Mit ér a csicska lét! -2

Nem telt el 5-6 perc, Gazdám kijött a konyhából, kezében a kutyatálammal.
-Össze szedtem neked a tegnapi maradékot, te senkiházi tetű! -Mondta.

-Az én csicska kutyám csak ételmaradékot kap, ezt jól vésd abba a csökött korcs fejedbe te szerencsétlen idióta! -Folytatta, majd letette a földre a kutyatálat, benne mindenféle félig elfogyasztott ételekkel, kinyitotta ketrecem ajtaját, és fejével intett, hogy kotródjak elő az odúmból.

Négykézláb a tálhoz mentem, és már nyúltam volna az ételekért, de Gazdám lábával elrúgta kezeimet a táltól.

-Nálam akkor zabál a csicska, amikor én engedélyt adok rá! -Emelte fel a hangját, majd oda hajolt hozzám, a pofámba nézett, erős kezével megmarkolta a hajamat, és tovább folytatta.

-Éhes vagy te senkiházi? Zabálnál már mi?
Én szó nélkül néztem a szemeibe, válaszképp fejemmel bólogatva. Gúnyosan, megvetően nézett rám Gazdám.

-Pofádat kitátod te söpredék! -Utasított, miközben kezével továbbra is hajamat markolta teljes erővel.

Engedelmesen kinyitottam a számat, erre Gazdám felszívta a nyálát, és határozott erős köpéssel egy nagy adagot megküldött egyenesen bele a csicska torkomra.

-Nyeljed tetves féreg, nyeljed! -Mondta.

Remélem érzed a megtiszteltetést, hogy ha a testnedveimet fogyaszthatod, te idióta! -Nézett rám megvetően.

Nagyot kellett nyelnem, hogy minden csepp nyálát egyszerre le tudjam nyelni.

-Kezdésnek nem is rossz egy ilyen senkiházi csöves jöttmenttől mint te! -Nyugtázta.

-Majd nézd meg magad pár hónap múlva retek, magadra sem fogsz ismerni, olyan engedelmes, alázatos, hűséges kutyát idomítok belőled! -Folytatta.

-Na zabáld meg amit a Gazdád tegnap meghagyott, te nyomorék! Adott engedélyt hogy elfogyasszam az előző napi ételmaradékait.

Nyúltam volna a maradékokért, de Gazdám újra lábával elrúgta a kezeimet a kutyatálamtól.

-Ki mondta neked hogy kézzel eszel, balfasz! -Kiabált rám.

-Csak a pofáddal eheted ki ami a táladban van! -Utasított.

A tál főlé hajoltam, és elkezdtem a számmal kienni tartalmát.

Gazdám közben ott állt előttem, nézte amint elfogyasztom az ételmaradékokat.

-Mekkora egy senki vagy! -Mondta.

-Az ilyen senki csak arra való, hogy engem szolgáljon, a kutyám, a csicskám, a totális tulajdonom legyen! -Folytatta.

-Úgy betörlek, hogy senki nem fog rád ismerni! -Fejtette ki.

-Meg fogod bánni a pillanatot, amikor igent mondtál arra, hogy a csicska kutyám, a tulajdonom leszel!

-Teljesen megtörlek, megfosztalak minden emberi tulajdonságodtól, nem lesz jellemed, sem személyiséged! -nyomatékosította.

Miközben ezeket mondta Gazdám, én tovább ettem kutyatálam tartalmát.

Ekkor Gazdám rálépett a fejemre, és erősen bele taposta a kutyatálamba, úgy, hogy a benne lévő ételmaradékok teljesen szétkenődtek csicska pofámon.

-Ez vagy te! -Mondta.

-Így már nem is annyira emberi az a szánalmas söpredék pofád! -Folytatta.

-Ez így van rendjén! -Fejtette ki.

Ezután elvonult a mosdóba.

Kb fél perc múlva újra ott állt előttem , egy műanyag pohárral a kezében.

-Ez a ma reggeli legelső adag! -Mondta nekem.

-Még ezt sem hagyom kárba veszni, mert még ez is jó valamire! -Nincs pazarlás! -Mondta.

Majd letette elém a poharat.

Éreztem vizeletének finom illatát, láttam aranyló sárga színét. Végtelenül megtisztelve éreztem magam, hogy ekkora kegyben lehet részem.

-Fogd meg és idd ki! -Utasított Gazdám.

Kezembe vettem a poharat, és elkezdtem kiinni Gazdám drága vizeletét. Nem kapkodtam, engedtem hogy testemet elárassza, átjárja ez a semmihez nem hasonlítható csodálatos érzés, hogy Gazdám testnedvét magamhoz vehetem! Lassan ittam, hogy érezzem minden cseppjének csodálatos ízét, hogy minden lélegzetvétellel orromban érezhessem Gazdám vizeletének mámorító illatát.

Gazdám szó nélkűl figyelte mindezt.

Majd megszólalt.

-Jó alapanyag vagy te, senkiházi!

-Éreztem én, hogy jó döntés volt téged választanom, te csicska kutya -Mondta megelégedettséggel.

-Na de fejezd be a zabálást selejt, mert az idő pénz! Förmedt rám.
folyt.köv.