Használva...

Leveleztünk, egy szexpartner kereső oldalon talált rám. Most fogunk először találkozni. Nem ismer és én sem ismerem. Azt tudom, hogy most fiúként egy faszra van szükségem. Szopni akarok. Hetek óta egyre jobban gyűlik bennem a vágy: nekem kell egy fasz, amit leszophatok. Sőt, nekem kell rengeteg fasz, akár egyszerre, amit leszophatok. Ez a vágy egyre jobban viszket bennem. Ha eszembe jut, feláll a farkam, és sokszor eszembe jut. Pedig van párkapcsolatom, van barátnőm, van szexuális életem, de ez most más.

Azt akarom, hogy használjon valaki, azt akarom, hogy használjanak, akár többen is. Férfiak.

Egy kávézóban találkozunk, a belvárosban. Magas, nem túl izmos, de határozott. Kézfogás, erős és szép, nagy keze van. Határozott a szorítása, kis bizonytalanságot se érzek benne. Tetszik. Beszélgetünk. Mindenről beszélünk, csak arról nem, amiért jöttünk. A szex közelébe se járunk, de nem is baj. Élvezem a helyzetet, hagyom magam sodorni, hagyom, hogy vezessen. Úgy fél óra múlva kicsit elhallgat, majd rám néz, és ennyit mond: Rendben.

Odaad egy darab papírt, feláll, a pulthoz megy, fizet és távozik. Közben én már a lapot nézem: egy közeli cím van rajta, egy kapukód, emelet, ajtó. És egy időpont: van még pár percem.

Tudja, mit akarok, megírtam neki. Tudja, hogy szopni akarok, tudja, hogy azt akarom, használjon. Megírtam, mennyire örülnék, ha többen is használnának, egyszerre. Semmit nem mondott rá, csak tudomásul vette. De most nem tudom, mi vár rám.

Ez egy körfolyosós ház. Gangos ház. Gangos… Gang… Gangbang… Basszus, mindenről ez jut az eszembe. Ahogy megyek fel a lépcsőn, egyre jobban ver a szívem. Mi vár majd rám? Mi fog történni? Kezdek elszállni. Kezdek máshol járni. A fantáziám, a vágyam, az ösztöneim elragadnak. Az ajtó. A csengőn egy papír: “Ne csengess. Ha pontos vagy, be fogsz jönni. De csak akkor, ha meztelen vagy. Vetkőzz le, a ruhád rakd le az ajtó elé.”

Vetkőzöm. Nincs hideg, de remegek. Nem érdekel, ha meg is látnak. A farkam is áll, de nem foglalkozom vele. Mi lesz itt? Meztelen vagyok, ott toporgok. A másodpercek óráknak tűnnek, a percek napoknak. Mert percek telnek el. Valahol nyílik egy ajtó, én kezdem kellemetlenül érezni magam. A farkam is lekonyul, ez már nem izgalmas. Megalázó. De akarom a faszt, nem futhatok el. Pontos voltam, sőt, talán ez a baj - túl hamar értem.

Nyílik az ajtó. Ő áll ott, egy fürdőköpeny van rajta. Sötétkék, vastag, tekintélyes. Ahogy a félmerev farka is, ami kilátszik. Rám néz. Látja, hol jár a szemem.

- Azt akarod? Akkor viselkedj! Nézz rám.

Felemelem a fejem, a szemébe nézek.

- Dobd ki a ruhád az udvarra. Gyerünk!

A negyediken vagyunk, ha kidobom, fogalmam sincs, hogy megyek haza. De megteszem. Gépiesen, szinte transzban lehajolok, felveszem a ruháimat, és eldobom. Meg se várom, hogy hol esik le, már a farkát bámulom ismét.

- Na gyere, kis kurva!

Nyelek egyet és belépek. Sötét van. De ez neki nem elég - kapok egy szembekötőt, amit felrakok. Már semmit nem látok, de érzem, hogy felcsatol egy nyakörvet. Innentől a nyakörvet húzva megyek előre.

Szoba lehet, háttérzaj. Emberek? Megfognak, tapogatnak. Hányan lehetnek? Lefektetnek valamire, a hátam van lefelé. A fejem hátrahajlik, a kezeimet és a lábaimat megkötik. Nevetés. Egy kéz a farkamon, de nem finoman. Belemarkol a golyómba, összerándulok. Röhögés. Egy farok a számnál. Önkéntelenül kinyitom, belém hatol. Közben a kéz elkezdi verni a farkam. Kezdem elveszíteni a kontrollt, csak nyelek és élvezem. Ez tart egy ideig, amikor kicsúszik a farok - még kemény, nem élvezett el. De rögtön újra ott van a számnál. Vagy ez másik? Nem érdekel. A farkam folyamatosan merev, részben azért, mert valaki bassza a szám, a torkom, részben azért mert mindig valahogy foglalkozik vele egy kéz. De nem élvezek el, ahhoz nem elég az az inger.

Újra kicsúszik a számból, ami benne van, és határozottan egy másik farkat érzek. Más a mérete, más az íze.

Nem is hallom, mi történik, csak szopok, de egyre fárasztóbb. Nem érdekel. Néha a torkomig szalad, de csak nyelem, néha fuldokolok, de ez jó. Használnak. Ezt akartam. Aki most a számba van, nem bírja tovább. Megragadja a fejem, keményen betolja a farkát, lényegében lenyelem, amikor élvez. Kár, így kevesebb íz marad utána. De az inger miatt hánynék, ha nem lenne tele a szám. Bent tartja, hallom a hörgését. Aztán ahogy kihúzza, én is összerándulok, de a hányástól. Folyik az orromon, a szemkötőn, a fejemen…

Valaki odalép, leveszi a szemkötőt. Ez már nem kell, hallom. Világos van, én pislogok, de mire felfognám, mit látok, már egy farok van a számban, és csak azt látom magam előtt. Folytatja valaki a szám megdolgozását.

Két újabb farok után megfordítanak. Lehetnek talán tízen is, meztelenek, isznak, cigiznek. Mintha láttam volna még egy szolgát is, aki ott van. De mire ezt felfogom, már szétfeszített lábbal, hason fekve kötöznek meg. Egy farok a számban, de valami hűvös a fenekemnél is van - síkosító lehet. Majd a feszítő érzés… Bennem van valami. Vagy valaki? Inkább valami, egy dildó, vagy pár ujj… éreznem kellene, de a szám is tele van, csak a bizsergető fájdalom az, amit felfogok.

Egy újabb farok élvez a számba, de ez nem a torkomra. Le kell nyelnem, de ezt örömmel teszem. Sok időm nincs kiélvezni az ízét, ismét teletömnek. Valaki ráver a fenekemre. Kézzel, de aztán mással is. Talán pálca? Fáj, de tehetetlen vagyok. Pirosodhat, holnapra kék lesz. Nem érdekel. Élvezem. Amikor vége, ismét a fenekemmel foglalkoznak, de ez már egy farok lehet. Most két oldalról is dugnak…

Nem tudom, mennyi ideig voltam így, lekötözve. Tudom, hogy belém élveztek, de azt már nem, hányan. Felrángatnak, majd letérdeltetnek. Körbeállnak, csak faszokat látok, amint verik. Rám élveznek, mindenem tiszta geci. Most odajön hozzám a házigazda, leköp. Megfogja a nyakörvem, és négykézláb elkezd kivezetni. Amikor kiérünk a szobából, ismét ketten vagyunk az előszobában.

- Ezt akartad. Ha még akarod, írj. Most tünés!

Így, tiszta gecisen, rajtam a nyakörvvel, kilök az ajtón. De rendes velem. Az ajtó előtt ott vannak összehajtogatva a ruháim és egy törülköző. És egy boríték, benne egy ezres...