Csak egy hajszál

Még jó hogy észrevettem - mondta - mekkora balhé lett volna, ha az asszony találja meg.
Ezzel a mondattal lett teljes az orgazmusom.

Nem volt chatelés, rögtön egy levél jött, elsőre kicsit terjengősnek gondoltam, mert hosszú volt, szokatlan ez az online társkeresés korában. Aztán két dologra lettem figyelmes. Rövidebb nem is lehetett volna a levél, minden benne szereplő információ, kérdés és állítás szükséges egy jó randihoz, tán egy szó se volt felesleges. A másik pedig a belefektetett energia és játszma mentesség.
A gyakorlatban egyértelműen crossdresser vagyok, egy női ruhába öltözni kedvelő pasi, de a háttérben a transszexualitás és a férfitest között rekedt lény. Semmi sem természetes bennem, még testemnek izmai sem, melyeket nem tudnak elrejteni a kecses, nőies idomok. Arcom félig éles metszésű férfiarc, félig egy nem-földi szűz bájos arca. Bár merre leng bennem a binaritás ingája, ritkán van középen, ritkán vagyok “otthon”.
Motoron érkezem a megadott búvóhelyre, pontosan. Egy időben parkolok le egy férfival, egyértelműen ő is ide jött. Ő az? Nem láttam még róla képet. Matatok a motor körül, ha ő az, legyen lehetősége megszólítani. Ez nem történik meg, együtt megyünk be az ajtón, s még mindig nem szól hozzám. A recepción mondom a nevet, a hölgy mondja a szobaszámot, a pasi továbbra sem reagál rám, majd mond ő is egy nevet, másét. Zavartan mosolyogva felmegyek, amúgy jó pasi volt. Benyitok a megadott szobába, s már nem is látom jó pasinak az előbbit. Ott találtam egy jobbat, aki rám várt.
A terv szerint most kezdődne a sminkelés, öltözni nem kellett már, a motoros ruha alá vettem mindent, a vetkőzés elég volt. Előre mondta, hogy nem igényli a sminket, ha nekem úgy jobb megvárja. Igen, általában a sminkelést nagyon szeretem, de ez esetben nem akartam húzni az időt, azért sem, mert éreztem az elfogadást. Rögtön közelebb léptünk egymáshoz és kóstolgatni, majd falni kezdtük egymást. Több mint két órás szeretkezés vette kezdetét, amiben minden volt, a gyengéd csóktól a szoros ölelésig. A különféle pózokat nem írom le, felesleges, leírták már százan, el tudod képzelni. Az érzést, ami végig átjárt érdemesebbnek látom a megörökítésre. Ha meg lehet fogalmazni egyáltalán. Elfogadva lenni. Ezt éreztem, s ennek a jelentősége akkor látható, ha leírom, hogy mit nem kellett csinálni.
Ha a partnerem nőnek lát, nőnek érzem magam, ha a szépnek lát, szépnek érzem magam. Ha testemmel játszik, az hangszerré válik, ami önmagában csak egy tárgy, az alkotón keresztűl válik játékszerré. S ő virtuóz volt, belém zenélte a nőt, akit szeretek. Nem kellett aggódnom, értékelnem magam, teljesítenem. A mester átvette a teljes irányítást, jó voltam neki úgy, ahogy voltam, s csak játszott, játszott hosszan a testemmel. A női orgazmusról nem lehet tapasztalatom, de ilyennek képzelem. Hosszan elnyújtottan fent voltam az elélvezés előtt eggyel, ez a legjobb hely a világon. Hosszú játék volt, de akár örökké is tarthatott volna. Sminkelnem sem kellett, s érdekes, hogy nem hiányzott. Nem attól éreztem magam csajnak, hogy ki vagyok festve, hanem attól, hogy annak kezelt a partnerem. Fájt, hogy vége lett, minden értelmében. A hosszú játék érzése még este is az altestemen volt, az első utam egy gyógyszertárba vezetett, hogy fájdalomcsillapítót vegyek, de nem igazán tudtam, hogy mire veszem. Arra a fájdalomra, hogy megint egy társadalmi szerepbe kell bújnom, s viselkednem úgy, ahogy megszoktam, de nem igazán vagyok önmagam, vagy a hosszú játéktól meggyötört sissy puncimra, aminek édes fájdalmát megtartottam volna emlékbe, ha nem kellett volna vele motorra ülnöm a pesti kátyúkon.

Kevés dolog van a mai világban, amit kimondottan csak nők vagy csak férfiak csinálnak, ezért sem könnyű magam meghatározni, de az, hogy otthon az asszony előtt egy ottfelejtett hajszál buktassa le… az a hajszál csak nőtől származhat, s ez: az enyém volt.