Őszi csönd

Levettem ingem szőke szélben szárad
Erős ostoroddal tépted bőrömet
Eressz be kérlek menedék a várad
Avaron járva falka köd követ
Nincstelen lépve lábaid nyomába
Naponta űznek szárnyas ördögök
Ahol Te lépsz ott drágakő görög

Irgalmad ára fényehullt életem
Sóhajom szólít vesd rám láng szemed
Terítsd ki testem fojtsd meg énekem
Emésztő kínban lelkem égeted
Ne ossz kegyelmet csókod add csupán
Néma ajkaimra cseppnyi mézedet
Őrizze álmom könnyem és kezed

Mivégre vágyak kínok és remény
Miért e szolga lábaid alatt
Nincs erre hang se szó se költemény
Csupán az áldott őszi csönd maradt.