Égjen!

Önként feküdtem ott, a sötét szobában. Nem kötözött ki. Szükségtelen volt. Akartam, hogy megtörténjen. Vártam minden egyes percét. A feszültség is izgalmas volt - vajon mikor csap le? Vajon mikor érezhetem az égő érzést? Vajon mekkora lesz a fájdalom?
Aztán megérkezett. Ettől a perctől fogva kikapcsolt az agyam. Nem gondoltam többé semmi másra, nem voltak kérdések. Csak a fájdalomra koncentráltam. Éreztem a vállamon, a hátamon. Majd a popsimon, a combjaimon. Teljesen átjárta az egész testem. De ami ennél is nagyobb önkívületet okozott, hogy a legtöbb ütést a fejemben "éreztem". Valójában az elmém szenvedte el az ütéseket. Szenvedésnek pedig nyoma sem volt. Az égő érzést felváltotta egy teljes testet átjáró, bizsergő és felszabadító érzés. A bőr végig csókolta az egész lényemet. Kizártam mindent.

A viasz végig csöpögött a hátamon és egyre lejjebb. Pokolian égetett. Minden egyes csepp olyan volt mintha belém szúrtak volna valamit. A fekete foltok pedig képviselték a múló fájdalmat. Bárcsak tovább bírtam volna. De ellenkezésnek nincs helye. Amikor engedély nélkül megfordultam gátat szabva ezzel akaratának, nem is szólt semmit. A gyertya rúdját lehelyezte a kanapé mellett álló asztalkára és kérdés nélkül szétfeszítette a lábaim. A fejem visszanyomta a kanapéra.
-Nem tűröm ... - mordult a fejem fölött elhaló hangon, de nem folytatta. Csak kihúzta a nadrágszíját, félbe hajtotta és egy hatalmasat húzott vele a seggemre. Aztán még egyet a combomra, erővel lent tartva. Aztán mikor elengedett, végig simított a hátam közepén. Mégsem hittem, hogy elégedett. Meg sem mozdultam. Az ujjai ismét végig szaladtak a lüktető bőrömön, majd újra rám vágott a szíjjal. Mély levegőt vettem, hogy ismét kikapcsoljam magam. Tudta, hogy ez a módszerem. Így voltam képes átadni magam az érzésnek, de most nem várt erre. Megragadott a vállamnál és maga felé fordított. A hüvelykujját végig húzta az ajkaimon, a mutató ujját bedugta a számba, ki-be mozgatta, aztán kirántotta. Hirtelen közelebb húzott és belém dugta. Mélyre. Mozgatta kicsit, aztán maga alá húzott és a félig letolt nadrágjából előhúzta a merev férfiasságát. Kicsit megemelt és mélyen belém tolta. Hirtelen a vállamra borult az arca és megölelt. Olyan szorosan ölelt, hogy szinte éreztem a szívdobbanásait. A lélegzete végig simogatta a hátam.
Lassan mozgott bennem. Arra számítottam, hogy keményen magáévá tesz. Ehelyett szelíden nyúlt hozzám. Finoman cirógatta a bőröm. Egészen addig várt a beteljesüléssel amig nem érezte, hogy a vágy csillapszik bennem, csak ezután engedte el magát ő is. Végül a mellem fölött pihentette borzos fejét, mint aki elfáradt. De mikor közelebb húzódott egész testével éreztem, hogy még mindig készen áll...
-Meg akarom próbálni újra. Ki kell bírnod, amig én akarom. - mondta olyan lágy hangon, mintha csak moziba hívott volna.
Nem tudtam szólni, teljes végkimerülésben feküdtem mellette. A hullámvasút vele mindig felkavaró. Sosincs megállás, csak ha ő úgy akarja. Két órán keresztül feküdt rajtam és cirógattuk egymást, hogy aztán újra neki lásson a trenírozásnak.



A fájdalom kell. A lehetőség.