Szuicid hajlamok :)

Fárasztó és nehéz hetek után vagyunk, s ilyenkor hajlamosak vagyunk eltávolodni egymástól, egymás mellett élni.
Szerfelett rühellem is az ilyen időszakokat, mert a szexuális megvonás mellé az érzelmi távolság, s igen, valljuk be, elhanyagoltság érzése ott tipródik és ez igen mély félelmem: hogy végleg kiesek a párkapcsolati társ szerepből és csak egy sub leszek.
Ebbe a feszkós időszakban toppant be pár őrült innen, pár őrült kintről és mire sikerült leszervezni egy estét kettesben már rég késő volt.

Szóval ebben a hangulatban indult a randi, zizegett, vibrált a kocsiban és ilyenkor a legkevésbé a szexen vagy BDSM-en jár az esze. Főleg, hogy másfél órás késésben voltunk, én el is engedtem a programot.
Persze ismerjük egymást jó ideje, és tudtam a megoldást is. Meg azt is, hogy kurvára meg fogom szívni utána.

Megálltunk a lámpánál, Rá néztem, Ő meg a telefonját. Elmélyülten gépelt valamit, arcát a feszültség ráncai szabdalták és elegem lett.
Kitettem az indexet, lekanyarodtam jobbra, elindultam másfele mint az eredeti célállomás s a megérkezésig nem is vette észre.
Felnézett, majd kérdőn rám.
De addigra már kihúztam a nadrágszíjam a nadrágomból és a kezemben volt.
-"Hol a picsában vagyunk?" - kérdezte én pedig válasz helyett elkaptam a bal csuklóját, majd ráhurkoltam övet, elkaptam jobb alkarját miközben a jobb kezemmel már a fejtámlához húztam az övvel a kezét és mielőtt igazán észbe kapott volna, a kezeit odakötöztem a fejtámlához.
Áthajoltam rajta, hátratoltam az ülést, betérdeltem a két combja közé, vállaimmal szétfeszítettem azokat. Hosszú szoknya volt rajta, felhajtottam és egy mozdulattal lehúztam/téptem a bugyiját.
-"A céges mélygarázsban vagyunk, a világon senki nincs itt ilyenkor." - feleltem.
-"S most ki foglak nyalni. Megdugni nem tudlak, de ennyi is elég lesz." - tettem hozzá és minden frusztrációm és dühöm csiklójának kényeztetésébe irányítottam.
Meg persze abba, hogy ne rúgja ki a heréimet a tűzfalon, mert drága kis Úrnőm/Feleségem mocskosul erős a súlyához képest.
Aztán ahogy közeledett az elsőre nem kívánt orgazmus, úgy csökkent az ellenállása, majd megfeszült és már megszokott, imádott mély torokhangú morgás közben elélvezett.
A gond ott volt, hogy én még mindig rettenetes dühös voltam ezért nem álltam le. Erősen fogtam a combjait, a nyelvem tovább izgatta a csiklóját, az orgazmus okozta vonaglás teljes erejű szabadulássá, a morgás egyre magasabb hangú sikoltássá, ahogy a kellemes izgatás, fájó-kínzó túlizgatássá vált.
Nem tudom meddig gyötörtem. Azaz igen. Az óra szerint kb 45 percig tartott sikoltozás, kis pihenő, fájdalmas/érzékeny orgazmus, sikoltozás, rúgkapálás, pihenés, fájdalmasabb/érzékenyebb orgazmus, stb ciklusból álló rövid szösszenet.

Arra emlékszem, hogy mire felnéztem a szeme könnyes volt, a szája remegett, a teste izzadtságban úszott, de úgy kilazult, mintha két napot dugtunk/hédereztünk volna végig.
-"A kurva anyád" - hörögte félaléltan.
-"Akkor visszabukom" - mondtam sztoikusan és komolyan is gondoltam.
-"Ne" - lehelte.
Kiszabadítottam a kezeit, az öv sötétlila csíkokat hagyott a csuklóján, mozdulni alig bírt.
Úgyhogy én tartottam Neki a kulacsot, hogy inni tudjon, majd ittam én is, mert tudtam mi lesz ezután.
-"Megmondod, hogy hol az erényövem kulcsa?" - kérdeztem mosolyogva.
A fejét rázta, hogy titok.
Majd újra lefele indultam, mert láttam, hogy most nem fog tudni felállni, sem pedig 3 emeletet lépcsőzni.
-"Be fogok pisilni..." - súgta, de addigra a szám már a helyén volt.
Lenyeltem mind, Ő pedig gyengéden, hálásan cirógatta a fejem.
Kicsit rendbe szedtem a ruháját, ittam még egyet, majd elindultunk haza.
Kerülőúton, befűtött kocsiban értünk haza és ölben vittem fel a garázsból.
Hajnalban ébredt, odabújt és csak annyit súgott félálomban:
-"Szeretlek"
-"Majd reggel meglátjuk." - súgtam vissza, mert tudtam, hogy olyan izomláza lesz, hogy a fal adja a másikat.

Másnap a munkahelyen a cuki asszisztens csaj kacsintott rám azzal, hogy jó lehetett az éjszaka.
S tényleg, amikor jobban megnéztem magam a tükörben, a túlizgatás okozta dulakodást én sem úsztam meg sérülés nélkül.
De megérte, mert reggel együtt kávéztunk miközben folyamatosan zúgott a telefonja, jött volna mindenféle nyomás és végre újra egymásra figyeltünk.

Szóval egyik kedves levélíró már csak az a kérdés, hogy mi a dominánsabb: a fenti helyzet vagy a "most azonnal kidobod a "submisszív" pasid és kedden térdenállva vársz rám egy nyilvános helyen" felütésű levélke.