Túrán

Évek óta egy nagyon régi és kedves barátommal járunk túrázni. Barátok vagyunk úgy 20 éve, ami nem kis szó, főleg ha az ember harmincas. Ilyenkor kicsit kiszakadunk a hétköznapi életünkből, hátunkra vesszük a hátizsákot és az erdőt, és gyalogolunk. Nem teljesítménytúra, szépen ráérősen nézelődve megyünk. Évente három-négy alkalommal, mindig onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk és megyünk tovább, tovább.
Így minden éjszaka máshol alszunk.
Mindig próbálunk a lehető legkisebb, legfalusiasabb helyen szállást foglalni, egyrészt mert ha már a hegyekben jár az ember, akkor szeretné megismerni az embereket is, másrészt, mert a lehető legkevesebbre van szükségünk. Ágy, zuhanyzó.
A barátomnak, Zolinak, évek óta van egy gyűrűje, a legegyszerűbb pecsétgyűrű, rajta a felirat: BDSM.
Sokszor kérdeztem, hogy van-e haszna, de mindig csak legyintett, valószínűleg annyi nőt elijesztett már, mint amennyit hozott.
Legutóbbi túránkon egy észak-magyarországi pici faluban volt a szállásunk, a szokásosnál nagyobb hely volt. A házigazda, ötvenes forma úr, néhány hektáron gazdálkodott, tartott állatokat, idilli rend volt (nem mint ahogy a legtöbb hasonló helyen).
A gazdaság központjául szolgáló családi ház egy oldalszárnyában pedig kiadó szobák voltak, itt kaptunk helyet.
Március vége volt, ünnep után, de még hideg, nem volt más rajtunk kívül.
Volt ránk ideje a helyieknek.
Megérkezésünkkor körbevezetett a gazda a gazdaságban, gyönyörű volt. A saját szükségleteik javát megtermelték, amit nem tudtak, azt meg bőven fedezni tudták az őstermelőként, a vendégeknek is árult lekvárokból, sajtokból.
Látszott, hogy sokat dolgoznak, de boldogan élnek.
Nagyon tetszett a gazdaság, jót beszélgettünk, rendes embernek ismertük meg.
A körút után visszakísért a szobánkba, ahol kissé óvatosan rákérdezett a gyűrűre, de a válaszra csak hümmögött.
- No fiúk, pihenjenek, tegyék rendbe magukat, én megyek még elvégzek néhány tennivalót, aztán úgy egy óra múlva visszajövök. Enni ne egyenek, mert a vendégeim vacsorára.
Mi, az egész napos gyaloglás miatt aztán nagyon szót fogadtunk, eldőltünk a kanapén meg felváltva elmentünk fürödni.
Ahogy letelt az óra jött, is. Tapintatoson kopogott, majd a hívásunkra bejött és konstatálta, hogy minden rendben. – Jöhet a vacsora? – Kérdezte.
- Persze, éhesek vagyunk, pattant fel Zoltán.
- No-no, hátrébb az agarakkal, nem megyünk sehova – de azért kinyitotta az ajtót – Klára gyere be! – harsogta kintre.
Ekkor állt el a lélegzetünk. Klára, negyvenes évei közepén járó, nem kimondottan szép, de azért nem megvetendő, nem túl vékony, határozottan csinos nő volt. Négykézláb érkezett, szájában karika, amelyet a szíj szorított a szájába. Szexy fehérnemű, tűsarkú. Kezein és lábain szíjak, karikával.
A hátára egy tálca volt erősítve, amin tálalva a vacsora, a csípőjén nyeregtáskához hasonló kis táska, bezárva, nem láttunk bele. Klára lesütött szemmel a heverő elé mászott, ott megállt, mint egy dohányzóasztal.
- Ő a feleségem, Klára. Lassan harminc éve a szubom, szereti, ez az élete értelme. Persze a külvilág mit sem sejt, kívülről egy átlagos házaspár vagyunk, ez a mi kis titkunk, a mi kis játékunk. Srácok, én majd egy tizessel idősebb vagyok, néha már nem úgy megy, Klára, szentem, pedig igényli a keménykezű bánásmódot. Nem tetszett neki, hogy előre egyeztetés nélkül hozom, de hát ezt kapta utasításba. A gyűrű lelkesített fel.
A vacsora természetesen a tietek, ha úgy komfortosabb, ott az asztal, Klára csak választható. Desszert, ha úgy tetszik. Elég felszabadultak vagyunk, bármit tehettek, kivétel a maradandó sérülések, vér, illetve a serpenyő a menekülőszó, ha valami nem úgy sülne el. Arra meg kell állni. Ja és itt maradok én is.
Ha ez így meg…
- Hát akkor jó étvágyat - vágott közbe Zoltán, és lehuppant a heverőre, lábát felrakta Klára fenekére, közben vett a sültkrumpliból és már falatozott is.
- Köszönjük a szíves vendéglátást - feleltem én is.
Házigazdánk a sarokban levő fotelbe kotródott, én pedig Zoltántól példát véve, mellé ültem, vettem a vacsorából, és feltettem a lábam Klára tarkójára, szegénynek a feje egy kicsit még mélyebbre került, kicsöppent egy kis nyál a szájából.
Ejnye, azonnal takarítsd fel! – Kiáltotta Zoltán, és a hátán levő tálcáról elvett egy szalvétát amit oda is vetett hozzá.
- Barátom, sose voltunk együtt ketten egy nővel, itt az ideje, tudom, hogy te csak hetero vagy, így legyen a részedről hetero alapon – fordult hozzám, de a mondat végefele a házigazdára sandított, aki komótosan masszírozta a fotelban, elöl a nadrágját.
- Kapjuk be gyorsan a vacsorát, mert ez a kis ribanc már nagyon várhatja a magáét.
Én imádom, ha szopnak, ha nem elég erős, intenzív, akkor nagyon sokáig el tudok lenni elélvezés nélkül, de jót élvezkedve, dobtam egy párnát a ribanc elé, rátérdeltem, és a kis karikán keresztül a szájába adtam, úgy folytattam a vacsorát. Ráparancsoltam, hogy ne mozduljon, csak én diktáltam az iramot, szépen lassan, nem túl mélyre. Vacsoráztam.
Étkünk végeztével ráfogtam a fejére, és, bár még mindig lassan, de egyre mélyebben kezdtem dugni a száját, néha egy kicsit öklendezett, akkor mindig elvettem tőle, majd még lasabban még mélyebbre toltam, néha lenn is tartottam neki. Szeme alig észrevehetően könnyesedni kezdett.
Zoli közben hátulról vette kezelésbe, a táskában különféle eszközöket talált, kisebb-nagyobb vibrátorokat, kötelet. Klárát lekötni nem kellett, mozdulatlanul, négykézláb állt, és tűrte ami vele történik. Zoli egyre nagyobb vibrátorokkal tömködte a punciját. Klára kényelmesen nyögdécselt, már amikor annyira kiengedhette a szájából a farkam, hogy jöhessen ki rajta hang. Nem tudta még, amit én már régóta. Nekem teljesen átlagos méretem van, Zoli viszont hatalmas. Az egyetemen ő volt az a srác, akivel nagyon sok lány szexelni akart, mert szájról szájra járt, hogy milyen nagy neki. De minden lány csak egyszer, mert fájt neki. Egyszer volt egy csaja hónapokig, újjal mutogattak rá, hogy akkora nagy rudat ugyan hogy tud elviselni hosszútávon…
Szóval Zoli barátom fasza nagyobb volt, mint a legnagyobb műfasz a készletben, amelytől Kláránk már kifejezetten zihált, és talán egyszer már el is élvezett, egy kisebbet.
Zoli hirtelen ötlettől vezérelve elővette a nadrágjából, a vibrátort kivette, és a helyére azonnal tövig nyomta farkát. Klára nagyot nyögve megindult volna előre, de arról meg én nyomtam az enyémet a szájába. Így a két tűz között maradva, előre hátra kezdett mozogni. Nem olyan pornós, kéjes mód, inkább volt benne egy kis menekülés érzet is, de ez mindkettőnknek tetszett, vele meg nem nagyon óhajtottunk foglalkozni, amíg a menekülőszó el nem hangzik.
Egyszer csak elcsitult, de tapintani lehetett az orgazmus előszelét, a kemény torokbaszás már engem is közel juttatott. A csend hatására Zoli őrült tempóval kezdte lökni szegény nőt, akit így szinte rákalapált a farkamra, már rég nem az első fele mozgott a szájába, már a második fele. Amikor kihúztam sem húztam kintebb mint a fele hossza.
A fokozott tempónak meg lett a hatása, Klára hangosan nyögve, már-már sikítva jutott a csúcsra, a hangok meg nekem is megadták a hangulatot, és a tövig eltűnő farkam érzete és látványa szinte egyszerre dobott a csúcsra minket Klárával, sikítva élvezett, én meg hörögve, tele a torkát, akkor bugyborékolni, öklendezni kezdett. Nem hagytuk abba Zolival, eszméletlenül ingerelt a kiszolgáltatott test, a játékszerünk. Majd Klára, minthogy Zoli az extrával nem hagyta abba, talán a soha nem tapasztalt méret miatt, talán a túlizgatás miatt egy kicsit maga alá vizelt.
Ekkor Zoli abbahagyta, ő nem ment el. Ketten megkötöztük Klárát, talpra állítottuk, egy bottal beállítottuk a terpeszt, két bokáját hozzákötöttük, a kezét meg a háta mögött össze.
Ekkor tűnt fel, hogy milyen pici, igazán magas tűsarkú cipő volt rajta, és így is alig ért az államig.
Mit jelenthetett ennek Zoli mérete…
- Segítesz, kérdezte barátom, és jelentőségteljesen a házigazdára nézett, aki már csak fél szemmel nézte az eseményeket, vidáman maszturbált.
- Segítek, mondtam bizonytalanul. – Nem voltam biztos a dolgomban.
- Nekem ő is kell – mondta Zoli, azzal kivette Klára szájából a karikát, aki igencsak kipirulva, elfáradva, de azért érzékelhető mosollyal nézett a férjére, aki épp nem figyelt.
Odaléptünk a házigazdához, Zoli rácsapott a kezére, letiltotta egy hangos „Nem!”-el, majd a szájába adta karikát, ketten lefogtuk, és megkötöztük olyan mód, hogy egy bot került a két térdhajlata mögé, a botnak a közepén volt egy behúzható hurok, ami a nyakába került, behúzva így a fejét a térdei közé. A keze szabadon maradt, nem volt szükség a megkötésére, maximum a fejét tudta védeni vele, vagy hadonászni egy kicsit: a hurok lakattal záródott…
Előre volt billentve, feje a földön, kezével is a padlót támasztott, ekkor Zoli felemelte a fejét a padlóról, a térdein billent hátra mint egy háromszög. Magyarázott volna valamit, hogy ezt nem, ezt nem akarja, de Zoli a karikán keresztül a szájába nyomta méretes faszát és ütemesen, kegyetlenül dugni kezdte a házigazdánk torkát. Aki hörögve, öklendezve kapkodott levegőért, majd mögé került, lehúzta a félig még fenn levő nadrágját, a fasza már csak fél kemény állapotban volt, azzal Zoli nem is foglalkozott, de szép lassan, nagyon lassan, de határozottan tövig nyomta házigazdánk fenekébe a farkát. Aki a női szerep mellé, női hangot is vett fel…
Magas hangon üvöltött, és vonaglott-volna, ha tud. „Én nem, én nem szeretem az anált” - nyöszörgött, könyörgött.
Klárát odaparancsoltam, láthatóan jót mosolygott a férjén, megparancsoltam, hogy kezdje fejni az embert, ehhez a kezeit elengedtem, és újra négykézlábra állítottam.
Már az elején tudtam, hogy Klárának a fenekét meg akarom látogatni, szeretem, az egyik kedvencem.
A kötözés ideje, a kis nézelődés elég volt a feltöltődésre számomra, ahogy négykézláb állt előttem, elnéztem a fenekét, puncija vörös, már itt-ott kezdett megszáradni a combján a lefolyt lé, de a punci még lucskos volt.
Megérintettem ő pedig felsóhatjott, simogatni kezdtem, és bár szinte látszódott a pináján, hogy mekkora fasz járt benne az imént, látszódott a gyötörtség és a fáradság, újra nagyon-nagyon nedvesedni kezdett.
Ekkor egy hatalmasat csaptam a fenekére, meglátszottak az ujjaim nyomai, felvonyított, de elnyomta a férjének hangos, férfias nyögése, ahogy Zoli ütemesen, nagyokat mozdulva tolja neki hátulról.
Szeretek játszani a nőkkel, sokáig simogattam az előttem négykézláb álló nőt, és amikor már elég nedves volt belenyúltam, de tudtam, hogy nem a puncijával fogok foglalkozni, hanem a szépen az ég felé meredő kis ánuszával. Olyan izgató volt, nem nyílt ki egy csöppet sem, nem sokat használhatták, lehet, a házigazda másnak sem szereti az anált, nem csak magának… Vagy Klára nem szereti, „mindegy” gondoltam, maximum elhangzik a menekülőszó.
Puncinedves kezemet hirtelen fentebb csúsztattam és mutatóujjam a seggébe dugtam, felszisszent, egy picit húzta el magát, valószínű csak a váratlanságtól, de azonnal észbe kapott és nyomta vissza a testét.
Azonnal harcra készen álltam, némi kis tágítás és síkosítás után, belementem hátulról.
Ahogy ánusza tágult a makkom körül, majd újra összébb záródott a makk után, az valami leírhatatlan élmény, nyögött, nyígott. Szűk volt, engem is szorított, nem gyakori érzés lehet neki. Közben a fejést egyszer kétszer akaratlanul is abbahagyta, mert nem tudott csak a saját fenekére figyelni, ekkor kapta Zolitól a pofonokat, amivel majdhogynem engem végzett ki, minden egyes pofon után szűkebb lett, én meg egyre jobban élveztem, ahogy szűkössége a farkam minden egyes milliméterét leköveti.
Ekkor Zoli hirtelen leszállt a házigazdánkról, kihúzta belúle a farkát, amit Klára ragyogó tekintettel követett, Zoli a házigazdánk szájába nyomta a dorongját, ami így mosdatlanul nekem egy kissé sok volt (de nem jött rosszul, mert már éreztem a második menet végét, de még nem akartam, hogy vége legyen, háziasszonyunk olyan vonzó és kívánatos volt, hogy még sokáig akartam döngetni.)
Szóval nekem egy kicsit sok volt, így az izgalom foka kicsit lentebb ment, de a házigazdának is sok volt, azonnal hányni kezdett volna, ha tud, de tele volt a szája, Zoli erősen fogta a fejét, amikor öklendezett, amikor nem akor meg kegyetlenül dugta, és így sült el. Házigazdánknak nem volt más választása, vagy nyeli, vagy megfullad.
Én meg időt, és lökésszámot nyerve, felüdültem basztam seggbe a nejét, fokozott tempóval, aki hangos nyögésekkel honorálta vidám döfködésem.
Mikor a férje vallatóra fogta felszabadult szájjal és torokkal Zoltánunkat, hogy „ez mi volt?”, „csak nézni akartam”, akkor Zoli annyit vetett oda félvállról, hogy „azt mondtad maradsz te is, a menekülőszót meg nem mondtad…”
Közben én is elélveztem Klára fenekébe, adtam egy puszit az arcára, és egy kisebb pofont.

Házigazdánk, miután elengedte Zoli, sértődötten készült elvonulni, és magával intette a feleségét is.
Többet nem beszéltünk egyikükkel sem, reggel a megbeszéltek szerint a kulcsot a postaládába dobva indultunk tovább a túrán.
Beszélni ugyan tényleg nem beszéltünk, de reggel én még összefutottam Klárával.
Összefutottam? Hát… Én direkt kerestem, direkt a közös térben lófráltam, amíg Zoli szedte a cuccait, Klára meg ugyancsak direkt érkezhetett, mert most is szexy ruhában, magassarkúban volt.
Nem tudom mit akart, engem keresett vagy Zolit, nem tudom milyen együttlétet tervezett.
Ahogy csendben megállt előttem, én szó nélkül fogtam meg a nyakát, fordítottam arccal a fal felé, húztam ki hátra csípőjét, le bugyiját, és az addigra keményen álló férfiasságommal azonnal az ánuszát kerestem.
Ott a falnál, állva dugtam a fenekét amíg el nem mentem, és pont úgy hagytam ott, amint végeztem.
Leírhatatlanul izgatott ez a nő, lehet leszek még vendég ebben a faluban.