Zubbonyának rejtekében 2.

Több napon át ábrándoztam, mígnem felbátorodtam és a cetlin szereplő számot tárcsázva találkozót beszéltem meg Barnival.

Most egy elhagyott gyárépületben, a megbeszélt hely irányába tartok. Egykor varroda működött itt. Egy folyosón sétálok végig, a találkánk helyszíne a folyosó végi iroda. Már ajtaja előtt állok, egy pillanatra megtorpanok, majd lassan kinyitom az ajtót és belépek. Egy egészen szép állapotban lévő, de az elhagyatottság nyomait magán viselő irodahelyiségben találom magam. Az iroda központjában elhelyezett hatalmas tölgyfa íróasztal mögött rendőröm nagytámlás, bőrkárpitos karosszékbe süppedve vár rám fesztelenül; egyenruhát visel, tányérsapkája a fején, csizmás lábait fickós lazasággal keresztbe vetve pihenteti a porlepte asztallapon.

Mosolyog, végigfut rajtam a tekintete, majd a puha, fekete kesztyűbe bújtatott kezével int, hogy menjek felé. Odamegyek hát a közvetlen közelébe. Felém nyúl, megsimogatja az arcomat. Az érintésétől izgalomba jövök, elpirulok. Gyorsan lekapom, mire ő belemarkol a hajamba és visszacsókol. Forró csókjaink mindkettőnk ágyékát feltüzelik. Simogatjuk egymás testét, közben kéjes sóhajokkal nyugtázzuk élvezetünket.

Barni egyszer csak leáll a csókokkal, mélyen a szemembe néz majd parancsolva szól:

Nyald! - majd szemtelen vigyorral, megemelni csizmás lábait és újra az asztalra dobja őket.
Igenis Uram! - szólok behódolva.
Az asztalon pihentetett lábaihoz hajolok, finoman kidugom a nyelvem és a csizmák orrától, egészen a legfelsőbb pontjukig egymás után végignyalom őket. Nyomok még pár csókot, ezen férfias fekete bőr lábbelikre, mire ő elemeli tőlem lábait, s a padlóra teszi.

Még kívánom lábait, így a földre vetem magam és csicskaként csókolgatom őket tovább.

Most már elege van, belemarkol a hajamba, feljebb húz. Lábai közt térdelek miközben még mindig előttem ül. Hajamba markoló erős, férfias kezével hátra húzza a fejemet, úgy hogy egyenest feltekintsek rá. Közelebb hajol hozzám, érzem forró lélegzetét. Megnyalja az arcomat. Nyelve, az a nagy, nyálas izomköteg végigsiklik bőrömön, s feltüzel forró nedves érintésével. E játékát is szenvedélyes csókkal zárja.

Most fejemet az ágyékához irányítja, arcomat izzó ágyékába nyomja, szinte levegőt sem kapok. Immár kigombolt nadrágján keresztül imádom hatalmos, előváladéktól fénylő, csodaszép hímtagját. Hódolattal veszem a számba eme formás péniszt és kéjesen nyaldosom, szopkodom le róla férfiúi nedvének minden egyes cseppjét. Fulladozva, elkékült arccal szopok, miközben mindkét kezével fejemet fogva, tövig a farkára szorít. Próbálok ellenkezni, de egy pár másodpercig már szorít, míg levegőhöz enged. Tetszik a kiszolgáltatottság ezen megnyilvánulása.

Egyszer csak a hosszas szopásnak meg lesz az eredménye. Ajkaim ölelésében érzem farka heves lüktetését, rendőröm forró sóhajait s kezének nyomását tarkómon, ahogy péniszére szorít, miközben ízes spermával tölti meg számat. Szinte fuldoklom a finom, forró spermában, melynek számból kifolyó maradékát farkával keni el arcomon.

Közel hajol hozzám, újból érzem forró leheletét geciáztatta bőrömön.

Nyelvével végignyalja az arcomat, így kóstolva meg saját anyagát. Kéjes érzés nyelvének puha meleg siklása arcomon, még inkább nagyon pajkosnak érzem magam.

Rendőröm játékos nyalakodását hosszú, zabolátlan, izgató nyelves csókkal fejezi be.

Most elköszön és faképnél hagy, azt mondja késésben van. Nekem még áll a farkam. Az ajtóból még visszanéz, rámkacsint.

Egyedül kell lezárnom a kalandot, rendőröm férfiasságról ábrándozva gecimet a tenyerembe verem, és azzal a gondolattal fogyasztom el, hogy most is az ő anyagát nyelem.

Tudom, hogy még remélhetek folytatást.



Folyt. köv.