Kálmán, Nyakigláb úrfi és Levente története (2)

Kálmán nagyon berágott a tőlem kapott pofonon, durcás lett, mindenbe belekötött ez után, ezért – dühömben – odaráncigáltam az Andráskereszthez és feltéve a csukló- és bokabilincseket rá, X alakban kikötöttem ahhoz.
Valamiért elmentem a falhoz, s visszanézve eszembe jutott valaki, aki még nálam is gyakorlottabb dom, Ákos. Felkaptam a mobilomat, felhívtam és mivel szabad volt, így meghívtam a szeánszra, domnak, segíteni. Nem telt bele fél óta, már meg is jelent.
Míg beengedtem Ákost vázoltam, hogy ki-ki, így már „képben” volt, mikor a kínzóterembe léptünk. Végignézett a jelenlévőkön, még Nyakigláb úrfit is felállítatta, hogy jobban megmustrálhassa. A mustra végén arra jutott, hogy tetszik neki a kínálat, így azonnal „bedobta” magát, mint dom.
Innen Ákos mesél tovább:
Először Kálmánnal kezdtem foglalkozni. Közelebb lépve végig simítottam a testét, minden porcikáját, nem kihagyva sehol semmit, sőt még közben meg is csikiztem mindenhol, ahol ember csak csiklandós szokott lenni, de semmi hatása nem volt. Úgy látszik ez nem a fetishe.
Viszont mikor nem cirógattam, hanem a szőrszálait fogtam össze, s pödörgettem, húztam, meg is rángattam, arra már mozdult, próbált kitérni, de sziszegett is. Hát még mikor hátra nyúltam a teste mögé és húztam végig a kézfejemet a vágatában s elérve az anuszrózsáját – egy ujjal ugyan, de – megujjaztam, akkor ugrott volna csak meg igazán. Kár, hogy nem tudott a kikötözéstől, amit még Félix hajtott végre rajta, X alakban az Andráskereszthez. (meg van, mire „ugrik”! Ezt még jó lesz később tudni! )
Mivel végig mentem a testén már mindenhol, így hátrébb léptem és megstíröltem. Félig behunytam a szememet, úgy is néztem egy ideig és akkor „ugrott” be a nem régen látott El Greco kiállításon látott, Szent Sebestyén megnyilazása kép látványa. Nyilazni itt nem tudok – bár tudnék, de – helyette észrevettem a műanyag pisztolyt és mellette a tapadó végű nyíl betéteket, így azokat kézbe véve, kicsit távolabbról ellövöldöztem azokat Kálmánra, testére, mindet. Közelebb lépve Kálmánhoz, az elsőt le akartam venni róla, de nagyon tapadt, nem sikerült. (Mi a szösz! - gondoltam és megpróbálkoztam azzal, ami a farok környéki bokorban kötött ki, s az sem jött le! Ejha! Ez lesz csak a móka leszedni, vagy inkább letépni róla.)
Jobban körbenéztem s akkor figyeltem fel arra, hogy az egyik fiatal srác, aki szintén ott volt tök meztelenül, mint a többiek, de egyedül csak rajta volt! (Vajh miért? – kérdeztem meg magamtól, de nem tettem fel ezt a kérdést hangosan, hanem) Odaléptem hozzá s feltoltam a kobakjára a szemellenzőjét. Lett nagy kiabálás erre:
- Ezt ne tedd! Azonnal húzd vissza a szemére! – utasított Félix, de Kálmán is, ordítva.
- Miért, mi a gond ezzel? Miért csak ő nem láthat semmit, vagy senkit? Esetleg csak valakit, de kit? – sorjáztak a kérdéseim.
- Azért mert ő Kálmán subja, rabszolgája, érted! – bökte ki Félix nekem.
- Aha, hát már késő! Meglátta. Sebaj, majd kap kárpótlást ezért Kálmán tőlem.
- És ugyan mit? – kérdezte egyszerre Félix, de Kálmán is nagyon figyelt a válaszomra.
Elgondolkoztam, újra körbenéztem és már hangosan kérdeztem meg:
- Teneked Félix Kálmán a subod? Az a srác ott a sarokban az is a Te subod?
- Igen, azaz nem. Az a srác ott, Nyakigláb úrfi, a subom, de Kálmán nem! – válaszolta.
- Kálmán nem? Akkor ki, vagy mi Ő? Miért van, mint egy rabszolga meztelenül és kikötve az Andráskereszthez? – értetlenkedtem.
- Azért, mert, de ez hosszú… – vágta rá Félix. – Inkább arról beszélj, mesélj, hogyan akarod kárpótolni Kálmánt a fiaskóért? - firtatta már tőlem továbbra is Félix.
- Kaphat tőlem egy szex-rabszolgát kárpótlásul e helyett. – mutattam rá Leventére. – Nem jár rosszul, az biztos. – erősítettem meg és a mobilomban megmutattam a képét.
- Hát tényleg nem rossz, sőt mutatós. – nézte Kálmán vágyakozva a szex-rabszolgámat.
- Kell akkor? – néztem Kálmánra: - Cserélünk? - érdeklődtem tőle.
- Mi az, hogy. Mikor üthetjük „nyélbe”? – siettetett Kálmán.
- Felhívom s iderendelem azonnal. – válaszoltam és már telefonáltam is annak. – Egy órán belül itt lesz, az még jó? – néztem Kálmánra.
- De mennyire, jöjjön csak! – lett ideges Kálmán a lehetőségtől.
- De, de addig is én foglalkozom ám, veled. A rabszolgád előtt, sőt az is lehet, hogy arra is utasítom majd, hogy tegyen meg valamit rajtad, veled. – cukkoltam Kálmánt.
Az nem bánta, nem borult ki már ettől a lehetőségtől. Szerintem már azon agyalt, mit fog tenni a tőlem kapott rabszolgával. Jót nevettem magamban rajta s azon főleg, ha majd meglátja teljes testi valóságában. (!)
Addig, addig azonban még sok minden, kín, gyötrelem vár reá. Kezdtem azzal, hogy megkérdeztem tőle, hogy mit nem tett meg a rabszolgájával, pedig szerette volna? Kálmán azonnal rávágta:
- Nálam nem tudom felhúzni, fejre állítva, lógatva, az kimaradt eddig. Itt lehetne?
- Biztosan. – néztem hátra Félixre, aki visszaintett a szemével, hogy igen. S mutatta is, hogy hol, mit találok ehhez.
Leventét hanyatt fektettem a padlón és odadobtam neki a Félix által mutatott eszközt, egy bőr bokavédőt, hogy szerelje fel magára. Levente egy kicsit értetlenül nézegette a kapott eszközöket, de végre mozdult és jól kezdte feltenni magára.
- Jól húzd meg szorosra, hogy ki ne ess abból! – figyelmeztettem még.
- Igenis, Uram, meghúzom, alaposan. Így jó lesz? – kérdezett vissza.
- Remélem. –nyúltam oda s megrángattam azt, majd hozzákapcsoltam – külön – külön – egy-egy a plafonról lógó kötél végéhez s már a csörlő gombját nyomkodtam. Így lassan kezdtek Levente lábai, majd már a teste is emelkedni, míg nem a plafonban lévő csigáig nem ért a kötélvég, abban megakadva, hogy nincs tovább.
Ott lógott előttünk Levente fejjel lefele Y alakban. A kezeit még a csuklóinál összekapcsoltam, kötöztem, így már tökéletesen Y alakot mutatott. Odanyúlva még a farka végén a makkját takaró bőrdarabot is megfogtam és megrángattam: - Ébresztő! Munkára! – szóltam, de mindenki csak nevetett, még Levente is. Odafordultam Kálmánhoz: - Terítve!
Az kínosan mosolygott csak, zavarban lehetett, túl azon, hogy még az Andráskereszthez volt rögzítve, így mozogni még nem tudott. Intettem Nyakigláb úrfinak, aki odalépve kiengedte Kálmánt. Most már tehette volna, amit akart leventével, Leventén, de a zavara nem múlt.
Így Nyakigláb úrfit is a földre parancsoltam és vele is végigcsináltam, amit az előbb Leventével, így már Ő is ott lógott Levente mellett Y alakban, de az ő kezeit nem kötöztem meg. Felnézve azt is láttam, hogy az ő kötelei vége sínben van, így odébb tudtam húzni Leventétől, Félix pedig odalépett az ablakhoz, amitől lelátott a műteremre, így mind a hárman már Kálmánnak háttal voltunk.
Én foglalkoztam Nyakigláb úrfi testével, azon húzkodtam végig egy háromtűs kereket és közben igencsak csiklandoztam mindenhol, ahol csak elértem. Utána meg a szájába adtam a farkamat, hogy szopjon fel és mikor már eléggé kemény volt, gumit húztam és megfordítva a lógó testét, belehatoltam.
Nem ment túl könnyen, mert így lógva felülről lefele lett volna jó az irány, de nem így „állt”.
Azért nem adtam fel, próbálkoztam, kínlódtam és közben odasandítottam Kálmánékra, hogy jutottak-e valamire már egymással?
Láttam, hogy Kálmán még csak az előkészítésnél tart: próbálta egy vékonyabb, de hosszú gumiból készült dildót felülről bele nyomni Leventébe, de neki sem ment az könnyen. Így hát inkább ő is a tűs kerekes izgatáshoz folyamodott, de neki már csak egytűs kerék jutott.
(folyt. köv.)