4810 1.rész

Fél három múlt öt perccel és még négy címem van. Parkolás közben rakom össze a „matekot”, milyen útvonalon tudom a leggyorsabban kiszórni a csomagküldeményeket, mert jó volna este hatra otthon lennem. A tolatóradar sípolása jelzi, hogy egy kicsit még előbbre kell járnom és kész. Kiszállás, csomagtérnyitás, e-checking, gyorsan végigfut a tekintetem magamon, ajtó csukás és zárás után indulok is át az úttesten, a szemközti oldalon található címre. Két és fél méter magas, divatosan fehér és szürke színre színezett kerítés veszi körül az ingatlant, a hi-tech kóracél kapu szinte börtön jelleget kölcsönöz a helynek – fut át az agyamon, amikor becsengetek a videó kaputelefonon. Kommunikáció nélkül nyílik az ajtó, csak a halk kerregés hívta fel a figyelmem, hogy oldott az elektromos zár. Belépek, az ajtó szinte magától csukódik mögöttem, egy végtelenül szépen megtervezett kert tárul elém, meg egy kb.: 30 méter hosszan, egy széles, téglával lerakott gyalogjárda. Micsoda ellentét…
…Kinn a XXI. század, benn meg, mintha XIV. Lajos korába cseppentem volna, mindenről az elegancia és a jómód árulkodott. Közben mégis érezni lehetett a lehető legmodernebb érzést. Az ajtó előtt egy kis szélfogó, mellette egy kb.: egy méter magas-, 80 cm széles és másfél méter hosszú valami egy szőnyeggel letakarva. Szinte vonzotta a tekintetem, annyira nem volt odaillő, de kinyílt az ajtó. Egy ötven év körüli rendkívül elegáns, szőke hölgy – talpig fekete és vörös lakkban (ilyennek képzeltem a fiatal Medveczky Ilona művésznőt) – nyitott ajtót, és üdvözölt:
- Már vártam!
- Kézcsók, a GLS- től
- Tudom! A csomag.
- Szécsényi András?
- Úgy nézek ki, mint egy Bandi?! Nem, nem az vagyok, de kerüljön beljebb!
Szó nélkül követtem, először egy folyosóra, majd egy szobába ment előttem a hölgy, amikor beléptem,
- ide tegye! – mutatott egy a hölgy, én meg a szemem nem tudtam levenni a döbbenettől arról a dologról, amit láttam. Tetszik? – kérdezte a lehető legtermészetesebb hangon.
- Hááááááátőőőőőőő… – értelmes hang nem jött ki a számon.
- Naaa! Csak neeem! – mosolyodott el, de hangja ebben a pillanatban erőteljesen megváltozott! Ki engedte meg, hogy abbahagyd?! – kiáltotta el magát.
Természetesen nem nekem szólt, de még én is megijedtem.
- Szécsényi úr itthon van? Ha nem, itt tessék aláírni, lesz szíves – próbálkoztam, de magam sem hittem, hogy egyszerű lesz szabadulnom a helyzetből…
- Naaa! Tetszik, vagy nem? Csak tudja a választ fiatal úr! – mosolyodott el ismét, mintha nem is lett volna goromba az előbb.
Szürreális érzés volt, el se akartam hinni, hogy mindez velem történik meg!
- Hááááááátőőőőőőő… nem is tudom…
- Naaa! Ha nem tudja, akkor az azt jelenti, hogy nem zavarja nagyon, mert azt biztosan tudná! Meg aztán sarkon se fordult, csak bámul, mint egy ma született…
- Kérem, itt tessék aláírni! – próbálkoztam, de magam is éreztem, hogy vonzza a tekintetem, szinte izgat a látvány!
- András! – harsant fel ismét a hölgy, megjött a csomagod!
- Gn rnm, rttttm! – hallottam a sarokból, de szinte nem is akartam hinni a fülemnek.
- Átveszed András, vagy átvegyem én?
- Rnm, hgy prncslj! – szólt ismét a hang a sarokból, talán egy picit jobban artikulálva, mint az előbb.
- Átvehetem én is? – fordult felém a hölgy.
- Végül is, ha ide van bejelentve ön is, akkor – de nem engedte végig mondanom az ilyenkor kötelező hivatalos tájékoztatást, a csomagküldemény átvétel rendjéről, felbeszakított:
- Na akkor hol kell aláírni, mert én vagyok a ház úrnője! Ugye András?!
- Gn Rn – szólt ismét a férfi.
- Abbahagyhatod, a fiatal úr biztosan szeretné érteni, amit mondasz!
- Igen Úrnőm! – szólalt meg ezúttal érthető hangon a férfi,
miután kiengedte a szájából a faszt, amit egészen addig anyaszült meztelenül tarkóra tett kézzel, terpeszben térdelve szopott…
A látványhoz még hozzátartozott egy Andráskereszthez kikötözött másik, szintén tök pucér férfi, akinek szerszáma csak úgy dagadt a merevedéstől, látszott rajta, hogy csak néhány tized másodperc választotta el az élvezettől.
- Na amíg aláírom, gyere ide és ellenőrizd le, hogy minden megérkezett-e!? – utasította a hölgy a térdeplő férfit,
aki ezután négykézlábra ereszkedett és szinte a földön csúszva közelítette meg az asztalt. Szó nélkül kibontotta a csomagot és a tartalmát a vízszintesen, felfelé előrenyújtott tenyerébe helyezve, lehajtott fejjel terpesztve térden állva a hölgy felé mutatta:
- minden itt van Úrnőm!
- Akkor rakd fel neki! – utasította a hölgy a férfit, aki mindvégig ugyanabban a tartásban visszacsúszott térden az Andráskereszthez és gyakorlott módon felhelyezte a kikötözött férfira a fém erényövet.
- A kulcsot vedd a szádba és nyeld le! – utasította a hölgy. Most a magadét!
A férfi a maga farkára is felhelyezett egy erényövet.
- A kulcsot add a szájába és ellenőrizd, hogy lenyelte! – szólt az ismételt utasítás.
- Lenyelte Úrnőm! – jött a válasz, majd egy pórázt csatolt a hölgy a térdeplő férfi nyakörvére és a póráz másik végével a fenekére csapva -nógatva- szólt:
- Gyere, kikísérjük az urat! – és elindultunk az ajtó felé, a hölgy mellett négykézláb a pucér férfi, én még visszanéztem szinte földbe gyökerezett lábbal az Andráskereszten levő férfira, amikor a hölgy megszólalt:
- Marad?!
- Igen. Őöööőőő, neeeem! Dehogy is! Azt hittem…
- Ne magyarázkodjon! Tudom, hogy tetszett, amit látott és rámarkolt a meredezni kezdő férfiasságomra, jöjjön vissza, ha letette a munkát! – és rám kacsintott. Szinte éreztem, hogy lüktet a farkam…
Az ajtó előtti szélfogóban „helyedre” utasítással a férfit beparancsolta a szőnyeg alatt levő ketrecbe, az ajtaját pedig rázárta, majd a szőnyeget visszahajtotta.
- Kussolsz, amíg nem jövök!
- Igen Úrnőm!
Amikor kinyílt a kert kapuja már alig vártam hogy újra belépjek rajta…
Folytatása következik!