Eszter története - A kávézóban, 3. rész

Eszter már nem félt, szinte transzban volt. A testét eltakarta a köpeny, az arcán és a haján látszott, min ment keresztül, de szó nélkül elindult a kijárat felé. Hagytam, had lépjen még párat, csábító látvány volt, majd rászóltam:
- Nem arra! Gyere utánam!
Elindultam hátra, a személyzeti rész felé. Eszter nem ismerte a helyet, de így sem kérdezett, követett, szó nélkül, lehajtott fejjel. Kinyitottam egy ajtót, ami a kávézó mögötti utcára nyílt, intettem neki, menjen előre. Visszanézett, amikor rájött, hol van. Én elmosolyodtam, majd rácsuktam az ajtót - egyedül hagytam az utcán, egy szál köpenyben, mezítláb, mindenhol spermával borítva. Kíváncsi voltam, mit fog tenni.
Vártam. Kis idő múlva félénk kopogást hallottam, de nem nyitottam ki az ajtót. Vártam, hátha történik valami, nem akartam, hogy a lány még visszajöjjön. Léptek közeledtek, legalább ketten jöhettek az utcán. Beszélgették, majd valószínűleg meglátták a lányt.
- Mit keresel itt? - hallottam. Nem volt válasz, a kérdés elhangzott újra, kicsit hangosabban, követelődzőbben.
Eszter félének válaszolt: - A gazdámat várom.
- Itt hagyott az utcában? - Röhögés. - Gyere inkább velünk!
A válasz kicsit hisztérikusabb volt: - Nem mehetek el a gazdám nélkül…
- Jajj, ne legyél ennyire félénk, biztos meg fogja érteni, ő hagyott itt! És ahogy nézem, már használt is. - Újabb röhögés, közelebbről.
Eszter kicsit erősebben megütögette az ajtót, próbált benyitni - persze sikertelenül.
- Ne menekülj, nézz ránk, picilány! Nem kell ennyire remegned, nem bántunk.
- Nézd már, ez a csaj tiszta geci. Azt hiszem, tudom, mit csináljunk vele! Na térdelj csak le!
Érdekes lett volna kivárni, Eszter mit tesz, de a terveimben nem az volt, hogy két vadidegen rajtuk töltse ki a vágyait, így közbeléptem. Kinyitottam az ajtó. Két fiatalabb srác volt, a szájuk volt nagy, de még hozzá se értek a lányhoz. Rám néztek, úgy tűnt, számítottak arra, valaki csatlakozni fog…
- Szép kurvád van, mennyi egy menet?
- De duplán számold, nekem is tetszik!
Röhögtek, de érezhetően visszavettek a lendületből. Rájöttek, nem szabad prédába botlottak.
- Bocs fiúk, de erről most lemaradtok.
- Ne szopass már, tökre felizgatott ez a csaj minket, hát ne hagyjon már itt! - előre is lépett, hogy megfogja a karját a lánynak. Közbe kellett lépnem.
- Mondtam, hogy nem. Nem szeretném…
Ütni akart. Emelte a kezét, láttam benne a harci dühöt. Ráfogtam a csuklójára, hátralöktem. A társa is oda akart ugrani, megragadni Esztert. A lány elé álltam, közben a fejemmel intettem, menjen be. A két fickó elbizonytalanodott, de nem akarták feladni, nem akartak elmenni.
Szerencsére látták, hogy ketten együtt se biztos, hogy győznek, és nem tudhatták, ki van még az ajtó mögött. Kiabáltak, szitkozódtak, de vagy túl fenyegető voltam, vagy ők nem ittak eleget, nem támadtak.
- Akkor viszlát, fiúk! Majd talán legközelebb…
Beléptem én is az ajtón, és kizártam őket - már nem érdekeltek. Tetszett viszont Eszter reakciója, az, hogy nem futott el, és rám várt. Ott állt mellettem, lehajtott fejjel. Nem kérdezett semmit, várta, mi lesz a következő lépés.
- Na jó, menjünk! - az étteremben volt egy zuhanyzó, oda vittem.
- Kérem a köpenyt! Állj be a zuhanyzóba.
Szó nélkül tette, amit kértem.
- Még ne mosakodj, várj egy kicsit!
Két lányra vártam. Ők is a szolgáim, és tudták, itt lesz ma dolguk. Azt hiszem, itt is vannak, kimentem értük az étterembe. Intettem, hogy jöjjenek. Visszamentünk Eszterhez, aki meztelenül állt a zuhanyzóban, remegett és fázott.
- Lányok, vetkőzzetek, aztán hajrá!
Ők már tudták, mit várok. Levetkőztek, egyikük megnyitotta a vizet, a másikuk elővette a tusfürdőt és szivacsokat. Odaléptek Eszterhez, és lassan, érzékien elkezdték fürdetni. Először lemosták róla a spermát, megmosták a haját, aztán elkezdték simogatni az egész testét. Eszter elengedte magát, kezdte élvezni a helyzetet.
- Nehogy elélvezz, amíg meg nem engedem! - Ez láthatóan visszarángatta a valóságba.
- Igen, Uram!
A lányok persze nem hagyták abba, látszott, ahogy Eszter küzd azzal, hogy jó, ami történik, de nem élvezheti. Az egyik lány már elé térdelt, csókolgatta a combját, simogatta a fenekét, bele-belenyalt a pinájába. Eszter egyre jobban szenvedett: az élvezés határán próbált ellenállni. A másik lány közben mögé állt, a melleit kezdte hátulról simogatni, és közben suttogott is neki - én tudtam, hogy mit, és tudtam, az még jobban fokozza a kéjt.
Amikor Eszter majdnem elélvezett, rájuk szóltam: - ÁLLJ! Hideg víz…
Ez kegyetlen lehetett mindhármuknak, de a zuhanyt hidegre állították, és így mosták Esztert. Ez nagyon gyorsan elvette az összes kéjt, és lassan egyikük se élvezte, ami történik. Vártam még egy keveset.
- Jó, zárjátok el. Álljatok ide!
Elém álltak. Belenyúltam mindkét lány pinájába, még nedvesek voltak.
- Látom, élveztétek. Tetszik az új lány? Most mutassátok meg neki, milyen az, amikor kontroll nélkül élvez valaki. De csak ő élvezhet el, ti nem!
Otthagytam őket, tegyék a dolgukat. Leültem az étteremben, addigra már csak a személyzet egy része maradt. Kértem egy kávét, és amíg azt iszogattam, egyre több sikkantás szűrődött ki hátulról. Nem sokkal később Eszter hatalmasat kiáltott, hosszan, sikítva élvezett.

Megittam a kávét. Még nem végeztünk mára...

Folyt.köv.