A ház

A ház

(Fiktív történet kitalált helyszínekkel és szereplőkkel. Figyelmeztetés: fogság, rectális injekció, férfiprostitúció, homoszexualitás.)


Legalább annyira utáltam az injekciót, mint magát a doktort, aki hetente kétszer megszúrt vele. Őszintén, sosem békültem meg a kellemetlen procedúrával. Idestova a negyedik kúránál tartottam, és hatodik hete kaptam már a morózus, öreg doktortól injekciókat, aki folyvást zsörtölődött, hogy szépen indult karrierje végére idejutott, vele szúratják meg a férfiseggeket. Az én seggem azonban nem volt szőrös, csak a fenékvágatomban burjánzott kissé dúsabban, ahogy ujjaimmal ki tudtam tapogatni. Inkább azzal volt baj, hogy az önuralmam véges lévén nehezen lehetett megszúrni a lyukamat. Szorítottam, nem hajoltam elég mélyre, és nem húztam szét magamnak, ahogy illett volna.

Többször is beszélgettünk erről egymás között társaimmal. Tizenketten voltunk, tizenkilenc és huszonöt év közötti kéjfiúk, más néven szexrabszolgák. Volt, aki fanyalogva, volt, aki egy vállrándítás kíséretében bökte ki, hogy nem nagy ügy, ám az, hogy kerülte tekintetünket, nem erről árulkodott. Voltaképpen megvolt mindannyiunknak az a „kedvenc” póza, amely megkönnyítette számukra a fenéklyuk injekciózását. Volt, aki hanyatt, terpeszben felhúzott térdekkel feküdt fel a vizsgálóágyra, és így, ha felemelkedett, akár végig is nézhette lyuka megszúrását. Érdekes látványnak vélte. Egy szikár legény a lehajolásra esküdött, bokafogással várta az injekciót, és megjegyezte, hogy még mindig szívesebben hajol le egy fecskendőnek, mint egy pálcának, mint máskor.

Akik hasmánt dőltek az injekcióhoz a vizsgálóágyra, és széthúzták a feneküket, bátrabbnak számítottak. Addig kellett feszíteniük, míg meg nem érezték a tűt, utána már megkönnyebbülten várták ki a folyadék befecskendezését, közben mélyeket sóhajtottak, hogy segítsék a záróizmok ellazulását.

Végig kellett járnom ezt az iskolát, de még mindig a kezdeteknél tartottam. Valahányszor sor került rá, hason fekve, kitolt fenékkel vártam, hogy megérezzem a könyörtelen tűt, mely kellemetlenül nyomott és feszített minden egyes alkalommal.

A koros doktor minden alkalommal rosszkedvűen készítette elő az injekciót, és egy délelőtt mindannyiunknak beadta az injekciót. Nem először álltam sorba érte, és nem is utoljára.

A fenekünkbe kapott csodaszer egyrészt az erőnlétünkre volt jó hatással. Gyorsabban tudtunk futni, magasabbra másztunk, és került a fáradság. Ez nagyon rendben volt, hiszen le kellett vezetnünk energiáinkat. Ahol tizenkét ifjú van összezárva egy házba, ott nagy szükség van arra, hogy ne verekedéssel, hanem sporttevékenységek formájában mérjük össze szilaj erőinket.

Gazdánk azonban inkább amiatt szúratott meg minket, hogy szexuális teljesítményünk ne lankadjon, libidónk könnyen kiváltható legyen. Erre azért volt szükség, mert egy gazdag úr háremében éltünk, aki gondoskodott rólunk. Bár a házból csak akkor mehettünk ki, ha megrendelték valamelyikünket, az aranykalitka elfogadható volt számunkra.

Családtalan, gyökértelen, utcáról összeszedett fiúk voltunk, akiknek aranybánya volt a magas kőfallal körülvett hatalmas kert, az edzőterem, a könyvtár, a külön szoba fürdőszobával, a bőséges étkezés. Bár elszigetelve éltünk, ezt kevéssé bántuk, hiszen egyikünknek sem volt hová mennie.

Gazdánk, egy ötvenes éveiben járó, ápolt, halk szavú férfi gondoskodott még szeszélyeinkről is. Egyikünknek ecsetet, festőkészletet hozatott, másikunknak kirakós játékot, amivel az órákig elszöszmötölt. Nekem néhány teniszlabdát, hiszen tizenéves korom óta szerettem zsonglőrködni.

Tehát így éltünk a tágas házban, melyben gazdánk gyakorta meglátogatott. Ilyenkor elvitt egy-két fiút, akiket fényűző kastélyban élő uraságok rendeltek meg, vagy kiválasztott közülünk valakit, akivel ő kívánt hálni. Nem tartoztam az első számú kedvencei közé, mert ízlésének a szőke hajúak, izmosabbak feleltek meg, míg én nyúlánk, barna hajú, mértékkel izmos férfi vagyok, de azért én sem maradtam ki.

Időnként cserélődtek társaim, akik elmentek, ők sohasem jöttek vissza. Általában huszonnégy év volt a felső korhatár, és mivel nekem is csak bő egy évem volt addig, hát közeledett az óra, amikor egy jelentős induló tőkével és egy titoktartási szerződés aláírásával elkezdhetem kinti életemet, ahogy gazdánk ígérte. Ha vissza is fogok gondolni életemnek erre az időszakára, hát az injekciót és a veréseket nem fogom visszasírni.

Verést két okból kaphattunk. A vendég kívánságára, vagy mert valami olyat követtünk el, ami miatt kivívtuk gazdánk haragját. Ő sohasem kiabált, halk, nyugodt hangon közölte velünk a döntését. Ha a drága berendezést megrongáltuk, ha panasza volt ránk valamelyik vendégnek, esetleg egy új, engedetlen fiút kellett betörni, akkor számíthattunk arra, hogy a delikvensnek át kell fáradnia a kínszobába, ahol a deres várta. Gazdánk végig megértően viselkedett velünk verés előtt, alatt és után is.

Kinti életemben részt vettem néhány verekedésben, de sohasem kellett tűrnöm passzív félként a verést. Ezzel csak itt ismerkedtem meg, amikor nem sokkal tizenkilenc éves korom után bekerültem. Voltaképpen csak egy gyors menetre számítottam, amikor beszálltam a jó illatú, titokzatos férfi elegáns autójába, aztán meg itt találtam magam. Akkor még nem dugott meg, előbb megfürdetett, saját maga szappanozott le, és borotválta le arcom. Ágyékomnál csak megigazította, és gyakran visszanyírta, ha úgy találta, hogy ismét burjánzani kezd.

Gazdánk imádott babrálni velünk, és mivel a házban jórészt meztelenül kellett töltenünk a napjainkat, hát nem maradt előtte rejtve, ha valamelyikünk testén maradt igazítanivaló. Odafigyelt ránk, hajunkat rendszeresen nyírták, szakállat nem növeszthettünk, és testszőrzetünket részlegesen vagy teljesen eltávolították, erre voltak emberei, ahogy az idős, morózus doktor is az ő szolgálatában állott.

Tehát megint visszatértem a doktorhoz, talán azért, mert sok kellemetlen percet szerzett. Ő felügyelt az egészségi állapotunkra. Amikor először ujjazott meg prosztatavizsgálat ürügyén, nehezen álltam meg, hogy ne mondjak valami durvát. Nemi egészségünkre külön figyelmet fordított, hiszen ittlétünk alatt sok férfival kerültünk szexuális kapcsolatba.

Azok a fiúk sínylették meg legjobban, akik heterók lévén nehezen törtek be, és számukra megaláztatás volt engedni, hogy férfiak használják testüket. Egyikükre különösen emlékszem. Gazdánk tágítani próbálta, már a tágító felhelyezése is nehezen ment, mert hánykolta magát, könyörgött, pedig egy kisebbet kapott kezdetnek. Gazdánk személyesen helyezte fel végbélnyílásába, majd valamennyiünket figyelmeztetett, akik lefogtuk a fiút a művelethez, hogy ha észrevennénk, hogy kicsúszik, esetleg piszkálná, azonnal nyomjuk neki vissza a talpas tágítót. Elég kényelmetlen viselet lehetett számára, napokig kellett hordania, csak zuhanyozáskor, ürítéskor vehette ki, vagy akkor, ha kiválasztották a katalógusból.

Három hét alatt kétszer hasalt deresre, és öt férfi bérelte ki. Utóbb megtudtuk, hogy csak ketten dugták meg, a másik három túl szűknek találta, ezért is kellett a tágító. Végül gazdánknak megesett a szíve rajta, és a fiút egy napon magával vitte. Sose láttuk többé, lett helyette más.

A deres. Eleinte nem tartottam ettől az alkalmatosságtól, hiszen ha más is kibírja, én is kibírom valahogy. Ám a megalázáshoz hozzátartozott, hogy saját magunknak kellett kiválasztani a botot, pálcát, amivel elverték fenekünket, odavinni a pribékhez, és utána minden további felszólítás nélkül felhasalni a deresre. Amikor először kerültem oda holmi eltépett magazin miatt, amin összevesztem egyik társammal, egy olyan pálcát választottam, ami nem volt vastagabb a hüvelykujjamnál. Nem sokat néztem ki belőle, de aztán rá kellett jöjjek tévedésemre.

A pribék először csak megsuhogtatta, és ettől inamba szállt a bátorságom. Az ütéseket nekem kellett számolnom, és a pálca igencsak megvinnyogtatott, többször is meg kellett ismételni az ütést, mert nem ejtettem tisztán a számot, vagy eltévesztettem a számolást. Második alkalommal már gondosabban választottam, és már volt összehasonlítási alapom is. Jobban oda tudtam figyelni az ütésekre, és vinnyogás helyett igyekeztem férfiasan nyögni a bottól, ami újra és újra lesújtott fenekemre. Harmadik alkalommal már egészen jól ment a számolás, hiszen csak huszonötig kellett elszámolni. Mára már viszonylag jól bírtam a botot, és magam is azon voltam, hogy egy magamfajta fiatal férfit segít kordában tartani. Eljutottam addig, hogy ha valaki mást vittek társaim közül a kínszobába, akkor megfogalmazódott bennem, hogy jólesne nekem is, ha most lehasalhatnék én is a botnak. Ha választani lehetett volna a bot és a lyukamba döfött injekció között, nagy valószínűséggel az előbbit választottam volna.

Előfordult többször, hogy társaim közül többen nyűglődtek, és én is kellemetlenül éreztem magam. Ennek vagy az volt az oka, hogy jobban be voltunk fogva, több férfi is meghágott egy-egy partin, ahová kibéreltek bennünket, vagy az injekciózás volt a szokottnál durvább, hiszen a frusztrált doktor gyakran olyan dühösen vágta belénk a tűt, hogy kissé megugrottunk tőle. A botozások után is néhány napig nyűglődtünk, noha nem vihettük túlzásba, mert gazdánk mindig rosszallóan jegyezte meg, hogy erős ifjak vagyunk, meg se kottyan időnként egy kis botozás. Aki túlzásba vitte a nyűglődést, azt gazdánk ismét megcsapatta.

Mivel meztelenül járkáltunk a titkos házban, nem volt titok előtte, hogy mennyire botoztak meg, sőt ha valaki sántított egy injekció után, nem restellte megnézni a fenéklyukát, de legtöbb esetben csak a durva módszer miatt panaszkodott valaki, hogy még utána is érzi a lyukában a tűt, miután a doktor kihúzta belőle.

Ezeket a panaszokat gazdánk sosem vette komolyan, szerinte az injekció nem fáj, csak el vagyunk puhulva, és majd megszokjuk. Heti két alkalom nem túl sok, és a hatása miatt nem tekinthet el tőle. Ezután volt, hogy az injekciózás miatt nyűglődő fiút bevitte a szobába, ahol a sötétített üvegeken keresztül láthattuk, hogy megdugja, csak hogy feledtesse vele az injekció emlékét.

Mint említettem, nem tartoztam az első számú kedvencei közé gazdánkban, de valamennyire kedvelt, különben nem élhettem volna itt fényűző életet. Ha megdugott, azt rutinosan, keményen tette, és utána mindig megkérdezte, hogy milyen volt. Nem kellett hazudnom, amikor elárultam, hogy a jobb szeretőim közé tartozik, nem pedig azok közé, akikre nem akarok emlékezni.

A tágítóval egyébként nekem is meggyűlt a bajom idekerülésem után nem sokkal. Éppen megkaptam első botozásomat, és a szobámban, melynek nem volt ajtaja, nyűglődtem, hogy mennyire fáj a fenekem. Gazdánk érkezett, megkérdezte, hogy ízlett a bot, és amikor neki nem tetsző választ kapott, hogy „megjárja”, nyomban a tárgyra tért. Egy közepes nagyságú tágítóval akart kedveskedni, mert másnapra kibérelt egy nagydarab kuncsaft, akinek testéhez képest a szerszáma is nagyobb volt. Gyanakodva néztem a talpas tágítóra, és meg voltam győződve, hogy ez nem fér belém. Ahogy bekente, figyeltem mozdulatait, majd intésére feltérdeltem, és előrehajolva felvettem a térd-könyök pózt, ahogy kérte. Megkente fenéklyukamat is, majd kezdődő ellenkezésemre ügyet sem vetve, ügyesen felnyomta belém a tágítót. Feljajdultam, és fel is emelkedtem, kinyomtam karjaimmal magamat, de nem mertem hátranyúlni. Tudta jól, hogy meglehetősen szűk vagyok, de akkor sem kegyelmezett. Egészen a talpáig belém nyomta a tágítót, majd megengedte, hogy visszahasaljak. Nehezen szoktam meg, és berzenkedtem is miatta, de néhány nap elteltével már nem panaszkodtam érte. Ha ki akart csúszni, mindig akadt egy társam, aki szó nélkül odalépett, és visszanyomta, majd mentünk tovább. Nem beszéltünk erről. Néhány nap alatt optimálisra tágultam, és bár továbbra is a szűkebbek közé tartoztam, amikor megdugott, elégedetten mondta, hogy most már remek a lyukam.

Hogy egy év múlva mihez fogok? Talán vállalkozást indítok. Bőrárukat fogok gyártatni és forgalmazni, és az ebből szerzett pénzből vásárolok egy házat, és egy titkos kert lesz eldugva rajta, egy hasonló házzal, mint ez. Ott én leszek a gazda. Az utcakölykök közül begyűjtök. Lehet, hogy társulok a gazdámmal, és nem leszünk egymás konkurenciái. Még azt is fogom hagyni neki, hogy megdugjon, ha akar, hiszen mint már mondtam, a jobb szeretőim közé tartozott, ha nem a legjobbak közé.

De addig még több, mint egy év van hátra. Ki fogom bírni. Csak az injekciót felejtené el, a többit kibírom. Mert ahogy gazdám gyakorta emlegeti, erős legény vagyok.

Vége