Hűtlen feleség kegyetlen büntetése II.rész

Ezen a ponton elbizonytalanodtam, mert ilyen alkalomra vágytam megismerkedésünk óta, s látva a határozatlanságomat, ezt Vera női ösztöne rögtön megérezte, hogy ez lehet az utolsó esélye.
- Életem, aludjunk egyet rá, jó? Tényleg komolyan gondolom és mondom, bármit megtehetsz velem nincs semmilyen határ. Csak téged foglak szolgálni hűségesen, minden nap, hiszen már nem dolgozom, és egyfelől, látni akarom az élvezetet a szemedben, ahogy megalázol, mert tudom, érzem, ezzel enyhülni fog benned a feszültség én pedig örömet akarok okozni neked. Nagyon bánom már, hogy eddig olyan elutasító voltam irányodban e téren. Másfelől pedig bűnhődni akarok a tettemért. S ha holnap úgy döntesz, hogy nem kellek tovább neked, nem tudsz megbocsátani, elmegyek, és többet nem fogsz rólam hallani.
- Rendben van, alszom egyet rá, de nem ígérek semmit sem előre, most eléggé zavarodott vagyok és zúg a fejem. Tisztán kell látnom, hogy jó döntést hozzak. De ma külön alszunk, kellemetlen lenne nekem a közelséged. S itt fogsz aludni a nappaliban, a kanapén. A közös hálószobánkban nincs semmi keresni valód. Holnap meghozom a döntésem, érted te kis kurva?
- Igen a kurva feleséged érti, drága férjem a lelki állapodod, úgy lesz, ahogy te mondod. Remélem, egy kicsit sikerült lenyugodnod. Jó éjt édesem, s reménykedve várom, hogy a holnapi döntésed kedvező legyen a számomra.
Az éjszaka nem sokat aludtam, a düh a harag és a megszégyenülés vegyes érzelmei kavarogtak állandóan a fejemben. A nappaliból behallatszott Vera mocorgása és elfojtani igyekvő sírása, szipogása, ő is szenvedett. Reggel fáradtan, morcosan ébredtem, kelletlenül készültem a munkába menésre, még borotválkozni sem volt kedvem. Verán is látszott, hogy szinte le sem hunyta a szemét egész éjszaka. Elém állt, kócosan, szétnyílt selyempongyolájában, amelyből kikandikáltak a telt keblei, fekete, csipkés melltartójában.
- Sokat gondolkodtam az éjszaka, mert aludni azt nem tudtam. -mondta fáradt, remegő hangon. – Úgy döntöttem, hogy már ma reggel szeretnék bizonyítani nálad, hogy komolyan gondoltam, amit az este mondtam azzal kapcsolatban, hogy ezután megalázkodva foglak szolgálni. Ha arra gondolok mennyire élveztem amikor Béla a melleimet markolászta, bitorolta, tombolt rajtuk, elfog a szégyenérzet, mert neked azelőtt ilyesmit sosem engedtem meg. Akkor, ott az asztalon fekve, rájöttem, hogy nagyon kedvelem a melleim kínzását. Irtó izgató volt. Életem, mielőtt még elindulsz munkába, most a legnagyobb alázattal felkínálom őket neked, mert veled is át szeretném élni, a katartikus pillanatokat. Tudom, a dús kebleim voltak a gyöngéid, mindig a legvonzóbbak a számodra, hát itt az ideje, hogy behatóbban foglalkozzál velük.
- Mégis, mit vársz el most tőlem, mit csináljak velük? – kérdeztem izgatottan, gombóccal a torkomban.
- Csináld drágám a dolgodat, kínozd meg őket. Markolásszad, jó erősen, szorítsad, tépd ki őket a helyéből. Üssed, verjed őket tenyérrel, ököllel, csavargasd a mellbimbómat, minél erősebben, ahogy egy engedelmes, szukával illik tenni. Azt akarom, hogy alázzál meg minél jobban. Verd őket vörösre, látni szeretném rajtuk az ujjaid nyomait. Ezek a kurvás csöcsök ezt érdemlik. S a végén, harapj bele a mellbimbóimba úgy, hogy kiserkenjen belőle a vér. Akarom, hogy érezd a vérem sós ízét, amelyik majd le fog folyni a testemen keresztül a padlóra.
- Biztos vagy te ebben, ribancom? – kérdeztem elcsukló hangon
- Igen, a ribancos kurvád teljesen biztos ebben. Eleget szenvedtél mellettem, itt az ideje törlesztenem. Csak így tudom magamban egy kis időre elnyomni a szégyenérzetet. S hátha ez a tortúra csökkenteni tudja benned valamennyire a feszültséget, haragot.
S hogy lássam, mennyire komolyan gondolja, ledobta magáról a rózsaszínű, virágos pongyoláját, kibújt a csipkés csöcstartójából, majd elém ált, és amennyire csak tudta, kidomborította felém a napbarnított kemény csöcseit. Hátra tette a kezeit összekulcsolva, ezzel is jelezve felém, ő most a számomra szabad préda. Először a bal mellére csaptam rá egy hatalmas tenyerest, amire még felszisszent, de a jobb mellének az ütésekor már uralkodott magán, és szótlanul, de egyre csillogóbb szemekkel tűrte a fájdalmat, amit okoztam neki. Élvezte! Nem tudom hányszor sújtottam le rájuk, de az ujjaim nyomai egyre jobban kirajzolódtak a vörös árnyalatot vett bőrén. S azt kezdem érezni, hogy én is egyre jobban élvezem, amit teszek vele.
- Jól csinálod drága csillagom, ne kíméljél, csak bátran folytasd. De most várj egy pillanatot, fogd meg a bal a mellbimbómat a jobb kezeddel, és jó magasra húzd, hogy a kebleim alsó részéhez is könnyedén hozzáférjél a ballal. Tudod, ez a legérzékenyebb része a tejtartómnak, kár volna kihagyni ezt a területet. Szeretném átélni e részem megkínzását is. Meg hát úgy a jó, ha az alsó és felső része is a melleimnek hasonló színűek. Majd ezt ismételd meg a jobbal.
Így szabad préda lett a keble alsó része is. Én pedig mellé álltam, és oldalról a bimbói alatt elhelyezkedő, lágy és selymes részre csaptam rá a kezemmel. Megrándult a fájdalomtól, még egy elfojtott, jaj is elhagyta a száját, de a szeme, azok a szép barna szemek egyre jobban csillogtak, s még izgatóbbá tette a játékot a szavaival:
- Üssél csak nyugodtan, hogy csillapodjon a haragod, mert a munkahelyeden csak koncentrálnod kell. Kurválkodtam, megcsaltalak, megérdemlem, amit teszel velem. Meg szégyellem bevallani, de mindez kurvára kezd jól esni a számomra.
Még jó párszor lesújtottam a bal mellére, s amikor már teljesen vörös volt, átmentem a másik oldalára, és kegyetlenül a jobb mellét is elkezdtem verni. Ekkor előre nyúlt, megfogta a kezem és még jobban felhúzta a csöcseit és nagyon halkan azt suttogta:
- Így még jobban hozzájuk tudsz férni, életem.
Minden ütésemre megrándult a teste, de nem szólt, csak keményen tartotta dús kebleket. Amikor belefáradtam, leengedtem a kezem, s láttam, igencsak hurkás lett a bőre. S a haragom is csillapodni kezdett.
Ekkor megfogta mindkét mellbimbóját, megint magasra emelte az egész keblét, és a szám elé rakta:
- Harapj rá, tudom, hogy élvezni fogod majd megízlelni a vérem ízét, gyerünk rajta, bátran!
A számba vettem a jobb bimbót, először csak óvatosan harapdáltam, Vera pedig a fejemet simogatva biztatott:
- Jól csinálod édes uram, nagyon jól. Megvadítasz teljesen! Erősebben, még erősebben rágjad, harapjad a szajha feleségedet!
Egyre izgatóbb lett a számomra ez a játék, és kegyetlenül erősen ráharaptam az egyre jobban keményedő dudorra. Hirtelen sós ízű, meleg folyadék kezdett csordogálni a számba, mire a ribanc feleségem két kézzel szorította jó erősen a fejemet a melleire:
- Ah, ez az egyetlenem rágjad és szívjad erősen. Most gyere, és rendez el a másikat is!
Az már könnyebben ment, hamar kiserkent a bal bimbójából is a vér. Abbahagytam és mindketten megigézve néztük a két véresre harapdált mellbimbóból csöpögő vért, amelyik lassan végig csorgott a testén.
- Na, ez jól esett, te kis ribanc, most megnézheted magad a tükörben. Fáj?
- Igen, nagyon fáj és sajog, de hidd el, élveztem. Semmi baj férjecském, te csak tedd a dolgod, ez jár egy szajhának. Majd ecetes-vizes borogatást rakok rá, attól majd lelappad, …hátha „kezelésbe” akarod venni őket estére is - mondta némi reménnyel a hangjában.
- Azt majd meglátom, még nem biztos, hogy nem rúglak ki. A munkahelyemen majd eldöntöm, mi legyen velünk a továbbiakban.
- Igenis szerelmem, elfogadom a döntésed, bármi is legyen az. leljed bennem.
folyt.köv.