A kicsi, a nagy, az alacsony s a magas. Avagy a relativitás. (1)

Még a nagyhéten történt, hogy annak hétfőjén, a fürdőben, felfigyeltem egy érdekes „párra”, de akkor még nem tudtam, hogy tényleg azok(!) Az keltette fel a figyelmemet, hogy a termálba bejött egy srác, aki igen magas volt s a testmagasságához képest pedig elképesztően sovány. S ami még feltűnőbbé tette az, hogy a vékony pipaszár lábai egy olyan bermudából nyúltak ki, mely a térde alá ért és ráadásul mg függőleges csíkozású mintájú volt (fehér-szürke), ami még „nyújtotta is kellően az alakját és sokkal magasabbnak mutatta őt. Arról nem is beszélve, hogy a bermudában alig volt a két pipaszár lábszáron alul és felül az egy arasszal összefogható derékon kívül „szinte” semmi. Már. mint, ami „fogható”, vagy pláne kidomborodó lett volna. Se elől, de hátul sem! Még fara, feneke sem volt, szinte egy nagy, magas, vagy inkább hosszú, de igen vékony, álló deszka göcsért, csomó nélkül.
Már később láttam meg a bejövő alacsony srácot, aki ugyan alacsony növésű volt, de izmos testű, szépen simult a domborodó fenekére a fecskefazonú fürdőnadrágja és az elől meg is mutatta az abban lévőt”zacskóját”, ami hozzá képest terjedelmes volt. A fecskefazonú fürdőnacijából, a combjai mellett, kikandikáltak a fekete szőrszálai mind a két oldalon és ráadásul a derekánál lévő – fürdőnadrágját éppen csak megtartó – gumírozás sem feszült a testére, hasára, mert alatta „valami” elhelyezkedett és éppen csak benne maradt a nadrágjában, nem sok kellett ahhoz, hogy kibukjon abból.
Mind a ketten szőkék voltak. A magasabb lenszőke színű, az alacsonyabb kicsit sötétebb szőke, de neki volt hosszabb a haja, szinte a vállát verdeste. (Már akkor is elcsodálkoztam, hogy szőke a haja, a szemöldöke, de fekete a fanszőrzete!)
Jó ideig nem keveredtek egymás mellé, külön-külön mozogtak és látszott, hogy szívesen megismerkednének valakivel, de az ne legyen nőnemű.
Bár keringtek- keringtek sokat és sokszor a termálban, de kint a külső úszómedencéknél, majd a wellnessben is, de nem sok sikerrel, látszólag.
Én közben felmentem a napozóterasz melletti sportrészlegbe és éppen „eveztem”, mikor láttam őket a lépcsőn feljönni, majd tovább menni a napozóba. (Nem mentek a liftek, így kevesen voltunk fent. Mikor én átjöttem a napozón, a kórház felőli végén két csaj napozott bikiniben, itt a sportrészleghez közeli részen, egymástól távolabb külön-külön egy-egy pasi, de gatya nélkül!)
Felértek, körbementek, majd jöttek vissza csalódottan. Megbeszélhették, hogy próbát tesznek, mert egy ideig nem láttam őket, csak mikor felmentem a sportrészlegből, akkor láttam, hogy egymástól távolabb, de a két pasitól is fekszenek az ágyakon, hason, gatya nélkül.
Mikor megláttak, s szemrevételezték az én alakomat is, meg”látva” a domborodó csomagomat, szinte egyszerre fordultak meg és mutatták meg magukat, elölről is. A kis, alacsonynak állt a cerkája, mint a cövek, az égre meredve; de a magasabbé nem, alig látszott ki a szőke fanszőrzetből, így odanyúlt és próbálta húzogatva felállítani, de nem sok sikerrel. (Ezt lesajnálóan nézte a társa!).
Én pedig először az alacsonyabb felé indultam el, körbekeringtem, minden oldalról jól megnézte, stíröltem őt, de tovább léptem a magasabb felé, azt is megkerültem s úgy állva meg, hogy az alacsonyabb lásson, az arcomat is, rákacsintottam a magasabbra, intettem is a fejemmel, majd tovább sétáltam. Jó pár lépés után visszanéztem rá, újra intettem a fejemmel, de a kezemmel is hívogattam s mikor láttam, hogy megmozdul, indultam csak tovább a zárt lépcső felé.
Ott mg megvártam, hogy felbukkanjon, lásson, s csak akkor indultam el lefele. Ő jött utánam. Majd az egyik lépcsőfordulóban bevártam és mikor mellém ért, elkaptam az egyik kezét, de a másikkal már a bermudáján át, a nem merev farkát is megfogtam s megszorítottam, míg megkérdeztem: - Egyedül is eljössz, vagy jön a barátod is?
- Ki, a barátom, melyik? – értetlenkedett.
- Melyik, melyik, az, aki ott fent feküdt, nem messze tőled, akire igaz, hogy „kis ember nagy bottal jár”.Az. – válaszoltam.
- Mehetek egyedül is, de jobb lenne hármasban. – nyögte ki végül.
- Rendben, menj érte, majd öltözzetek fel és a kertben megvárlak titeket! - mondtam, majd én lementem, ő meg vissza a tetőre.
Nem sok idő múlva már jöttek is mind a ketten felém a kertben, a padhoz, amin ültem. Mutattam, hogy foglaljanak helyet mellettem.
- Ákos – mutatkoztam be.
- Dénes vagyok – mutatkozott be a magasabb, míg az alacsonyabb: Tamást mondott és rögtön megkérdezte tőlem:
- Én nem tetszettem, hogy Dénest választottad? – kezdte.
- Dehogyis nem, de ha Téged választalak, nem biztos, hogy Dénes eljött volna velünk. Kisebbrendűségi érzései vannak, nem? – fordultam Dénes felé.
- Igen, így van. Ha Tamást választod, én nem jövök el, hiába is hívott volna Ő. De, ha utána Te, akkor sem biztos. – tette még hozzá.
- Rendben, akkor így volt jó. Van még kérdés, megbeszélni való, vagy mehetünk hozzám? – kérdeztem meg tőlük.
- Hát, szinte semmiről sem beszéltünk még. – kezdte Tamás.
- Beszélni, vagy tenni akarsz? – vágtam közbe ránézve. Összezavarodott.
- Válaszolj! – biztattam.
- Tenni, cselekedni inkább! – jelentette már ki.
- Rendben, akkor elmegyünk hozzám, a többit ott megtesszük! – jelentettem ki s elvezettem őket a kocsimhoz s azzal elvittem őket magamhoz.
Még a kocsiban beszélgetve tisztáztuk, hogy sok mindenben benne vannak, még a bdsm gondolata sem rázta meg őket. Tamás bevallotta, hogy már többször gondolkoztak róla, de tettekig még nem jutottak el, így azt is kipróbálhatjuk hármasban.
Mikor megérkeztünk a Budapest környékén a zöldben lévő házamhoz s beálltam az udvarra, már járt a szemük: felmérték a villát, a kertben lévő medencét, de a távolabbi pajtát és a rövid gesztenyefasort is az erdő felé.
Nem sok időt adtam nekik a bámészkodásra, mert azonnal ismertettem az itteni játékszabályokat:
1. csak akkor beszélhetnek, ha a kérdéseimre válaszolnak, de mindig hozzátéve az „Uram” szót.
2. itt a házban s a ház körül csak ruhátlanul lehetnek mindig s mindenkor.
3. nem nyúlhatnak magukhoz és a másikhoz sem, csak az engedélyemmel.
4. a büntetéseket eltűrik s megköszönik.
Az ismertetés után megkérdeztem: - Megértettétek?
- Igen, Uram! – jött azonnal a válaszuk, de nem mozdultak. Újra megkérdeztem:
- Megértettétek, amit elmondtam?
- Igen, Uram, meg! – válaszolták egyszerre, de még mindig nem kezdtek vetkőzni. Így elmentem egy bőr korbácsért és visszatérve végig vágtam azzal rajtuk:
- Miért van rajtatok akkor még mindig mindenfajta gönc? – ordítottam rájuk.
Végre megértették és kezdték lekapkodni a rajzuk lévőket. A levetett ruháikat csak gyorsan leszórták maguk mellé a földre.
- Holnap miben mentek haza? Nem ezekben? Szedjétek csak fel onnan, hajtogassátok szépen össze s tegyétek oda arra a padra! – mondtam és mutattam meg hova.
(folyt. köv.)