Valahogy így

Fiúként jöttem én a világra,
Fiúként jártam még az óvodába.
Akkor mindig, óvtak, tanítottak,
Szeretettel elhalmoztak.

Aztán jött a serdülésem,
Első, aztán még több zendülésem.
Büntetést is tapasztaltam,
Furcsa módon magasztaltam.

Nehezen ment eldöntenem,
Mi volt előbb ó Istenem!?
A vágy, hogy sűrűn büntessenek,
Vagy tett s a többi csak eztán lett?!

Mert később azért rosszalkodtam,
Mert a végén jól kikaptam.
Volt, hogy sokat térdeltettek,
Bezártak, vagy szíjjal vertek.

Nem kaphattam vacsorát,
Pofont kaptam, de akkorát…
Fakanál is tört el raktam,
A fuck ananalról mit sem tudtam.

Pedig nem voltam még tizenhat,
Mikor ujj volt bennem öt, vagy hat.
Első “olyan” élményem,
Hamar megvolt mesélem:

Egy szenespince volt a helye,
Hol büntetésben voltam hehe…
Egy fiú állt ott éppen elém,
Térddel rúgott éppen herén.

Görnyedtem én fájdalmamban,
Keze markolt a hajamban.
Arcom tolta mind közelebb,
Közben mondta, “nyeljed beljebb”!

Alig vettem be a számba,
Ondót lőtt a nyálba.
Nyelnem kellett, rám parancsolt,
Hangját hallom, ahogy mormolt.

Ahogy végzett, felöltözött,
Majd egy nagyot felém köpött.
Furcsa volt a számomra,
Nem taszított, sőt vágyom ma!