Az első szabály

Egy késő tavaszi munkanapon, a feladatok befejezése után a kanapén heverészve olvastam, amikor a Gazdám megállt felettem, és mivel el se mozdult onnan, kis idő után felnéztem.
- Hm?
Egy zöld borítós füzet volt nála. Felemelte.
- Tudod mi ez?
- Füzet?
Felcsapta a közepe táján, ahol nyomtatott betűs írás volt, a saját kézírásom. A szabályokat írtuk össze itt, amikben összeköltözéskor a kapcsolat elején megegyeztünk. Végigfutottam a sorokat. Fél éve éltünk ekkor együtt.
- Mi az első szabály?
- Jó, de ugye tudod, hogy egyik sincs betartva, mármint…
- Mi az első szabály?
Sóhajtottam.
- A szub szőrtelenít…- magyarázkodni kezdtem volna, mire megragadta a hajam.
- Khm. Akkor a szub szőrtelenít, most vagy még befejezhetem a…auuu. Oké, most.
Borotva elő, pengét cseréltem a szép bronzszínű tartós borotvámban, de a borotválógépet is bevetettem, és némi idő elteltével úgy éreztem készen vagyok. Helyenként kisebb sebekkel, de túl voltam a régóta halogatott műveleten. Gazdám benyúlt a lábaim közé és hümmögött. A bőröndből elkezdett kipakolni eszközöket, a kötelet látva, gyorsan elhúztam használni a mosdót, és inni pár korty vizet.
Ahogy visszatértem az ágyra parancsolt és a szétvetett lábaim az ágyhoz kötözte. A kezeim szintén rögzítésre kerültek, a számba pedig már benne volt a szájpecek, amikor még mindig nem tudtam mi fog következni. Bekötötte a szememet is egy használaton kívüli harisnyámmal.
Méltatlankodva felnyögtem, amikor éles fájdalmat éreztem a pinámnál. Újra és újra belém hasított a kín, nem erős, mégis roppant kellemetlen. Lihegtem, a nyálam az államra folyt, de szabadulni nem lehetett. Ahogy túl hangos se mertem lenni, mert azért a szomszédoknak se a kis büntetésemre kíváncsiak. Nem tudom mennyi idő telt el, mire levette a szememről a kendőt és megmutatta a szemöldökcsipeszemet.
- Kellett egy kis utómunkálat kincsem, na de tudod, szívesen segítek.
Fújtam, és méltatlankodva nyögtem, mire kinevetett. Eloldozott, egy törölközőt kaptam letörölni a nyálat, homlokon puszilt. Kezembe nyomta a zöld füzetet, és az íróasztalra mutatott, amin ott figyelt egy üres lap és egy tolt.
- Lemásolod a szabályokat, kirakjuk és naponta elolvassuk. Ne felejtődjön el. Hajlamos vagy a lustaságra és elkanászodtál. Nehogy azt hidd, hogy hagyok neked mindent!
Elkullogtam szabályokat másolni. Pedig én nagyon jól elvagyok, igaz, hogy szalad a ház, nem mozgok, plusz a kajálás is ad hoc történik… A sorokat róva meztelenül, a kötél benyomódásokkal a csuklómon elgondolkodtam. Talán mégse olyan baj, ha egy henyélésre hajlamos brat rosszaságnak vannak kiszabva határok a mindennapokban. Amúgy meg a Dom hajlamos nem betartatni a kiszabott dolgokat. Fifty-fifty. Vigyorogva írtam le az utolsó mondatot. Az idő majd eldönti, én aztán nem fogok szaladni betartani a szabályokat.
A Gazdám kiragasztotta, elolvastuk közösen. Ő szerinte be lesz tartva. Meglátjuk.