A büntetés, 5., utolsó rész

A gép kikapcsolt, a lány csak függ a kötélen, de nem ájult el. A sok rángatódzástól, az áramütéstől láthatóan fáradt, a fejét lehajtja, nem látom a szemeit. Odalépek, belemarkolok a hajába, felemelem a fejét. Néz, de nem lát, sem védekezni, sem félni nincs ereje. Teljesen elfogadta a sorsát. Amikor egy szolga büntetése idáig jut, a gazdája általában befejezi a tortúrát. A teljes beletörődés lényegében teljes behódolás, ennél többet már mentálisan nem nagyon lehet elérni. A fizikai büntetés persze folytatható, de jobban már nem lehet széttörni egy darabokra hullott akaratot.

De a lámpa nem világít, a feladatom még nem fejeztem be. Folytassuk hát!

A tappancsok lekerülnek a lányról, a dildókkal együtt. A fémlapot is elveszem, de nem szedem le a kötélről. Ami most fog következni, ahhoz a kötél kell, de a kezeit jobban rögzítem, már nem fog tudni maga kapaszkodni. A kötelek nyomot hagytak, kicsit mintha vérezne is. Még napokig, talán hetekig ott lesz rajta a heg.

Feljebb húzom a köteleket, azt akarom, hogy ne érjen le a lába, csak ha lábujjhegyre áll. Mivel fáradt, így ez csak elvi lehetőség, a súlyát teljes egészében a kötelek tartják. Mielőtt folytatom, megitatom. Szenvtelenül kortyolgat, mintha már nem érdekelné semmi. De tényleg, mi jöhet még? Korbács? Ostor? Pálca? Bot? A szép fehér testén kék-zöld foltok, véres csíkok?

Megvan ehhez minden eszközöm, és talán fel is fogom használni. De most kicsit másra készülök, és megpróbálom a lányt kimozdítani a majdnem kataton állapotából. És ehhez most az élvezést fogom használni - azt akarom, hogy élvezzen el, a kötélen. Sokszor. Sokáig. Ehhez veszek elő eszközöket: dildót fenékbe, pinába, csiklóizgatót és mellbimbó izgatót is. Azt akarom, hogy olyan intenzív élményben legyen része, amilyenben rövid élete során még sosem volt. Azt akarom, hogy dobálja magát a kötélen, azt akarom, hogy úgy élvezzen, hogy az fájjon. Azt akarom, hogy sikítson, hogy nyögjön, hogy annyira érzékeny legyen a teste, hogy egy érintéstől is összeránduljon.

Ezek az eszközök erre lettek kitalálva. Pontosan illeszkednek a megfelelő anatómiai pontokhoz, rezegnek, fújnak, szívnak, hogy a legnagyobb élvezetet okozzák. Ennél csak az lenne a hatásosabb, ha közvetlenül az agyában tudnám rövidre zárni azokat az idegvégződéseket, amelyek az orgazmusért felelősek. De erre még nincsenek olyan eszközök, amelyek ne okoznának maradandó károsodást, így marad a megfelelő ingerlése a testnek. Lassan, komótosan rakom fel ezeket a lányra. Kis szíjakkal rögzítek mindent, ne essenek ki vagy le, és végig a helyükön maradjanak. A lány nem reagál, csendben tűr.

Amikor készen vagyok, előveszem a vezérlőt, és kipróbálom. Egyes fokozat, a lány láthatóan mást érez, mint amire számított. Meglepődik. Azt hiszem, elértem azt, amit minimálisan akartam: kimozdítottam az érdektelenségből. Szinte már élvezi is a helyzetet.

Egyes fokozaton van a vezérlés, de összesen 10 fokozat van. Meglátjuk, meddig bírja a lány, hiszen már az egyes is olyan intenzív élmény, amitől a legtöbb nő néhány percen belül elélvez. De nem adom meg neki ezt a kis örömet, rögtön lépek is a második fokozatra. Ettől már össze-összerándul, néha kirúg oldalra, és bár fáradt, de fel-felrántja a lábait is. Kiváló, ezt vártam.

Hármas fokozat. Hangosan nyög, és végre elélévez. Egész testében remeg, hosszan, kontrollt veszítve dobálja magát, és sikít. Hosszan és fájdalmasan élvez, de a készülékek nem állnak le, így nincs ideje megnyugodni a testének. Hagyom hármason még, de lassan megnyugszik, és csak néha rándul össze.

Négyes fokozat. Ahogy átkapcsolom, a nagyobb intenzitás és az előző élvezés együttes hatására összerándul, görcsösen, egész testében, majd elengedi magát és bepisil. Számítottam rá, én azt hittem, már az orgazmusa alatt ez fog történni. Pisil, miközben rángatódzik, de látszik, lassan közeledik az újabb orgazmus.

Ötös fokozat. Ahogy még intenzívebb lesz a tortúra, úgy élvez el újra, szinte azonnal. Ez most más, láthatóan fájdalmasabb: a lélegzete bennakad, a teste kicsavarodik és már hangot se ad ki, csak rángatódzik. Sokáig, hosszan. Aztán a görcs múlik, hatalmas levegőt vesz. Már ömlik róla az izzadtság, már alig van magánál. Ha ezt így folytatom, elájul, de előbb akarok neki adni egy csalóka reményt, és kikapcsolom a gépet. A lány elernyed, szinte hálás a tekintete. Talán azt hisze, eddig tartott a kínzása, és most békén fogom hagyni. Lóg a kötélen, liheg, néha meg-megrándul az előző két orgazmus emlékétől.

Hatos fokozat. Hirtelen, váratlanul, a semmiből. A lány felüvölt, nem számított rá. A teste felett elvesztette a teljes kontrollt, levegőt alig kap, és egyre közelebb van a harmadik orgazmushoz. Ami amikor eljön, annyire intenzív, hogy a lány szeme fennakad és elájul. Már nem dobálja magát, a test még rángatódzik, ahogy az idegek teszik a dolgukat, de a tudat már nem vesz ebben részt.

Eddig bírta. Leállítok mindent, és már mennék felébreszteni, amikor valaki belép a szobába. Azt hittem a mester az, de csak egy komornyik, és egy levelet nyújt át nekem.

Kibontom.

“Ha ezt a levelet megkapod, akkor elájultam. Eddig tartott a megbízatásod, eddig kellett eljutnom. Te azt gondoltad, ez egy büntetés, amit egy szegény lányon kellett végrehajtanod, de ez a szegény lány, vagyis én vagyok a megbízód. Szenvedni akartam, és azt akartam, tőled szenvedjek. Régóta követem a munkádat, és egyre inkább azt éreztem, nekem is éreznem kell mindazt, amit te másokkal teszel. De egyik szolgám sem alkalmas arra, hogy ilyen összetetten és művészi módon elégítse ki a büntetés utáni vágyam. De te most megtetted, amit köszönök. Nem tudom, mit tettél velem, amikor ezt a levelet írom, és nem tudom, túlélem-e. De nem is érdekel. Ha elájultam, akkor elértem a célom, és most magatehetetlenül fekszem vagy lógok abban a szobában, ahol én szoktam kínozni másokat.

Most menj el. Kifelé megkapod a jutalmad, de többet nem akarlak látni, nem akarok veled találkozni.”