Az erdőben - 3. rész

- Most mit fogunk csinálni? - kérdezem.
- Átöltözünk és járunk egyet az erdőben - válaszolod.
A szobába fellépcsőzve kibontottuk a csomagunkat és vetkőzni, majd öltözni kezdtünk. Természetesen neked volt megfelelő ruházatod az erdőjáráshoz, nekem kevésbé. Zöld ruházatot öltöttél és bakancsot vettél elő, én pedig elővettem a terepmintás nacim, trikót és egy fekete pulcsit húztam. Eszembe jutott, de jól jönne egy bugyi is, de az mind otthon maradt.
Jobb lábbeli híján sportcipőt vettem. Mire felöltöztem, már a konyhában pakoltad a vizet a hátizsákodba, elmosolyodtam azon, hogy mindig mindenre gondolsz. A táskába dobtál egy csomag kesudiót, szóval lesz rágcsálnivalónk is. Aztán villant a kezedben valami, póráz, nyakörvvel. Egyszerre villanyozódtam fel és jöttem zavarba. Sosem sétáltam még így. Hozzám léptél, a nyakamba csatoltad a nyakörvet, adtál egy homlokpuszit, és elindultunk kifelé. A házat bezártad, a hátizsákot magadra kaptad és picit rántottál a pórázon.
Elindultunk a fák felé. Rettenetesen zavarban voltam, ujjongtam és pirultam egyszerre. Láttam, hogy a szemed sarkából sandítasz rám és biztos voltam abban, mulatozol magadban a zavaromon. Próbáltam a lábam elé figyelni, el ne botoljak valamiben, de közben láttam, te persze magabiztosan lépdelsz. Csak az erdő hangjai vettek körbe minket, és egy-egy pici ág reccsent a cipőnk alatt. Csoda jó illatok voltak, lassan elfelejtkeztem a lábam elé figyelni, egyre inkább a növényzet kötötte le a figyelmem és az érzés, hogy sétáltatva vagyok. Meg-megálltam egy pillanatra, ha megláttam egy mókust szaladni, vagy valami különleges madárhangot hallottam, ilyenkor volt, hogy megfeszült a póráz, de hagytad, hogy kibámészkodjam magam.
Szerencsére egy kis ösvényen haladtunk, a ruházatom nem is lett volna megfelelő a csalitoshoz. Elveszítettem az időérzékem, nem tudom mióta sétáltunk már, amikor jött az érzés...nekem pisilnem kell. Ajajj! Pár lépés után szóltam.
- Megállhatunk kicsit?
- Persze. Elfáradtál? - kérdezted.
- Nem...pisilnem kell. - válaszoltam.
- Jaa, oké. Csak nyugodtan. - válaszoltad
És csak néztél.
- De így? Bemennék a sűrűbe...- nyekegtem.
- Nem, nem. Told le a nadrágot, itt pont jó lesz. - mondtad mosolyogva.

Megijedtem. Úristen, ilyet még sosem tettem, más előtt pisilni.

- Izé...jó...de elfordulnál? - kérdeztem fülig pirulva.
- Nem. - válaszoltad, és láttam, hogy a huncut mosoly ellenére nem viccelsz.

Remegő kézzel toltam le a nadrágom, és guggoltam le. Csak magamban dünnyögtem, hogy ez nem lehet igaz. Érdeklődve nézted a szenvedésem. Próbáltam koncentrálni, meg nem törődni azzal, hogy nézel, inkább az előttem futkosó bogarakat lestem a fűben. Nem megy, nem megy. A combizmaim remegni kezdtek, a hólyagom majd kipukkadt, mégsem ment. Sírásra kezdett görbülni a szám. Ekkor mellém léptél és simogatni kezdted a fejem.
- Nyugi, ez csak egy pisi. Természetes dolog, én pedig a Gazdád vagyok, nincs mit szégyellned - hallottam a hangod.
Végre elengedtem. Szegény bogarak, most aztán szaladozhatnak a folyam elől.
Mikor végeztem, zsebkendőd nyújtottál felém, majd egy zacsit, amibe a zsepit elcsomagolhattam. Remegő lábakkal álltam fel, de nem néztem rád, túlságosan össze voltam zavarodva. Vizet vettél elő, ittunk, bátorítóan simítottál végig az arcomon és indultunk tovább.
Úgy éreztem, leomlott egy fal bennem, egy újabb gátlás. De nem számítottam ilyen helyzetre, most aztán még jobban kitárulkoztam előtted. Csak botorkáltam az ösvényen, nem is vettem észre a kis tisztást, ahol megálltál. Egy vadászles magasodott fölénk.
- Jól emlékeztem, hogy itt van. - állapítottad meg. - Gyere, felmegyünk rá.

Folyt. köv.