Kék fény - 2

Tehát modern Sharon Stone-unk, és a bűnöző (no meg az Elemi Ösztön :) ) ültek egymással szemben.
Egy domináns nő, és a legkevésbé sem szubmisszív rosszfiú.
Mit sem számított az elegancia itt és hiánya amott. Ahogy a hivatalos hatalmi viszonyok sem.
Beszélgetni kezdtek.
- Meséljen az életéről, hogy lett bűnöző, miket csinált.
- Miért jó ez nekem?
- Tudja azt maga. Addig sem kell a munkahelyen dolgoznia, vagy a körletben unatkoznia.
Ez nem a szokásos primitív cigány, gondolta, ennek okos szemei vannak. Közben Ritában belül megremegett egy kicsit a gyomra. No, nem a félelemtől, inkább az ösztönös alfától.
Közben kicsit hátravetette a haját, tekergette, félrehajtotta a fejét. Tudatosan is játszott, de egyben az ösztönei is ezt diktálták.
- Nekem folyamatban levő ügyeim is vannak, nem rontom a helyzetem, öreg zsivány vagyok.
- Nem erről szól a dolog. Maga megkapta tízesét. Az eddigi aktáiból is bent tudják tartani, és nem nehézség egy fekvőnyolcast csinálni belőle. De ha okosan viselkedik, kaphat jópontokat is….
Aha, gondolta Béla, majd meglátjuk. Különben is, jó bőr ez, majd a körletben rá verem ki. Ennyit megér…

Azzal el is kezdődött az interjú
- Árvaházi gyerek voltam. Sokat kellett verekednem. Ők vagy én. Bokszolni kezdtem.
- Tipikus bűnözői karrierje van?
Béla nevetett
- Korán kezdtem. Belátni, hogy rosszat tettem? Vagy nem akarom belátni? Nem tudom.
Felbéreltek. Fogtam egy vasrudat, fölmentem, eltörtem a lábát, aztán eljöttem, megkaptam a pénzt, és kész.
Így folydogált a beszélgetés, érdektelen, jelentéktelen vagy elévült ügyekről. Közben mindkét fél kezdett kiengedni. Rita is a kezdeti stressz, feszültség lecsökkenésével (mert kockázat mindig van), és Béla is.
Ez az ember tudja, mit tett. Túl választékosan beszél, és meleg barna szemei vannak. Ez nem hülye. gondolta Rita.
És áll a farka - vette észre. Érezte, hogy ő is nedvesedik, de nem tett semmi mozdulatot. Egyelőre.
Legalábbis ezt hitte ő. A szagok mást mondtak volna – ha lett volna még ott más, aki érzi azt.
Nem volt mindig - és főleg nem mindenkivel - szubmisszív, de mindig a rosszfiúkat szerette és a férfias gazemberekhez vonzódott; Még ha ezt a munkája során jobb is volt titkolni. De hát ki nem?
- Aztán fél évet ültem, előzetben, meg így. Aztán meg tíz évig semmit sem tudtak rám bizonyítani.
Volt, amikor az ügyvédet védtem, aki engem védett.
….
(Helyben vagyunk, gondolta Rita. Beszélni fog. Tetszem neki.)
- Amikor bevitt a terrorelhárítás, akkor a vallatáskor megvertem egy nyomozót, 4 rendőr állított meg.
Ehhez képest mégsem csinál most semmit - gondolta Rita.
Akarom ezt a férfit. Most nem érdekel semmi. Akarom. Hogy egy cellában legyek vele bezárva. Vagy ejtsek le egy ceruzát, és hajoljak le előtte? Aztán megint uralkodott magán, és hangosan csak annyit mondott:
- De megállították.
- Meg. No de miért vagyok itt magával?
(Helyben vagyunk, gondolta ismét Rita.)
- Figyeljen ide, most kikapcsolom a kamerát. Magával egy több részes beszélgetést tervezek csinálni. Én kérdezek, maga mesél az életéről. Minden héten egy délelőtt.
- Ez mind szép, de ezt miért kamerán kívül mondja nekem? Életerős férfi vagyok, maga meg nő, nem érzi úgy, hogy…? Nem mondhatok többet, mert így is hosszú a lista.
- Tudja maga fegyelmezni magát, ha akarja. Maga okos is. Csak semmi erőszak. Maga tetszik nekem.
Azzal Rita látványosan magához nyúlt, mert már nem bírta a megállni, olyan nedves volt.
(Ez egy ősember vadállat. Gondolta.)
Aztán leejtette a ceruzát, s lehajolt. Bugyi nélküli comb-szoknyája alól a feneke domborodott ki és a pinája is látszott. Érezte, hogy ráfognak a hátulról a puncijára. Ekkor a kezével lassan hátra igazította a hosszú haját.

folyt.köv.

folyt.köv.