Mit ér a csicska lét!

Mondd mit ér a léted?
Tettem fel ma reggel is magamnak a kérdést, miközben arra ébredtem, hogy Gazdám egy erős, határozott rúgást mért ketrecem oldalára.
-Ébredj szarházi! - mondta.
-Látszik, hogy még nem voltál senki kutyája igaziból, eddig csak játszadoztak veled! -folytatta határozott, szigorú, mély hangon.
-De most emberedre akadtál! Jó ideje keresek magamnak egy ilyen igazi senkiházi korcs csicska kutyát, egy ilyen
háziállatot! Majd én igazi kutyát, igazi csicska szolgát faragok belőled ne félj! Nem te leszel az első akiből kitaposok minden emberi mivoltod! Azt is el fogod felejteni hogy emberként jöttél a világra, szarházi csicska! -mondta emelt
hangon.
-Férfi létemre mindig is igényeltem hogy legyen férfi csicskám, férfi kutyám, férfi szolgám, akit kedvemre idomítok, akit szarrá alázok, aki kiszolgál engem, lesi minden gondolatomat, óhajomat! -mondta,
és ezután egy hatalmasat a csicska pofámba köpött, majd így folytatta-
-Le sem tagadhatnád, hogy csicskának, háziállatnak lettél kiszarva a világra! Látszik a pofádon, az egész
megjelenéseden hogy az vagy! Nem is értem, a mindennapi hétköznapi életben hogyan lehetnek neked ugyanazon
jogaid mint egy igazi embernek! -mondta.
-Na de majd mostantól változnak a dolgok! Itt nálam más törvények uralkodnak, kutyám! Felejtsd el eddigi életedet,
mindazt ahogyan eddig éltél -fejtette ki gondolatait.
-Kitaposok beőled minden emberi jellemvonást! Nálam megtanulod mi a csicska lét! -ezen szavak kíséretében benyúlt a ketrecembe, erősen bele markolt a hajamba, és a ketrec rácsához húzott. Olyan erővel, hogy a pofám neki préselődött a
rácsoknak.
-Látod kutyám, a fizikai erőm hatására az a tetves pofád már nem is annyira emberi így, és ez így van rendjén!
-szögezte le.
-És lesz ez még rosszabb is! -hangsúlyozta.
Gazdám viselkedése, az általa kapott fizikai fájdalom, a lelki nyomás mindeközben bennem újra megerősítette, hogy
a lehető legjobb kezekben, a lehető legjobb helyen vagyok, és hogy létem ténylegesen csak most, Gazdám mellett,
Gazdám által nyeri el értelmét, és célját.
-Mit ér a léted te nyomorult kutya! -ordított rám Gazdám.
-Majd megmutatom neked, megtanítom neked, hogy mennyit érsz te, hogy mennyit ér az az elcseszett életed, te
szerencsétlen senkiházi! -mondta, majd hatalmasat újból a szemeim közé köpött, miközben hajamat erősen markolva
továbbra is húzta rácsokhoz.
Eztán Gazdám elengedte a hajamat és kiment a fürdőszobába.