Kálmán és Kolos játszadozása (3)

Megragadtam az alkalmat, hogy nálam volt a szó s így tovább kérdeztem:
- Uram, elárulná, hogy miért, hogyan került sor arra, hogy Ákos Uram Önnek ajándékozzon erre a délutánra?
- Igen, miért is ne? – kezdte, majd így folytatta: - Félixnél játszottunk, mikor Ákos megérkezett és Leventén egyedül volt szemellenző. Nem kérdezte miért, azonnal lekapta azt róla, így Levente meglátott. Ezért. – válaszolta.
Hümmögtem, de nem értettem. Végre rákérdeztem:
- Ne haragudjon Uram, de nem értem. Levente meglátta Önt? Na, és, hisz a Domja, vagy nem? Már biztosan látta máskor is.
- Igen, igen, az vagyok, de most meztelenül látott meg. – nyögte ki Kálmán.
- Meztelenül? – tátottam el a számat hitetlenkedve. – Miért volt egy dom meztelen? Kúrt esetleg valakit, de kit? – morfondíroztam hangosan és járt az agyam. És látszott az is, hogy visszaidézem kit is láttam ott. Nem stimmelt, csóváltam a fejemet.
- Hááááát, nem is értheted, mert én voltam kikötve az András kereszthez, meztelenül. Majd nem sokára már engem kúrt a Mestered! – hallottam halkan Kálmántól.
- Önt Uram, de miért? Hogyan kerülhetett erre sor? – kíváncsiskodtam, mert nem értetem semmit.
- Azt talán nem mesélem el neked, köcsög, most itt, majd kérdezd meg Uradtól, az szívesen elmondja, de most én kérdezek! – jelentette ki határozottan.
- Te tudsz, szoktál ööööö mással kúrni? – nyögte ki.
- Igen, természetesen Uram. Uram parancsára, és ha van másik szolga ott s akkor, azt igen. Nagyon szívesen is teszem meg. Sőt élvezem is, Uram. – válaszoltam büszkén, majd gondoltam egy nagyot és megkérdeztem: - Uram is meg szokta tenni ezt Leventével, nem? Ha igen, gyakran? – firtattam már én is.
- Igen, néha igen, de arra van egy másik szolgám, az inkább szex-rabszolgám, a Józsi. Azt szívesebben szoktam gyúrni, hosszabban is s azt ő is nagyon élvezi. - hadarta el.
- De most magunkról beszéljünk, ne a távollévőkről! Most is megtennék? – kérdezte meg tőlem. Elcsodálkoztam ezt hallva és visszakérdeztem:
- Mit Uram: Mit szeretne? – néztem rá kérdőn.
- Azt, hogy itt s most kúrj meg engem is, Te szex-isten! Ne kímélj, alaposan! – válaszolta már határozottan Kálmán és hozzátette: - Én is élvezzem ám!
- Igeeen, meg tudom tenni, de miért Uram? – néztem rá és nyögtem ki.
- A domod meg kúrt délben, mielőtt jöttél és tudni akarom, hogy melyiktek a jobb!
- Rendben, legyen Uram! – egyeztem bele és mivel úgy is hasalt addig is a szőnyegen, így nem sok kellett – csak a gumit felhúzni – és már benne is voltam. Azzal nem is foglalkoztam, hogy előtte tágítsam, s azzal sem, hogy finoman csússzak bele.
Felnyögött, sőt próbálta is magát felnyomni a szőnyegről, de rajta voltam és sokkal súlyosabb nála a testem, így szinte odapréseltem a földhöz. S nem csak odapréseltem, de alaposan kőröztem is benne, miközben dugattyúztam őt. Mindent beleadtam, apait-anyait, teljes dühömet és közben már azt is elhatároztam mit teszek vele. Nem, mint urammal, hanem mint szex-rabszolgámmal, mert most már úgy gondoltam Rá! Hiszen én voltam felül, ez a köcsög meg alattam sínylődött. (- Meg is érdemli! Azt is, amit még kapni fog tőlem, ma, most, itt! – állapítottam meg magamban.)
Szinte nem is hallottam, mert nem is érdekelt a továbbiakban már, hogy nyög, feszeng, később már sziszeg alattam és vonaglik a teste, próbál dobálni is a kíntól, csak szorítottam le és dolgoztam egyre durvábban már benne.
(Ezért nem is igen izgultam fel, nekem nem volt különösebben jó, sőt kellemes sem.)
Tettem, amit kívánt s már én is kívántam megtenni vele, a köcsögömmel, mert már így gondoltam rá. Meg akartam teljesen alázni, ezért bele is lövelltem. Többször, több adaggal, majd kirántva a második után a farkamat belőle és lerántva a gumit, a harmadik és utána még vagy két kilövellés már a hátára ment.
Ekkor felugrottam, a hajánál fogva felrántottam a földről, pontosabban megfordítottam a hátára és már rátérdelve a mellkasára mind a két térdemmel, nyomtam is bele a szájába a farkamat, kényszerítve, hogy tisztítsa meg lenyalva azt.
És mivel ellenkezett, próbálta nem azt tenni, amire kényszerítettem, így kapott két, hatalmas pofont is, valamint leköptem és rá ordítottam:
- Mostantól azt teszed, amit én akarok, te köcsög! Mert az leszel, a köcsögöm! Megértetted? – hallhatta.
- De miért? – nyögte ki félénken.
- Mert így akarom! És az voltál és az is maradsz a továbbiakban! - vágtam el a szövegeléseket, a kérdéseit a továbbiakban.
Újra a hajába markoltam és kényszerítettem, hogy már szopjon is. (Tudtam, hogy ha gyorsan megtetetem ezt vele, akkor pár perc alatt újra „harcra kész” leszek, megmerevedek, s jöhet az újabb „menet” is. Csak hergelni kell magamat.)
Sikerült.
Kálmán teljesen összetört egy másodperc alatt, kezes bárány lett, azt és úgy tette, ahogyan akartam és mondtam neki, vagyis utasítottam pontosabban.
Hátul összebilincseltem a csuklóit, úgy rántottam fel és dobtam az ágyra hanyatt, majd rátérdelve folytattattam vele a szopását. Mikor már eléggé keménynek éreztem a farkamat, akkor leszálltam róla, felnyomtam a lábait a magasba és úgy hatoltam ismét bele, de most gumi nélkül már! Alaposan kőröztem benne, dugattyúztam is és mikor újra éreztem az ingert, akkor kirántottam a farkamat és a lábai között, a mellkasára és az arcára lőttem. Még most is szép adag lövellt ki belőlem. Meglepődött, hogy újabb adagom arcon, szemen találta, de utasításomra kézzel leszedte magáról és az ujjairól leszopta azokat. Közben fintorgott. Ezért jól belecsíptem a húsos fenekébe, többször is, majd a mellbimbóit is megcsavargattam,
Kerestem kötelet, azt feldobtam a háromkarú csillárra – remélve hogy kibírja az – és már széttárva meg is kötöztem a bokáin. Majd vékonyabb bőr pertliket is vettem elő s azzal pedig a farok tövét és a golyóit kötöztem meg, szét egymástól s mikor ez meg volt, akkor egy rövidebb szíjhosszú bőr korbáccsal alaposan elvertem a szétkötözött golyóit, de jutott a merev farkára is a csapásaimból.
Az ostorozás közben már azon agyaltam, hogy meg kellene pettyeznem ezt a köcsögöt gyertyával, lehetőleg több színűvel és úgy vinni vissza, hogy azok rajta vannak. A gondolatot tett követte: találtam piros, zöld és kék színű gyertyákat, így szép színesek lettek a cseppek a testén. Nem vertem le csak párat. Majd gondoltam egy merészet, kerestem egy vékonyabb dilatatort s azt bevezettem a farkába, majd a makkja alatt bőr pertlivel elkötöttem, hogy helyben maradjon. És a piros gyertyával pár, jó nagy cseppet, a makkjáról lehúzott bőr helyére is cseppentettem, vártam, hogy kellően rádermedjen, majd egy zacskót ráhúzva azt is megkötöttem a tökei alatt, a korábbi megkötéseket leoldva.
Kioldoztam és keresve egy női tangát adtam rám sárga színű volt. Majd felvehette a világoskék színű izompólóját, ami alatt jól látszódtak a mellbimbóira tett krokodil csipeszek, majd jöhetett a szabadidő ruha, alatta a vörös színű, széles nyakörv a mellkasán fekvő pórázzal és már mehettünk is vissza Félixhez és a többiekhez.
Éppen akkor harangozott a közelben lévő templom, mikor kopogtattunk Félix ajtaján.
Be már Kálmán „kutyusként” vonult be a pórázom végén, mindenki csodálkozására. Hát még mikor lekerült róla a szabadidőruha is és meglátszottak az alatta lévők volt csak nagy álmélkodás.
(vége)