Álomból valóság 1

Álomból valóság

…valami, amivel magamat is megdöbbentettem…elképzelhetetlen volt számomra, erre tessék, ilyen fantáziaképeim támadnak… 😊

Beszéltünk már róla többször, de minden alkalommal elvetettük/elvetettem a gondolatot. Vágyom rá, igen, de csak férfiakkal…vagyis egészen pár hónappal ezelőttiig így gondoltam. Aztán valami megfordult bennem 😊
Persze nagy szerepe van abban, hogy szeretném, hogy te szeretnéd, de az kevés ehhez, hogy te vágysz rá…valamilyen szinten nekem is vágynom kell rá.
Az eltelt hónapok során kaptam magam azon, hogy ilyen-olyan fantáziaképek tolulnak elmémbe 😊
Az első időkben amikor erről beszélgettünk…akkor még úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy ha már nő, akkor inkább dominát szerettem volna…úgy gondoltam egy dominával ez nem fog olyan rosszul érinteni, nem leszek annyira „féltékeny”, mintha egy szub lenne a harmadik.
Aztán ahogy telt az idő, és egyre többet beszélgettünk erről, azt vettem észre, hogy nekem is kezd vonzóvá válni egy szub harmadik félként. Persze ehhez nekem nagy szükségem volt a bizonyosságra Tőled, hogy Te is úgy érzel a kapcsolatunkkal kapcsolatban, ahogy én.
…kicsit „kalandozgattam” switch nővel kapcsolatosan is…helyesebben nagyon ez irányba kószáltak a gondolataim 😊
…” lépni” még nem mertem, ahhoz még kissé bizonytalan voltam…egyelőre maradtak a fantáziálgatások…úgy gondoltam/úgy gondoltuk még egy ideig csak egymásnak szenteljük a figyelmünket, hisz oly sok felfedezetlen terület van még, amelyet várja, hogy kiéljük a vágyainkat 😊
…És ekkor történt valami…egy lány…apró érintések, közeledés, egyre túlfűtöttebb helyzetek 😊
Az elején furcsállottam, nem tudtam hova tenni a közeledését…viszont tetszett 😊 Ez a lökés kellett ahhoz, hogy nagyobb legyen bennem az elhatározás egy ilyen hármas felállás felé.
Majd egy idő után felgyorsultak az események…viszonzott érintések, a közeledés viszonzása, vágytunk egymás közelségére…közös fantáziálgatás 😊
…Pár héten belül már voltak közös „mókák” 😊
Már csak egy kis „akadály” állt a hármas hancúr útjába…a hol kérdés…
…B nem akart engedni, viszont tudtam, hogy nincs sok esély egy itteni talira. Így inkább az időre bíztam ennek alakulását. Persze szerettem volna én is, ha Te jössz ide, de ismerem az okaid, és megértem, miért nem szeretnél. Igazság szerint nekünk sokkal egyszerűbb lenne menni, és már abban is egyetértek, hogy egy „ismeretlen” helyen sokkal felszabadultabban tudjuk érezni magunkat, ám nem akartam erőltetni a dolgot B-nél, mellyel Te is így voltál. Így maradt a várakozás 😊
A várakozás időszakában sokat beszélgettünk B-ről, hogy egy ilyen felállásban milyen „szerepben” érezné jól magát…ebben a kérdésben csak sejteni tudtuk a választ. Az eltelt idő alatt úgy gondoltad, az elbeszéléseimből, hogy B inkább switch, mint szub. Szeret irányítani, nagyon is élvezem amikor előbukkan a dominánsabb énje, viszont elmondása szerint hiányzik neki az irányítás…de az még nem tiszta, hogy Veled szemben, hogy viselkedne, Gazdám. Azt mondtad ez az első pillanatban ki fog derülni. Hát…legyen így 😊
A „türelmi” időszakban sokszor szóba került a kapcsolatunk, a félelmeim, melyekkel kapcsolatban mindig megnyugtattál 😊

„Igen 😊” -gondoltam.
…Izgatottan készülődőm, örülök, hogy megvalósul ez a vágyam/vágyunk, örülök, hogy végül B belement és ott találkozunk, ahol legutóbb találkoztunk.
B egy ideig bizonytalankodva állt ehhez a kérdéshez, majd egyértelműen el is utasította, de aztán a sok fantáziálgatás eredményeképp lassanként ez változott. Na nem volt egyszerű „menet” 😊, de én is, és Te is úgy gondoltuk, hogy ha erőltetjük az nem lenne az igazi. Így hát vártunk, vártunk és megint csak vártunk 😊 És ez a türelem meg is hozta az eredményét 😊
B-nek új volt ez a világ, nem volt benne biztos, hogy ki szeretné próbálni…sok új dolog volt számára, hallott ezt-azt, de még nem jutott el arra a szintre, hogy megtapasztalja őket, és elmondása szerint nem is biztos, hogy szeretné.

Reggel…mi több, már napok óta fantáziaképek sorait osztjuk meg egymással…B érezhetően még billeg a domináns, és az alárendelt oldal között. Én is azt gondolom, amit Te, switch, de úgy érzem a domináns vonal erősebb benne, csak még nincs igazán tudatában, hogy hozza ezt felszínre.

…immár mindketten izgatottan várjuk a buszt…hosszú út áll előttünk-na jó, ne túlozzunk az út hosszúságát illetően-, de bizton állíthatom, hogy megéri 😊
Az úton kellemesen beszélgetünk, és az érintések, simogatások sem maradhatnak el…hangolódunk az estére 😊
Néha-néha Te is bejelentkezel, és persze csakúgy, mint mindig, várom, és örülök, amikor látom, hogy írtál, de most elvagyok akkor is, amikor hosszabb ideig nem jelentkezel. (Na ne értsük félre, ez a mondat csak az útra vonatkozik, Gazdám 😊)
…Lassan megérkezünk…mindketten várjuk, helyesebben mindhárman 😊 Talán mi kicsit előnyösebb helyzetben vagyunk, Gazdám Nem tagadom, én is izgulok kicsit, hogy hogy fog alakulni az este, bár abban biztos vagyok, hogy leginkább Te alakítod majd az este eseményeit. És ahogy ez a gondolat átszalad a fejemen, az is felötlik bennem, hogy azért ez, bár valószínű, de nem olyan biztos.
B-n látszik, hogy izgul, kicsit másabb a megszokottnál…hallgatagabb. Kezeink egymásba fonódnak, cirógatom tenyerét, és bár próbálja palástolni, érzem rajta azt az aprócska feszültséget, hogy „biztos jó ötlet volt?”
-Izgulsz? -Teszem fel a kissé hülye kérdést, hisz a válasz egyértelmű.
-Hmm🤔🤔-fordulsz felém és csak ennyit mondasz.
-Hmm? 😊-nézek rád kérdőn.
-Nem is tudom. Talán egy kicsit.
Megszorítom kezed, és rád mosolygok.
-Nyugi, nem harap. -Ezzel őt is mosolyra késztetem, és még javában nevetgélünk, amikor az utasok sora után mi is elhagyjuk a buszt.
Már amikor elindultunk megbeszéltük, hogy ott vársz, ahol szoktál.
-Gyere, erre-mondom, és elindulok. Egymás mellett lépkedünk…egy kis mozgó lépcső, még mindig nem barátkoztam meg vele 😊, szerintem sosem fogok 😊, és már a lépcső tetejéről kiszúrlak. Mivel egymás mellett vagyunk, B azonnal észreveszi az arcomon felragyogó mosolyt.
És a lépcső alján B hirtelen felém fordul, egy ujjával maga felé fordítja arcom, és…és megcsókol😊😮


Folyt köv.