Ébredés

Arra ébredek, hogy erős fájdalom hasít a mellbimbómba. Előbb a balba, majd egy finom cirógatás után a jobba is. Még félálomban először elütném a kezet, ami gyötör, csak a második gondolatom az, hogy Uram teszi saját örömére. Így ahogy tovább gyötri a mellbimbóimat, csak halkan nyöszörgök és pihegek. Az elmúlt napokban azt a feladatot kaptam, hogy óránként kínozzam azokat két percig, így most extra érzékenyek. Élesen hasít beléjük a fájdalom, ahogy egyszerre morzsolgatja őket. Sokkal erősebb, mint én. És erősebben szorítja, mint ahogy magamnak tudom. Szeretem magamon érezni az erejét. Erre van szükségem. Meg arra a hatalmas pofonra is, amit azért kapok, mert nem sikerül csendben tűrni. Későn jut eszembe, hogy lefekvés előtt azt parancsolta, hogy ébredést követően maradjak teljesen néma. - Még két perc - mondja. Én meg a szám harapom kínomban, ahogy morzsolja, nyomja, tekergeti és teljes erővel húzza a mellbimbóimat. Hibám következtében az eredeti két perc még kettővel nőtt. Irtó lassan telik az idő, míg némán tekergek ujjai szorításában. Ám eszembe sem jut elhúzódni vagy bármilyen módon védeni magam. Az Övé vagyok, hogy használjon saját örömére, és boldog vagyok, hogy szolgálhatom. Miután elenged, még beleharap mindkettőbe. Ezt már nem sikerül csendben tűrni. Hangomat fájdalom és vágy színezi. Gyorsan kapok négy nagy pofont úgy, hogy megszédülök bele. Majd megnyalja mindkét kivörösödött mellbimbómat, és rájuk fúj. Teljesen kész vagyok. Vágytól ködös szemmel nézek rá, és halkan pihegek. A lábam közé nyúl és érzi, hogy milyen nedves vagyok. Én kétségbeesetten feszíteném neki magam, de újabb kijózanító pofon jön. - Nem élvezkedsz ribanc! - Kétségbeesetten próbálok józan maradni, mert ez nem nekem van. Ö használ saját örömére. Már bennem jár az ujja. - Jó szűk vagy ribanc. Na ne aggódj, majd most kitágítalak és olyan tág lesz a picsád, ami egy ilyen kis kurvához illik. Nem mondasz semmit ribanc? - Érkezik egy újabb pofon, mielőtt felocsúdhatnék. Elszégyellem magam. - Hálásan köszönöm Uram, hogy segít azzá a kurvává válnom, aminek születtem - válaszolom gyorsan. – Helyes - mondja. - Négykézláb és kussolsz! - Érkezik a parancs, mire a lehető leggyorsabban négykézláb fordulok. Ö mögém térdel, és egy gyors mozdulattal ráhúz a farkára. Tényleg szűk vagyok ö meg vaskos. Halkan nyöszörgök. Gyorsan kihúzódik, majd erősen újra tövig löki magát bennem. Hamarosan teljes erővel dug, és én nem bírom tartani magam. Így a matracba dönget. Az agyam teljesen ködös nem tudom, hogy mantra szerűen azt nyöszörgöm, hogy: Köszönöm, hogy használ engem Uram! Arra térek magamhoz, hogy a pinámra élvezett, mert érzem, ahogy a lábam közt folyik az ondó. - Így maradsz ribanc! Nem törlöd le! Egész nap, míg dolgozol emlékeztetőül szolgál, hogy mekkora kurva vagy. Értetted? - Érkezik az újabb pofon. - Igen Uram. Köszönöm hogy egész nap magamon viselhetem a magját Uram. - Fel sem tűnik, hogy reszketek. Csak akkor, mikor megcirógat. És ennyi elég is, hogy tudjam, óvva vagyok. Használ és figyel rám az én Uram. Hálásan gömbölyödöm hozzá és megcsókolom az ujjait. Az arcom ég a kapott pofonoktól, a pinám elhasznált, a mellbimbóim sajognak. Az elmém nyugodt és boldog vagyok. Az egész testem arra emlékeztet, hogy az övé vagyok. - Köszönöm Uram - suttogom. Pedig már rég felkelt és ott hagyott sóvárgón mégis boldogan.