3.
2023. 05. 07. 13:28 | Megjelent: 446x
(Napló részlet)
Megint vártam. Vártam a találkozást, de nem jött el. Olyan sok várakozással teli óra és nap. Folyton várakozom valamire. És a szolgalélek mindig reménykedik. Arra a személyre. Arra a szóra. Arra az érzésre. De végül mindig csalódottságérzés-ízű lesz minden. Az a kellemetlen, "rendben, jó lesz ez így is" érzés, amikor beletörődik az ember abba, amit kap.
Csak aztán vannak napok, amikor ez az érzés egyfajta bezártságot eredményez. Bezár egy életbe, amit nem is akartál. Aztán mire feleszmélsz már rohadt későnek tűnik kimászni belőle. Szinte lehetetlen.
Mikor valaki új lehetőségként jelenik meg olyan lelkesedést adhat egy rövid időre, ami kicsit ki is rángat az apátiából. Amikor megláttam a sötét folyosón valami ilyesmi csillant fel: a lehetőség. Lehetőség egy jó adag endorfinra. Lehetőség egy pillantásra. Lehetőség arra az érzésre, ami olyan mint a levegő. Lehetőség a képzelet felszabadítására.
Elképzelem ahogy az erős szorítása a vágyamat fokozza. A tenyere elveszi, ami kell és olyasmit ad amit, senki más nem tud. Ott és akkor: egyedi. Mert létrejött egy kapcsolódás. Két elme, két hasonló ízlés egysége. Ott és akkor - megismételhetetlen. A sötét folyosó egy sarkában egy rövid szoknya felcsúszása, egy elszakadt harisnya és félre tolt csipke - akkor és ott: egyedülálló. A becsúszó él, egy fennakadó sóhaj - örökre meghatározó marad. Néhány lüktető mozdulat, izgalmas felindult állapot.
Elárasztja a képzeletemet az elképzelt hang, a mordulás, a visszafogott vágy hangjai. Szinte átélem a kifacsart mozdulatot, amivel a falhoz erőltet, hogy még hatékonyabban elérje a célját. A marka, amivel alulról tép olyan hatást gyakorol rám, hogy a képzeletem összes eldugott folyosója és mennyezete beleremeg.
Képzelgésem mégis csupán az én vággyal teli sóhajtásommal ér véget. Bizonyítékképpen, hogy mindez valódi egy absztrakt helyen, az ujjaimon csillog.
Űzött vadként hentereg a vágy és kéjeleg saját valóságában: metamorfózis. A valóditól elrugaszkodott, mégis a saját pályáján teljes életnagyságban megélt mese.
Szürreális.
Tapintható.
Elveszett.
folytatás következik
Hozzászólások (0)