - mint egy, tökéletes akarat összhangban az övével. Mint mikor két táncos egy mozdulatban lesznek eggyé - két test, négy kar, négy láb, két szív: majd hirtelen tökéletes összhangban eggyé válnak. A bizalom kötött össze.
A másnim nem mozdult. Kezeit finoman végig húzta a nyakszirten majd haladt előre a szegcsont felé. Éreztem ahogy a szalad megfeszül - többé nem masni volt. Rózsaszín nyom volt... Amikor eloldozott az ölébe vett és végig csókolta a nyomokat - a nyomait.