Kálmán, Nyakigláb úrfi és Levente története (3)

Elnézve Kálmán szerencsétlenkedését arra jutottam, hogy „lépjek”, mert nem lesz ebből semmi „jó” s közben csak az idő szalad, és hamarosan érkezik Kolos is. Így Nyakigláb úrfit talpra állítottam és Kálmánra rászóltam, hogy vége a szerencsétlenkedésére adott időmnek, ő is állítsa talpára Leventét. Majd mikor már mind a két fiú szabad volt, rászóltam Leventére, hogy álljon kis terpeszbe az Andráskereszt előtt, dőljön annak háttal, hogy stabilan álljon, majd utasítottam Kálmánt, hogy lépjen elé, dőljön be és most ő kapja be Levente farkát és állítsa, szopja fel, miközben annak oldalaiba kapaszkodjon meg.
Kálmán felháborodva akarta kikérni magának ezt, ennek a parancsomnak a végrehajtását, de gyorsan jobb belátásra tért, mikor megérezte a korbácsütéseket a feszülő popóján. Csak párat ütöttem, de azok csattantak rendesen.
Közelebb is léptem, belemarkolva Kálmán hajába oda kényszerítettem a fejét Levente farkához és újra rászóltam:
- Kapd be, ne késlekedj és szopd fel szaporán! – hallotta tőlem.
Szólni, válaszolni már nem tudott, mert a száját kitöltötte közben már Levente farka, így csak bólintott s szopott, ütemesen. Az ütemet én a korbáccsal szolgáltattam, a popóját csapkodva, de már inkább csak jelképesen.
Közben magamhoz intettem Nyakigláb úrfit és a fülébe súgtam, hogy lépjen Levente és az Andráskereszt közé, ő támassza meg Leventét hátulról és közben fogja oda Levente csípőihez – szorosan – Kálmán kezeit és ne engedje el, semmiképpen sem.
Én meg mindent letettem a kezeimből és egy olyan kb 16 mm átmérőjű, rugalmas anyagú, dildót vettem elő, ami 3 fokozatban rezeg, de még nem kapcsoltam be. Hanem helyette Kálmán vágatához vezettem a végét úgy, hogy ne érjen még hozzá, de annak vége pontosan az anuszrózsájába mutasson, „érjen”. Mikor ez meg volt, szemmel intettem Nyakigláb úrfinak, hogy most erősebben tapadjon rá Kálmán kezeire Levente oldalain, én a bal kezemmel végig simítottam Kálmán vágatát. Az feljebb kapta a fejét ezt érezve, de mivel még több nem történt, így hát szopott tovább, bár látszott Levente farka már egészen kitöltötte a száját, úgy megduzzadt.
Most gyorsan megindítottam a dilatator rezgését közepes intenzitással és már nyomtam is bele – a korábban besikosítózott végét – Kálmán anuszrózsájába. Szerencsémre azonnal, mélyen bele is csusszant. Én meg megtámasztottam a kezemet az ölemmel, mert a rezgés hangjára Kálmán fel akarta kapni a fejét, de nem tudta, arról Levente gondoskodott; a belécsúszott rezgő dilatator miatt előrébb akart húzódni a testével, hogy arról lehúzódjon, de az sem ment, mert ott voltak a srácok s az Andráskereszt mögöttük. Sakk-matt helyzet Kálmánnak.
Fickándozott, vonaglott a teste a kapott sokféle ingerektől, no meg Levente pofonjaitól, amit azért kapott, mert meg-, megharapta a farkát is néha.
Fokoztam az ingereket azzal, hogy alányúltam és megtalálva a szintén merev farkát ”kézimunkáztam” azon, főleg annak tövén, miközben Levente szopatta tovább.
De közben azt is megláttam, hogy Félix megdermed, majd a mobilomra mered, mert az szólalt meg. Kérdőn rám nézett, én meg visszaintettem, vegye fel. Megtörtént, valamit mondott, majd letéve a mobilt, kiment a szobából. (Aha, megjött Kolos. – gondoltam és jól gondoltam.)
Ugyanakkor az is átszaladt az agyamon, hogy nem lenne jó, ha Kolos most jönne be és így látná meg Kálmánt, de bíztam Félixben. Helyesen tettem.
Bár Félix beengedte a megérkezett srácot, elcsodálkozva méregette azt, mikor már az ajtón belülre került. Jóval magasabb volt nála is. Visszaemlékezett, hogy be kellett húznia, sőt lehajtania a fejét, mikor belépett az ajtón. Megkérdezte hát milyen magas és nagyon nem lepődött meg a válaszon, hogy 2 cm hiányzik a 2 méterhez. Még lent a műteremben tartóztatta, mert nem döntött még, hogyan oldja meg a kínos helyzetet, mert most, így nem mehetnek fel.
Míg gondolkozott, megoldást keresett, közben szóval tartotta a srácot és persze alaposan „felmérte” is egyben. Nagyon tetszett neki, amit látott: Igen magas, sudár termet, hozzá kellően vékony testalkat, s a pólója mutatta, hogy izmos a teste, de a felkarja biztosan, mert majd szétrepesztette a póló ujját. No meg a félhosszú, szépen nyírt és belakkozott, fénylő, fekete színű haj. Egy márkás farmer volt rajta, ami nagyon passzentos volt, rásimult a testre és jól kiadta az izmos lába formáit, de azt sem rejtette el, hogy egy szép „csomag”-ot is takar.
Míg nézelődött, szemlélődött, rájött a megoldásra. Rászólt a srácra, hogy a mestere azt kérte tőle, hogy engedje be, majd utasítsa vetkőzésre, s úgy vezesse fel hozzá, ahogyan máskor, otthon szokott megjelenni előtte.
Majd, mert ezt eddig elfelejtette maga is bemutatkozott, így megtudta, hogy a srác Kristóf, Kolos névre hallgat. Meglepődött, mikor hozzátette – mosolyogva – a mestere csak Colosnak, vagy Zorstock-nak (Szorstock) hívja, becézi őt. S kérdőn nézett Félixre, de mivel az nem kapcsolt, így magára mutatott, hogy ő Sub, szolga, majd kisvártatva azt is hozzátette, hogy egyben szex rabszolga is. Így is szolgálja még az Urát, vagy akit arra kijelöl neki.
Most már Félix megértette az előbbi kérdő nézését Colosnak s mondta, hogy ő dom, mester, mint Ákos. Kis hallgatás után hozzátette még, hogy ott, fent – mutatott az ablakok felé – még egy mester van és két szolga.
Colos bólintott és csak annyit kérdezett meg, hogy ott mi van az ablakok mögött, fent? Félix megmondta, hogy kínzóterem és ott most is folyik ilyen tevékenység, vagyis kínzás.
Colos nem lepődött meg semennyit sem, hanem inkább flegmán s azonnal vetkőzni kezdett. Ohne zsenir, hogy ott áll és nézi Félix őt. Lekapta a pólóját a fején át, lehajolva lerúgta a lábairól a sportcipőit, majd kicsit küszködve, de kibújt a szoros farmerjából is. Alatta csak egy fehér slip volt rajta, de az sem sokáig, mert az is a farmerján landolt, a földön.
Ott állt anyaszült meztelenül Félix előtt. Rá- vagy inkább lenézve elmosolyodott, majd igen lassan forogni kezdett előtte. Kezdetben még maga mellett lógatva a kezeit, majd később már felemelve a feje fölé, összekulcsolva azokat. Félix elbambulva nézte, nézte, sőt élvezte a látványt, de kopogást hallottak a fenti ablakokból. Felnézve Ákos fejét és kezeit látták, amik hívogatóan integettek nekik. Nem volt mit tenni, indulni kellett fel, mindkettőjüknek.
Fent, belépve, Colos – körbe sem nézve - térdre vetette magát, majd odakúszott Ákoshoz, a mesteréhez, és először mind a két kezét megcsókolta, majd – intésére – még közelebb kúszott hozzá és szájával ki”tapogatta” a „csomagját” s alaposan körbenyalva, megpuszilgatta azt is.
A többiek ezt ámulva figyelték, ahogyan köszönti mesterét, domját. Hát még csak akkor esett le az álluk és akadt fel a szemük, mikor domja intésére, felállt, kihúzta magát és körbeforgott.
Mindenki nyújtogatta a fejét felfelé, de majdnem már kitört, mire elérték végre a srác feje búbját. No, s ami a teste közepén volt: egy igencsak vastag, vérbő, mereven előreálló, mit „álló”, inkább meredező „dióverő póznát”- láttak, ami egy sűrű, fekete szőrbokorból meredt előre. Szóval volt álmélkodás, csodálkozás. Többen szívesen közelebbről is megtapogatták volna, de erre nem volt módjuk, erre nem kaptak engedélyt.
Legnehezebben Kálmán tért magához a meglepetéséből. Végre megszólalt hitetlenkedve:
- Őt akarod elcserélni Leventéért velem? Ezt a szex-istent? – hitetlenkedett.
- Nem, azt nem! – emelte fel a kezeit Ákos. – Cseréről nem volt szó, csak átmeneti szolgálatról, részedre. Akár itt s most, mindenki előtt, de lehet csak kettesben is! Mit szeretnél? – néztem Kálmánra.
- Inkább kettesben, de nem itt, hanem nálam. – határozott végre.
- Rendben, legyen. Mennyi időre van szükséged? – kérdeztem tovább.
- Egy nap, lehet? – kérlelt bizonytalanul Kálmán.
- Rendben, 24 óra. Akkorra hozod ide vissza és kapod vissza Leventét helyette.
(folytatása a történetnek: Kálmán-Kolos játszadozása (1))