Eszter története - Az átváltozás, első rész

Eltelt már egy kis idő a kávézó óta. Elvittem Esztert az egyik közeli lakásba, amit direkt néhány órás kalandokra szoktam kiadni. Ez az egyik felszereltebb, nagyobb búvóhely, és mint ilyen, nemcsak hagyományos együttlétre alkalmas. Előre feltöltöttem a készleteket, így amikor megérkeztünk, adtam inni Eszternek, és kapott némi harapnivalót is - ivott és evett, bár láthatóan még mindig az elmúlt órák hatása alatt volt. Engem meglepett, mennyire kevés érzelmet mutatott ki, és mennyire könnyen tudtam irányítani. Úgy érzem, ő egy olyan összetört lélek, akit bárki ki tud használni - de ha egyszer valaki foglalkozik vele, és felépíti újra, akkor ott valami különleges dolog fog létrejönni.

Van egy tervem. Igazából még nincsenek meg a részletek, de Eszter okos, értelmes, és eközben teljesen irányítható is - olyan valaki, akit remélem tudok formálni, nevelni. És erre is készülök. Egy új Esztert szeretnék, egy olyan nőt, aki csak nekem engedelmeskedik, és idővel mindenki más tisztelni és szolgálni fogja. Egy olyan új Esztert, aki nekem és csak nekem lesz hálás mindazért, amit el fog érni. De ettől még nagyon messze járunk.

Most csak nézem, ahogy befejezi az evést, és nem tudja, mit tegyen, nem tudja, mi lesz vele.

- Eszter, nekem sokan dolgoznak. Sok ember csinálja azt, amit kérek, és van köztünk mindig néhány, aki engedetlen. Én nem türöm el, ha valaki engedetlen, az mindig büntetést von maga után. De te engedelmes vagy. De vajon mennyire? Azt látom, hogy saját magad már átadtad nekem, és most is csak azt várod, mi fog történni. De vajon megtennél mindent, amit kérek? Mit gondolsz?

- Igen, uram… - kicsit lehajtott fejjel mondta ezt, nem nézett a szemembe. Odaléptem, megfogtam az állát, felemeltem, hogy rám nézzen.

- Biztos vagy benne?

- Tegyen próbára, uram.

- Azt tervezem. Van egy fiú, aki lopott tőlem. Nem volt ügyes, hamar lebukott, és ma reggel őt is idehozták. Tudjuk, hogy ő volt a tettes, de azt nem tudjuk, hova rejtette el azt, ami az enyém. A szomszéd szobában van, ami egy kínzókamra. Általában párok használják egymás élvezetére, de most te fogod használni, hogy megtudd, hol van az, amit ellopott. Egy dolgot kérek csak: ne öld meg. A többi nem érdekel, csak a cél. Tőlem el is csábíthatod, ha az segít, de véresre is verheted. Teljesen szabad a pálya, és ha úgy érzed, kell még valami segédeszköz, szólj. Bár a szoba jól fel van szerelve. Világos amit akarok?

- Igen, uram. Nem fog bennem csalódni, uram!

Nagyon kíváncsi voltam, mi fog történni. Ez a feladat meg fogja mutatni, Eszter mennyire lehet alkalmas arra, amire szánom - mennyire lehet majd az én végrehajtó dominám, aki csak engem szolgál a testével, a lelkével, az életével.

Fiatal fiú volt a tolvaj. Magas, Eszternél majdnem egy fejjel magasabb. A szoba sarkában egy kis ketrecben volt, bezárva, büdösen. Órák óta itt lehet, érezhetően maga alá piszkított. Érdekes helyzet, én tudom, mit kezdenék ezzel, de vajon Eszter mit fog csinálni? Belépünk. A szag az ajtóig terjedt, elviselhető, nem annyira bántó, de ott van. A fiú felélénkül, de nem tud kiabálni - be van kötve a szája. A keze a ketrechez van láncolva. Félig fekszik, félig ül - szűk a hely, alig 60 centi magas, kényelmetlen lehet ott benn. Ruha már nincs rajta, csak a láncok és a szájpecek. Eszter rám néz, kérdően.

- Bármit, uram? - bólintok. Sokat sejtető mosoly villan a szája szélén, majd leveszi a ruhát, ami eddig rajta volt. Körbenéz, nem foglalkozik a fiúval. Az egyik asztalon bőr ruhák vannak - odamegy, kiválaszt egy bőr felsőt, ami csak kiemeli, de nem takarja a melleit, felvesz egy térdig érő bőr sarut, aminek olyan magas sarka van, ami egyben éles tű is. Így, félig meztelenül, odasétál a ketrechez. Nem szól egy szót sem, csak nézi a fiút, aki egyre feszültebb, egyre idegesebb. Eszter felkacag, majd belerúg a ketrecbe. Aztán felül a tetejére - és elkezd pisilni. Hosszan, láthatóan élvezettel pisili le a foglyot, akinek esélye sincs kitérni előle. Amikor végez, leszáll onnan, majd ismét belerúg a ketrecbe:

- Ennyit érsz nekem. Te egy senki vagy. De el kell majd árulnod, hova dugtad el, amit elloptál a gazdámtól. De nem most. Egyelőre csak szenvedj!

Más a hangja. Valakit utánozhat, akaratlanul is. Valakit, akit jól ismer…

Folyt.köv.