Szolgálat a pincés háznál. 2.rész.

A pórázomnál fogva átvezetett egy nagy szobán, régi, de felújított bútorok voltak benne, sok virág, szép festmények, a padlót frissen csiszolhatták, javarészt vastag perzsaszőnyeg fedte. Egy szárnyas ajtóhoz mentünk, a Gazdám bekopogott és hangosan mondta: meghoztam a szolgát, bemehetünk?

-igen, gyertek-hallottam egy erős női hangot.

A Gazdám kinyította az ajtót és az Úrnő elé vezetett. Az Úrnő piros csizmában, piros, feszes latexben hevert egy kanapén, ami feltűnt, hogy mellette egy kis asztalon piros bőrostor, bőrkorbács, pálca, lovaglópálca és ugyancsak egy piros bőrkesztyű volt. Úgy tűnt ez a ház legnagyobb szobája, az utcára néző hatalmas ablakok fénnyel árasztották el a kellemes helységet. Itt volt a ház terasza is. Oldalt könyvespolcok, üveges szekrények sorakoztak, bennük értékes kristály edényekkel, dísztárgyakkal, de itt volt egy nagy televízió is, fotelek, kisebb asztalok, mindenütt virágok, egyesek faragott álványokon.

Az Úrnő fekete haja kontrasztban állt a piros latex ruhájával. Szép, de rendkívülien szigorú, kegyetlen arca volt. Látszott rajta, hogy régóta kiszolgálják és gond nélkül brutálisan képes megverni, megkínozni, vagy megveretni, a szolgáit. A teste tökéletes volt, szép hosszú combokkal. Szerintem, olyan 27-28 éves lehetett. Kíváncsian felült és végigmért, amint lehajtott fejjel négykézláb eléje járultam. Tetszett, amit látott. A mocskos, szakadt rabszolgamelegítőm bejött neki. Megkért, hogy forduljak meg, hadd nézze a szakadt, foltos seggemet. Aztán kezébe vette a piros lovaglópálcáját és négyet ráhúzott a fenekemre, miközben elégedetten hümmögött.

-ilyen szakadt rohadékot még nem láttam! Most told elém a pofádat!

Visszafordultam feléje, ő meg maszkon keresztül megragadta a két fülemet és egyre közelebb húzott az arca felé. Legalább egy percig éreztem, hogy a képembe liheg, majd egyszercsak, hirtelen kitátotta a száját és fejét oldalra fordítva az orromba harapott és szorította, ahogy csak bírta. Reflexszerűen hátra akartam rántani a fejemet, de a fülemnél fogva erőssen tartotta. Ilyent még sosem éltem át. Az Úrnő egyre szorosabban harapta az orromat, már azt hittem eltörik, vagy a húsomba megy a foga, mikor a térdével nagyon erősen tökön rugott és elengedte az orromat. Én jajveszékelve a földre görnyedtem. Nem tudtam mi fáj jobban az orrom, vagy a jól megrugodt tökeim. Mindenesetre az Úrnőm nagyon élvezte amit látott, hallott, mert felnevetett. Ezután lassan felhúzta a bőrkesztyűjét és így szólt:

-tartsd ide a ronda pofádat!

Felkeltem a szőnyegről és hátra helyezett kézzel eléje térdeltem. Ő a bal kezével benyúlt a számba, egésszen hátra és a kis ujjaival szorosan a markába vette a nyelvemet, a jobb kezével pedig erősen pofon vert! A nagy pofontól biztos kidőltem volna, de a nyelvemmel megtartott. Aztán még egyszer és még egyszer! A bőrkesztyűje az én vékony bőrmaszkomon erős fájdalmat okozott, rettenetesen csípett. A pofozás aztán egyre sűrűbb lett. A bal kezével közben majdnem kitépte a nyelvemet, úgy szorította és rángatta is, mivel a nagy pofonoktól kibillent a fejem. A bal arcom már lángolt, mire abbahagyta, a nyelvem meg majdnem kiszakadt a helyéből. Ezután a jobb kezével fogta meg a nyelvemet és a ballal kezdett el pofozni, ám most a jobb csizmájával a farkamra is rálépett és minden ütésnél bele is taposott. Így a bal arcomon, a nyelvemen, a farkamon és a tökeimen egyszerre, ritmusosan éltem át nagy fájdalmakat. Nagyon erősen tudott pofozni, időnként a fülemet is eltalálta, olyankor csengett-bongott minden! Miután úgy gondolta, hogy jól meg vagyok pofozva tökönrugással zárta a műsorát, úgyhogy megint a szönyegre görnyedve jajgattam. Persze csak halkan, nehogy felmérgesítsem!

-feküdj hasra és nyújtsd ki előre a kezeidet!-jött a következő parancs.

Úgy is tettem. De nem történt semmi. Csak ült az Úrnő a fotelben, meg sem mozdult. Azon gondolkodtam, vajon mit csinálhat? Nézi a testemet, a szakadt rabszolgaruhámat? Vagy lehet, hogy csak ül és a semmibe réved? Áztán jó 10 perc múlva felállt és a piros bőrostorával párat rám húzott, de csak finoman, majd elém jött és a jobb lábával rátaposott az előre nyújtott bal kézfejemre és az ujjaimra. Eleinte csak fájt, de aztán egyre erősebben rá állt, kezdte összenyomni a csizmájával az izmaimat. Amikor már teljes súlyával a kezemen volt, na akkor elkezdte jobbra-balra mozgatni a csizmáját. Néztem, hogy most törik el valamelyik csontom, igazából nem is értem, hogy nem törött el egyik sem. Nem mertem szólni, hogy arról volt szó, nem hagy maradandó nyomokat, meg gondoltam csaknem akar összetörni. A kezemet sem mertem elkapni, féltem, hogy akkor úgy megver, ahogy a Gazdám megmondta. Mindenesetre recsegtek az ujjaim, ahogy mozgatta rajta a csizmáját én meg már könnyeztem az iszonyatos fájdalomtól. Aztán egyszer csak leszállt a meggyötört kezemről, de csak azért, hogy a jobb kezemet is megtapossa. Ugyanúgy megkínozta azt is. Amikor leszállt a jobb kezemről, megkönnyebbültem, hogy befejezte az iszonyú tortúrát. Pedig még csak most következett a java.

-fordítsd felfele a tenyeredet!-parancsolt rám.

Ezután a jobb tűsarkával a jobb tenyerem közepére lépett! Felordítottam, mire az ostorral jó párszor a hátamra húzott:

-kussolj szolga! Mit képzelsz magadról?

Ezután a bal tűsarkával a bal tenyeremre lépett, így teljesen ráállt a két kezemre és még rugózott is rajta egy párat! Olyan iszonyú fájdalom járt át, hogy tényleg elsötétült körülöttem a világ. Már azt sem tudtam miért vagyok itt, csak azt akartam, hogy legyen már vége a kezemre nehezedő rettenetes nyomásnak! Teljesen ki voltam készülve. A kézfejemen a kis csontok rettenetesen fájtak, ahogy a csizma a padlóhoz préselte azokat. Éreztem, hogy egy darabig nem fogom tudni használni a kezeimet. Közben izzadtam, mint egy ló és tehetetlenségemben már rángatóztam is. Kaptam is érte az ostorral, de egyáltalán nem éreztem a csapásokat. A tenyereim, kézfejeim fájdalmai mindent felülírtak!

Folytatása következik