Hiszti - negyedik, utolsó rész.
2023. 03. 14. 11:37 | Megjelent: 704x
Zuhanyozni küldtél. Remegő lábakkal botorkáltam a fürdőszobába. Magamra nyitottam a meleg vizet a zuhanyból, és élveztem, ahogyan a jóleső víz végigfolyik a fáradt, meggyötört testemen. A hibázásom utolsó morzsáit is lemosta rólam. Mindig imádtam áztatni magam, és most különösen azt éreztem, felfrissülök, megtisztulok, újjá születek. A kedvenc tusfürdőmből egy jó nagy adagot nyomtam a tenyerembe, végigkentem vele magam, felhabosítottam, élveztem az illatát, és a tudatot, hogy milyen jó Gazdám van. Mosolyogtam kívül-belül.
Próbáltam nem elidőzni a víz alatt, hiszen tudtam, az ebédet még meg kell főznöm. A vizet elzártam, megtörölköztem, majd a törölközőt magam köré tekerve papucsba léptem és a konyha felé vettem volna az irányt. Ekkor a hálószoba felől hallottam a hangod, így irányt változtattam. A hálóba lépve a villogó tekinteteddel találkoztam. Jól ismertem ezt, pont így néz a ragadozó a prédájára. Hozzám léptél, lerántottad rólam a törölközőt, a nyakamra csatoltad a nyakörvem és az ágyra löktél, majd utasítottál is, hogy feküdjek az ágy közepére. A két karom a csuklómnál fogva az ágy két sarkához rögzítetted, és be is kötötted a szemem. Olyan gyorsan történt mindez, hogy fel sem fogtam azonnal, itt most nem ebédfőzés következik. Vártam, most mi következik, de csak neszeket hallottam, aztán azt, hogy a fürdőben megnyílik a víz...tehát elmentél zuhanyozni a fürdő ajtaját nyitva hagyva, engem meg magamra hagytál.
Izgatott lettem a helyzettől, hogy nem mozdulhatok, nem látok semmit, vajon mit tervezel velem? A megnyugtató kiszolgáltatottság érzése borult rám. Csak a víz hangját és a saját lélegzetvételeim hallottam. Pihentem, teljes biztonságban.
Ahogy megszűnt a zuhany hangja, felszökkent a pulzusom. Próbáltam vizionalizálni, ahogy kilépsz a zuhany alól, törölközöl, és bejössz a szobába. Vajon mi jár a fejedben, mire gondolsz majd, amikor belépsz a szobába, és meglátsz nyakörvben, kikötözve, vakon.
Nem hallottam, amikor szobába léptél. Füleltem, próbáltam a fokozódó lélegzetvételeim hangját elnyomni, hogy tudhassak bármit arról, mi történik.
Csak egy suhanó hangot hallottam, és ezzel egy időben csattant a szeméremdombomon a korbács. A meglepődéstől felsikítottam és felnyögtem egyszerre. Aztán azt éreztem, ahogyan az ujjad hegyét végig húzod ott, ahol csattant a korbács az imént. Őrülten izgató volt az érintésed. Megpaskoltad a belső combomat, ezzel jelezve, hogy tegyem szét jobban a lábaim. Ahogy mozdultam, már csattant is az újabb ütés, majd újra és újra. Tudtam már az erősségből, hogy nem büntetni, hanem izgatni szeretnél. Hamar égni kezdett a bőröm, a fájdalom és az izgalom érzése száguldozott bennem felváltva. Te pontosan tudtad, hogy milyen gyorsan fel tudok izgulni ettől. Sóhajtoztam és nyögtem egyszerre, nem csak a puncim korbácsoltad, hanem a vágyaimat is felkorbácsoltad. Hirtelen vágtad belém az ujjaid, amitől megfeszült a testem, és hangosabban felnyögtem. Nem sokat vacakoltál, azonnal ostromolni kezdted azt a kis területet a hüvelyemben, amitől az őrületbe tudtál kergetni minden alkalommal. Az első orgazmus gyorsan utolért, a gerincemen végigfutott az élvezet hulláma, és a szobát telenyögtem annak hangjaival. De nem érted be ennyivel, a G pontom ingerlésével újabb és újabb orgazmusokba hajszoltál, minden izmom belefeszült a folyamatos élvezésbe. Kezdtem elveszíteni a kontrollt a testem felett, reszketettem, Te pedig profi zenészként pengetted a húrjaim, és minden hangot kicsiholtál belőlem, amit csak akartál. Kezdett elmosódni minden, összefolyt a tér és az idő, már nem tudtam, hányszor élveztem el, hogy több orgazmusom volt-e, vagy egy összefüggő sorozat orgazmus, de az utolsó utáni erőmet is kifacsartad belőlem.
Az ájulás határáig hajszoltál, majd az ujjaidat a számba dugva lenyalattad velem saját magam. Ekkor már a fejem sem volt erőm megemelni. Kioldoztad a kezeim, levetted a szemkötőt, majd lefeküdtél mellém, és magadhoz húztál. Rongybabaként omlottam a mellkasodra, ernyedt, mégis reszkető izmokkal. Finoman cirógattad a hátam, a hajam, hagytál pihenni. Olyan kicsinek, gyengének, sérülékenynek éreztem magam, de a karjaid ölelésében voltam a legnagyobb biztonságban. Úgy pihentem, mint egy kismadár a pihepuha fészekben. Csak hallgattam, ahogyan ver a szíved, az az erős és nagy szív, az Oroszlán szíve.
- vége -
Hozzászólások (0)