Szent Patrik napi ünnepség eseményei 2013.-ban (1)

Az idei Szent Patrik napi ünnepség is március 17.-én volt. Este a szokásos bankett az ír sörözőben, ahova Patrik barátommal mentem el, ím, már harmadszor. Külön figyelmeztetett, hogy megváltozott idénre az ünnep színe. Az eddigi kék helyett zöldre, így zöld színbe öltöztünk mi is. Patrikon minden a zöld szín árnyalataiban volt, még az alsó ruházata is, meg „mások” is (!), de erről majd később, én pedig egy közép zöld színű pantallóban és erdészek által használatos zakóban voltam, zöld színű csontgombokkal, és természetesen zöld nyakkendővel. Még a nyakkendőtűm is zöldköves volt. Mindkettőnkön zöld (krizoberill-aluminát-típusú nemes kővel készült) köves pecsétgyűrű volt, no meg természetesen a családi, címeres gyűrűink.
Aznap az eddigiektől eltérően már délután két órakor találkoztunk Patrik barátom zugligeti villájában a vendégekkel és a „vendégekkel”. 6-tan, 6-tan voltunk, egyenlő számban. Rajtunk kívül a másik négy vendég nálunk fiatalabb volt, de legalább harmincadik életévüket betöltve, de jóval ötven évük előtt. Ketten szintén rőt vörös hajjal, testszőrzettel rendelkeztek, és mint Patrik, világos, majdnem fehér bőrűek voltak s persze szeplősök. A harmadik szintén vakítóan fehér bőrű volt, de csupasz, mint a csiga a testén, semmi szőr sehol, még a vágatában sem, de a fejét dús, göndör, barna hajzat keretezte. A negyedik vendég elég különleges volt, mert nálunk alacsonyabb, de mokány testalkatú, mindenhol erősen szőrös és a szőre fekete színű.
A „vendégek” szintén jól össze lettek válogatva: mindegyik fiatal, legfeljebb harminc éves korú, de még mind tanult. Hárman rőt vörösek és szeplősek, mint Patrik, kettő nálunk magasabb és barna hajú, közepesen szőrös a testén, a hatodik pedig alacsony volt, igen izmos, formás testű, nem véletlenül készült artistának, és szintén, mint a gorilla olyan testszőrzetű, szinte testét mindenhol csak szőr borította.
Két óra, a találkozás és gyors bemutatkozások után, már az ebédlőbe vonultunk, ahol terített asztal várt minket és – sajna - a cateringes srácok „eltűntek” s nem is bukkantak elő jó ideig, pedig közülük is lett volna pár „szemre- és kézre való, másra is használható”.
Innen már minden szabad volt, nem volt kötelező a dresscode sem, sőt kívánatos volt a textilmentes lét! Erre jó lehetőséget teremtett a kerti úszómedence, amiben langyos volt a víz, a Nap pedig erősen sütött, a levegő meleg volt úgy, mint a jelenlévők mindegyike!
A fürdőzés mellett napozás, de más „tevékenységek” is jól megfértek egymással, akár a medence partján, akár a kert zugaiban lévő padokon, kisebb házikókban, de bent a házban is lehetett erre alkalmas helyeket találni.
Patrik nem, de én az ebéd után fürdőztem, inkább úsztam egyet, majd négy óra felé Patrik figyelmeztetett az időre, így lezuhanyoztam – sajnos egyedül, pedig lett volna ötletem, ki lehetett, vagy lehettek volna a társaim – és felöltöztem, majd öt órakor elindultunk a sörözőbe.
Időben érkeztünk, leültünk az asztal mellé, ahol az együtt érkezők nem ülhettek egymás mellé, így mind a kétoldali szomszédom ismeretlen volt nekem. Bemutatkoztunk kölcsönösen. Az egyik a vörös haja szerint ír származású volt, de jelenleg Németországban dolgozik, a másik magyar srác volt, akit szintén a barátjával érkezett. Az ír srác a másik szomszédjával csevegett, mi meg egymással, a magyar sráccal. Sajnos nem volt szimpatikus, nagyon öntelt, beképzelt volt. Döcögve haladt a társalgásunk. Ezt látva Patrik – amint lehetett – maga mellé intett, majd megléptünk a bankettről és hazatértünk, ahol már „állt a bál”.
Nem kicsit, de nagyon. Páran már kezdtek lerészegedni az általuk leöntött italoktól, de a többség még jól állta a sarat. Viszont úgy látszik a ”kettesben” eltöltött idők ideje elmúlt s már a közös „játékok” ideje érkezett el, amint megjöttünk a – mi is – a bankettről. Ugyanis a „játékszoba” kulcsa Patriknál volt, így többen azonnal unszolni kezdték, hogy vegye elő és térjünk be oda már játszani. Patrik nem sietett ezzel, kis időt kért, míg kivedlünk a ruháinkból, mit a banketten viseltünk. A „vendégek” közül volt rá jelentkező, aki ebben segített.
Így hamar nem maradt már rajtunk semmi textil. Ekkor jött el az álmélkodás ideje.
Először azon, hogy amint láthatóvá lett, Patrik alsóneműje enyhe zöld színben játszott s nem a szokásos fehér színű volt. Alsógatyaként egy enyhe zöld színű férfi tanga volt rajta, helyenként csipkés, főleg az izgalmasabb részeken és felül egy spéci izompóló. De alatta!
Mikor a még nem teljesen merev farka is előkerült a tangájából, abban volt „valami”! Benne is, a húgycsövében, de abból kiemelkedve körülfogta a csupasz makkját alulról szinte teljesen ez a fémszerkezet. Valamint a farka tövét is egy bőr szíj fogta át és bőr pertlik választották szét a golyóit is egymástól, szorosan. Ez is zöld színű volt. Aki jobban odanézett, az azt is láthatta, hogy valami megtámassza alulról a szétkötözött tökeit, a gáton keresztül. Csak egy fekete színű műanyag fényes vége látszott ki, ott.
Hamar kiderült, hogy annak a másik vége az ánuszában volt/van. Az álmélkodás hangjai mellett más is hallatszott már. Zümmögés. Rájöttünk hamarosan, hogy Patrik kapcsolta be a rezgő dildót, magában, ami rezgett, váltakozó erősséggel benne, de nem csak benne. Az a valami nem csak az ánuszában ingerelte, de a tökei alatt lévő rész is jól láthatóan rezgett, s a vége a szétkötözött golyói bőrét ingerelte, izgatta alulról, közéjük nyúlva.
A vendégek alaposan és érdeklődően megnézték ezt Patrikban, de a „vendégek közül” is mindenki tanulmányozni akarta, mert még – gondolom - sohasem láttak ilyent, főleg nem élőben és működés közben.
Patrik arcát is érdemes volt tanulmányozni közben, mert földönkívüli boldogságban „fürdött”, kéjes érzések „szaladtak” át rajta, majd egy idő után meg- megrándult, de nem csak az arca, de a teste is. Középen.
Persze semmi sem távozott belőle, az ott lévő fémszerkezet ezt megakadályozta!
Ekkor Patrik leállította a zümmögést és lassan, óvatosan kivezette magából a benne lévőket. Ekkor buggyant ki a makkja végén az eddig „benne lévő” anyagja, ami nem kevés volt. Taps s ováció fogadta. Ezt látva, de sajna Patrik bejelentést már nem követte ekkora ováció, mert ezt mondta:
- Sajna egy időre ennyi volt. Kell egy kis szünet, az „újratöltődésemhez”!
- Kár, pedig akár újra is szívesen megfejnénk! – hallatszott többektől, somolyogva félhangosan. Nevetés követte. Nem csak „vendégtől”, de a mokány kis vendégtől is.
Ekkor került le Patrikról az eddig – felül még - rajta lévő halványzöld színű izompóló és kibukkant alóla, láthatóvá vált, hogy a mellbimbóin is visel valamit. Méghozzá állítható erősségű csipeszeket fémből, de ezeken is volt egy-egy kis, zöld kövecske, no meg összekötő láncocska. A láncszemek között kis, zöld kövekkel!
Patrik szinte mindene ma zöld volt, kivéve a csillogóan vidám, kék színű szemei!
(Ez nem követte a mai trendet!)
Most a mokány kis - fekete szőrös - vendég hozzá lépett és engedélyt sem kérve tőle, már foglalkozott a mellbimbóin lévőkkel. Először megfogta az összekötő kis láncot és annál fogva meghúzkodta a csipeszeket és persze a mellbimbóit, mire Patrik felszisszent a fájdalomtól. Majd hozzáérve a csipeszekhez, kicsit s megszorította azokat, mire Patrik teste felemelkedett a lábujjaira és még erősebben sziszegett tovább. Ekkor a mokány srác a balkezébe vette és összeszorította Patrik farkát és tökeit a markában, majd a jobb keze ujjaival sorban kiengedte a mellbimbóit a szorításból, miközben a bal markában lévőket egyre erősebben szorította. Patrik sziszegését felsóhajtás váltotta fel, mikor végre mindegyik csipesz lekerült róla. (Ekkor vált világossá mindenki számára, hogy ez a rész nem spontánul történt!)
Kitört a taps, éljenzés és többen Patrik vállát veregették hősiességéért. Ő pedig kiszaladt a nappaliból és fejest ugrott a kinti úszómedencébe, amiben szinte mindenki követte. Így nagy vízi csetepaté vette kezdetét a vízben.
(folyt. köv.)