Valódi tündérmese G.1.2.

A nő tétován készült a férfival való találkozóra, látta a férfi fotóját,olvasta az írásait, de félt már egy újabb csalódástól. A stílusa látatlanban lehengerelte, a fotóról egy vonzó férfi köszönt vissza....félt tőle.

Még egyszer idegesen-könnyedén belefúrta ujjait hajába, fürtjei megzabolázásának reményével, hosszasan elmerülve azzal a gondolattal, hogy a férfi teszi talán mindezt nemsokára. Elmosolyodott saját naivitásán, majd útnak indult. Pontos volt, mint mindig, a férfi ezt el is várta tőle. A kávézó irányába pillantott félénken, ahol pillanatnyilag fel is villant a férfi képe, de egy arra közlekedő busz hirtelen ismét eltakarta Őt. Megremegve felé indult, leplezetlen kislányos zavarral és kiváncsisággal.A férfi meglehetős higgadtsággal köszöntötte, majd a kávéházba invitálta. Miután helyet foglaltak, a nő elmélyedt jövendőbeli gazdája tekintetében. A vágyott, ellentmondást nem tűrő szempár rabul ejtette. Zavartan lesütötte szemeit, szerény igyekezetet tanusítva a férfi elemi dominanciájától való menekülésének szolgálatában, és a férfi kezére fókuszált. Miközben magáról beszélt, a zabolázni való pinácskájából combközépig csordogált le édes kéjleve. A cseppnyi bőrszoknya finom teret engedélyezett tökéletesen lakkozott ujjainak, amikkel hirtelen a tenyérnyire duzzadt kéjvirágába markolt vadul. Egy pillanatra behúnyta szemeit és a távolba repült. A férfi érintésétől, melyekkel a kezéhez ért, minduntalan felkorbácsolódtak vágyai, hiába harcolt ellenük. Tudta, hogy elveszett, és nem ellenkezve tovább maga ellen, átadta magát a férfi bűvöletének.Élvezte, hogy az elmereng egy-egy porcikáján, s hogy kifogástalan viselkedése meg-megbotlik az ösztöneivel küzdve. Utálta, hogy repül az idő, legszíveseben azt kívánta volna, hogy ott az asztalon tegye a magáévá, állatiasan, ösztönvezérelve.

Természetesen nem tette.....végig a nő felett állt, és vezető pozícióját visszavonhatatlanul a jövőbemutatóan megtartotta. Birtokba vette már azelőtt, hogy találkozott volna vele, tudták ezt mindketten nagyon jól. Rendezte a számlát,kikísérte őt, majd megcsókolta lágyan, forrón, határozottan, hogy el ne felejtse soha. Kezet csókolt, és elsuhant a sötétben. A nő sietősen az aluljáró irányába indult, s pár perc múlva már különös mosollyal az arcán robogott hazafelé....el volt varázsolva.