Rég láttalak! (2)

"Ahogy akarod, Úrnőm. Ha kávé, akkor legyen kávé." - ennyi állt a válasz sms-ben.

Amanda azonnal érezte, hogy a Kicsiszub mennyire csalódott és ő azonnal felvillanyozódott a gondolattól, hogy picit sikerült letörnie a lelkesedését. Imádta az efféle játékokat, mikor pontosan tudta mit akar, de az ellenkezőjét kommunikálta, csak azért, hogy feszítse kicsit egy férfi idegeit.

Nem is válaszolt az sms-re, gondolta ennyi épp elég lesz. Majd jelentkezik a kis lelkes, ha akar valamit. Ő mindenesetre úgy tesz, mintha nem is igazán érdekelné a dolog, csak egészen mellesleg ülne le vele kávézni, csak mert úrnői kedve úgy tartja.

Teltek a napok és a vasárnap esti pihenése csöndjét telefoncsörgés törte meg.
Látta, hogy a férfi az, de nem nyúlt a telefonjáért. "Nem, nem veszem fel, hadd higgyen, amit akar."-nevetett magában Amanda. Folytatta a játékát.
Újabb csörgés, de ő újra nem vette fel.

Miután ez még néhányszor megtörtént, sms-e érkezett. "Kérem, Úrnőm, vegye fel és beszéljük meg, hol és mikor találkozunk.!" -írta a férfi.

Amanda végre válaszra méltatta: "11-kor csöngess be értem és mehetünk együtt kávézni."

A férfi még írt egy köszönő-sms-t, és aztán már mindketten csak a holnapra gondoltak.

Másnap reggel Amanda gyorsan lemondta megbeszéléseit és utána, mint aki jól végezte dolgát, beült egy kád forró vízbe, mintegy hangolódásként a közeli találkozásra. A víz simogatása nem csak testét forrósította át, de vágyai is egészen mohóvá váltak. Semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy hamarosan ott áll majd előtte kis kedvence.

Kiszállt a kádból, törölközés után akkurátusan válogatta ki ruhatárából kedvenc darabjait, majd miután felöltözött, finom sminket tett magára és kicsit sem spórolt a parfümjével, hogy a férfi azonnal elbóduljon. Tudta, mennyire szereti ezt az illatot, hát tessék, megkapja. - gondolta Amanda. Lábait épp egy tűsarkú szandálba bújtatta, mikor megszólalt a csengő.

"Még nem vagyok teljesen kész, gyere föl egy percre!"- szólt ki a kaputelefonon.

Tudta, hogy nem lehet más. És valóban nem kellett csalódnia. Egy perc múlva a kopogtatást hallott és mikor ajtót nyitott, kicsi kedvence ott állt megszeppenve az ajtaja előtt és szemmel láthatóan zavarban volt.

Amanda valami felsőbbrendű félmosollyal az arcán tessékelte be.

- Indulhatunk, Úrnőm? - kérdezte Kicsiszub.
- Hova mennél, Drágaság?
- Ööööö....hát kávézni, ahogy parancsolta, Úrnőm!
- Eszemben sincs kávézni! - nevetett Amanda. - Játszani támadt kedvem!

A férfi méginkább zavartan nézett rá, azzal a "és akkor most mégis mi lesz?"-tekintettel.

- Vetkőzz! - vetette oda Amanda. Ne nézz ilyen ostobán!
Aztán a következő pillanatban megcsókolta a férfit, erősen beleharapva ajkaiba, hadd tudja, mennyire kedveli, de azt is, hogy továbbra is ő az, aki irányít.

A férfi gyors mozdulatokkal, egyetlen szó nélkül dobta le ruháit.
Amanda végigvetette magát az ágyon és csak nézte. Őszintén szólva kicsit erőlködnie kellett azon, hogy ne látszódjon rajta, mennyire kívánja a férfit. Pedig megőrült a férfi gyönyörű izmos, lebarnult testének látványától.

De ebből a Kicsiszub mit sem láthatott.
- Gyere, térdelj ide mellém, hadd adjam rád a nyakörvedet! - hangzott a parancs.

A férfi engedelmesen térdelt Úrnője ágya mellé, hagyta, hogy rákerüljön a nyakörv és közben már alig várta, hogy csókolhassa imádottja lábait.


- Megkaphatod! De csak mert én is így szeretném! - mondta Amanda és lábfejét a férfi szájához emelte. Egyszerre futott végig rajtuk a vágy...de egyikőjük sem szólt egy szót sem, csak élvezték a pillanatot, mikor végre újra átadhatják magukat kedvenc, titkos játékuknak...



(folyt. köv.)