A jégmadár röpte - VIII. rész

Ajna hosszan mesélt és egyáltalán nem próbálta mentegetni magát. Nem élet eufémizmussal, gyakran használta a „baszás” „szopás” „megbaszott” kifejezéseket. Nem az én szívemet akarta kifacsarni e szavak darálógépezetében, pusztán így látta önmagát, saját lelkébe akart bele-belemardosni. Alig figyeltem rá.

A történetek nagy részét ismertem, láttam, még ki is vertem rájuk. Amíg beszélt, arra összpontosítottam, arcomat meglepő, olykor borús redőkbe rendezzem, máskor a fogaimat csikordítottam össze, vagy levegő után kaptam, élesen beszívva azt, mint pár órával ezelőtt a prosti mellbimbójával tettem a szeretőm kérésére.
Éreztem, hogy távolról sincs befejezve a mondandója, épp csak rátért, mennyire fanatikusan űzte-hajtotta azt a kúrós-filmes díjat, hogy már egészen kivetkőzött önmagából. Azt nem fűzte hozzá, hogy viszolygott a farkamtól, ahogy a világ összes farkától is, de ezt tudtam anélkül is. Megállt, arca két oldala valósággal fénylett a verítéktől, hálóinge minden cizelláció nélkül: bűzlött az idegességétől. Én is bűzlöttem, sokkal rosszabb dolgoktól. De idegességtől is, ha már itt tartunk.

– Mondj valamit. Utálsz? Mondd, hogy undorító vagyok! – halkan, rebegve beszélt és bár attól, amit tett, nem, amilyen hangon most beszélt, viszolyogni kezdtem.
– Sosem mondanék rád ilyet. – mondtam. Hozzá akartam tenni, hogy szeretem, de nem jött a számra. Egyszerűen nem. Sziszegtem ott, mint egy részeg kígyó, aki a felesége vallomása közepette is csak a saját félre kúrására tud gondolni.
– Te nem láttad… – mondta alig hallhatóan. Ösztönösen bólogattam. Azért bólogattam, mert láttam, meg azért is, mert egy idióta vagyok, aki nem figyel a testbeszédére. Ő félreértette.
Hallgattunk. Tökéletes alkalom volt nekem a dolgok rendezésére. Ajna elárulta azt, amit már nélküle is tudtam, hogy az ún. „felnőttfilmes karrierje” bizony nem torpant meg néhány masztinál és csintalan leszbi fenékcsapkodásnál, hanem bizony keresztül-kasul átjárta a nemzetközi iparban elérhető összes kékeres. Hogy nagyobb arányban tartalmaz a szervezete spermát, mint vizet, hogy a méhe alighanem szívmagasságig csúszott az évek alatt, meg ilyenek. Jól felháborodhattam volna és ahogy a meglepetést eljátszottam (pocsék módon), rendezhettem volna oltári műbalhét, nem törékeny dísztárgyak nem túl messzire dobálásával, az „anyám is megmondta” frázissal, kisikló hangú férfi hisztivel. Átmehettem volna aludni a kanapéra (ahol néhány hónappal ezelőtt Laura szájába, nyakára és cickóira élveztem), majd néhány nap durci után apró nyitásokkal rendezhettük volna a dolgot. Ajna kábé élete, de minimum a házasságunk végéig az adósom lehetett volna.

Fáradt voltam. Nem csak a ma éjjel miatt, hanem az összes éjjel súlyát érezni kezdtem a vállaimon azóta, hogy megnéztem az első videót a feleségemről. Bármit megadtam volna azért, hogy visszamenjek oda és élhessek vele boldog tudatlanságban, persze elkerülve ezzel azt is, hogy Laurával ebbe a csiki-csuki incselkedésbe keveredjek. Vajon akkor is itt tartanánk most? Csak jobban fájna Ajna vallomása?
Ahhoz is fáradtnak éreztem magam, hogy rendes reakciót mímeljek, amit Ajna, ez az amúgy hiperintelligens és érzékeny, már-már gondolatolvasásig empatikus nő megtörtségként értelmezett. Megszorította a vállam, majd visszahúzta, mintha attól tartana, nem akarom, hogy megérintsen azzal a kézzel. Morogtam valamit, sóhajtoztam és a hányingerrel együtt kavarogtak a számban a kimondatlan szavak, hirtelen majdnem kiöklendeztem a magam igazát is Lauráról, a sok-sok videóról, amit végignéztem, amire ráfüggtem, aztán arról a lepukkant ribancról, akit lényegében fogadásból dugtam meg pár órája, meg azért, mert olyan mindegynek éreztem már, mihez kezdek a faszommal.

Felkeltem, levetkőztem, egy szó nélkül lezuhanyoztam és csak arra tudtam gondolni, hogy most vége, lefekszem, kialszom és reggeltől úgy teszek, mintha ez meg sem történt volna. Ez az egész. Ajna ébren várt. Zilált hajjal, smink nélkül és karikás szemekkel, tésztásan ellágyult vonásokkal, legörbülő szájjal és ujjnyi vastag verítékmázban úszva éppúgy festett, mint a filmjei végén szokott. Álltam ott és a zuhany ellenére is töményen éreztem magamon a cigi füstöt, amit a kurva rám nyalt, a nyelvemen pedig, ha összpontosítottam, ráleltem Laura puncijának az ízére. Micsoda elbaszott egy este! Arra gondoltam, semennyire sem vágyom odabújni Ajna mellé, mert tagadtam bár, de ez volt az igazság: undorodtam tőle. Ahogy most kinézett, az mindent előhozott és nem, nem az izgalmas részeket. Csak azokat a pillanatokat, amikor kilőttem az összes magomat a markomba, vagy a szőnyegre és bután pislogtam egy rohadt monitorra, amin nyafogó-makogó hangon nyögő, kamaszképű modellfiúk dugták a feleségem hónalját és egymás cipőjére élveztek. Mi történt velem, hogy vittem le ennyire a lécet és hogy keverhettem bele életem szerelmét? Rájöttem, hogy bár ő volt a dolgok katalizátora és ő vett részt mindebben, mégsem tudom őt hibáztatni. Legalább annyira ocsmány vagyok, mint ő. Ráadásul én még pénzt sem kerestem a félrekeféléssel. Még híres sem lettem. Csak betettem a farkam ide-oda, amoda.

Együtt voltunk undorítóak és úgy döntöttem: vezeklésből fekszem mellé. Átölelem, belélegzem mindazt, ami ő. És hagyom, hogy ő is ezt tegye. És ha most együtt alszunk el a lehető legrosszabb formánkban, annál minden csak jobb lesz a házasságunk elkövetkező éveiben.

Azt hittem legalábbis akkor, hogy a házasságunk innentől kezdve még éveket ér meg.
Ajna sírdogált, kőszáraz, keserű szájjal csókolgatott. Fogtam, öleltem, markoltam, szorítottam és minél jobban el akartam tolni magamtól, annál közelebb férkőztem hozzá. Nem emlékszem pontosan, azt hiszem, én is sírtam.
Másnap Ajna soká velem maradt reggel. Együtt tusoltunk, megpróbáltunk szeretkezni a zuhanyzó alatt, de banálisan esetlenre sikerült, a farkam sokkosan lógatta a fejét, ő pedig száraz maradt. Szexuális roncsok voltunk, egyikünk jobban szégyenkezett, mint a másikunk, de mégis volt valami melengető abban, hogy a sikertelen próbálkozások után összenevettünk és egy már-már barátias szájra puszival zártuk le az ügyet.
– Majd legközelebb – mondta, megsimogatva az arcom. Majd felöltözött és megközelítőleg akkor láttam utoljára meztelenül.

Mielőtt elment, elmondott pár fontos dolgot. Egyrészt, hogy hálás nekem, amiért férfihoz és férjhez méltón viselem ezt a helyzetet, megígérte, még többet elmond bármiről, amiről csak hallani akarok. Azt is közölte, NEM OLYAN HELYRE megy most, mi több, hamarosan szerződésmódosításokra kerül sor és nem vállal több OLYAN jelenetet. Járt a fejem le-fel, mint egy… mindegy, kié. Szóval bólogattam, ittam a kávém, mosolyogtam kávés fogakkal és már a pizsamám dörzsölésére is majd összeélveztem magam. Alig vártam, hogy elmenjen és én nekiessek az első videónak, amit találok róla.

A lenémított telefonomon két nem fogadott hívást találtam és egy sor üzenetet. Laurától. Az egyik üzenet mellé egy szelfit csatolt magas, sima homlokáról, szemüvegtől óriási, csodálkozó őz-szemeiről és egy mókás fintorról. A másik üzenetéhez a tegnap fotózott prosti narancsbőrös seggét csatolta, a combok közt vöröslő farkammal. Ez alá ennyit írt: „Szia. Mizu? Készen állsz a kövi küldetésedre?”

folyt. köv.