Nyakigláb mester, úrfi története (5)

Ezt látva azt vártam, mikor lép hozzám és enged el, de nem ezt tette!
Hanem felkaron fogva Nyakigláb mestert, az úrfit, és kinyitva az ajtót kilódította a lépcsőre s utána szólt:
- Míg nem hívlak, fel ne merj jönni! És addig készülj, mert amit kapsz akkor majd, azt megemlegeted! – fenyegette meg őt, majd becsapta utána az ajtót.
- Üdv Kálmán! Akkor engedj el! – szólítottam meg őt már vidáman.
- No, no, azért ne siess annyira! Mit gondolsz, miért rajtam ki a szűrét az úrfinak?
- Fogalmam sincs! – válaszoltam már kicsit szorongva, hogy mi következik.
- Emlékszel, mikor legutoljára találkoztunk nálatok, ott a Bródy Sándor utcában és miattam kellett elküldened a Jóskát, akkor azt akartam, hogy azt tedd velem, amit én akartam Józsival tenni, de te nem tetted meg! Miért nem? – kérdezte és nézett rám, mint aki nagyon kíváncsi a válaszomra. Kicsit elgondolkoztam, mert ez nagyon régen volt már, több mint tíz évvel ezelőtt, de a szitúra még emlékeztem.
- Azért nem, mert akkor csak azért akartad azt, mert kínos helyzetbe hoztál engem a Jóska előtt s belül ezt nem igazán akartad, magad sem. Te akkor még dom voltál, csak dom, s bevallom magam sem hittem akkor el, amit mondtál, hogy Jóska téged, téged dominált, szolgaként! – válaszoltam őszintén neki. Elgondolkozott.
- Tudod, én sem hittem el most, mikor ide beléptem, hogy téged látlak Uram, ott, az András kereszthez kikötve, kifeszítve, tök meztelenül és a kínzás nyomaival rajtad! Hogy történhetett ez meg? S pont ettől a nyakigláb sráctól, mint egy mestertől kaptál? El sem hiszem! – mondta komolyan megdöbbenve.
- Tudod, a srác, akivel én (én is Nyakigláb mesternek, úrfinak neveztem el, mint Te), voltam az egyik masszőrömnél, ott dominánskodott rajtam egy ideig, míg masszíroztak engem, majd én kaptam el őt, alaposan s kúrtam is meg, ott, utána, természetesen. Mikor kijöttünk letámadt és ide rendelt dühösen, én meg kíváncsi voltam, mire képes ilyen helyen, helyzetben, amikor szabadon tehet, bármit, de rájöttem, hogy nem igazi mester, harmatgyenge. Csak a szája nagy, a fantáziája, hogy a gyakorlatáról ne is beszéljünk, az nulla! Egészen egy nagy nulla!!!
- Aha, értem. Így már értem. – válaszolta Kálmán, de most én megkérdeztem tőle:
- Te vagy a mestere ennek a Nyakigláb úrfinak?
- Igenis, meg nem is. – jött az őszinte válasza, majd így folytatta: - Általában én dominálom őt, de néha én is szeretek a másik oldalra kerülni, hagyni, hogy más uralkodjon rajtam, s akkor úgy jövök, s Ő teszi. De akkor is utasítom, irányítom őt!
- Így már érthető. S ma pont ilyen napod van? Azt akarod, hogy uralkodjanak rajtad? – cukkoltam. – Miért nem egy komolyabb, keményebb mestert kérsz meg erre s fekszel a kezei közé, vagy még inkább a lábai alá? – tettem még rá a cukkolására egy nagy lapáttal.
- Majd mindjárt az lesz, csak előtte – ha már így hozta a sorsom, szerencsém, hogy a kezeim között vagy – kihasználom a körülményeket és én ténykedek rajtad először, s utána kapod csak meg Te, Uram, a gyeplőt! - hallottam tőle.
- No, hiszen, ez király lesz! Akkor rajta! Lássam, sőt érezzem a hatalmadat! – buzdítottam Őt. – Ja és a fantáziádat se hagyd parlagon heverni! – cukkoltam még.
Nem kellett nagyon biztatni őt, látszott rajta, hogy ég a vágytól, hogy a kezei közé kaphasson, de nem esett azonnal nekem, hanem elővette a mobilját, valakit felhívott, röviden, szinte pattogva beszélt vele, de halkan, azt nem hallottam, hogy mit, csak a végét, mikor már hangosabban, megismételte is a címet. (Későn kapcsoltam, hogy ezt a címet mondta be neki!)
Rosszul érthette a partnere a címet, mert meg kellett ismételnie hangosabban is. Ettől dühös lett, majd szétrobbant ő, de ennek én csak örültem, mert így rajtam vezeti majd le a dühét.
(Gondoltam s nem is tévedtem, nagyot.)
Le”baszta” a mobilját a sarokba, valamit dörmögött a bajsza alatt, valami olyasmit, hogy: - Ma mindenki sík hülye, értetlen, de majd megneveljük a köcsögöt… - ennyit hallottam csak.)
Visszafordult, szinte odarohant hozzám, elém az András kereszthez s elém állva kaptam két nagy pofont tőle az arcomra. (De jól látszott, hogy bár én kaptam, de nem nekem szánta! Meg is bánta azonnal. És elkezdett bocsánatot kérni, mire én ráüvöltöttem: - Egy dom sohasem, semmiért sem kér bocsánatot! Megértetted? Milyen dom vagy Te, hogy ezt sem tudod?)
Elröstellte magát, egy ideig lehajtott fejjel állt előttem, szinte összement. Én meg rákiáltottam:
- Embereld már meg Magadat Kálmán! Viselkedj domként, vagy legyél sub, szolga, de akkor meg engedj el engem azonnal, hogy én lehessek az, DOM!
Látszott, hogy valamin töpreng, majd döntött. Megfordulva ki- lement a lépcsőn, majd a póráznál fogva húzta felfelé s be a kínzóterembe Nyakigláb úrfit. Valami nagyon furcsa volt rajtuk, de hirtelen nem esett le a tantusz. Majd már később, igen! 
Nyakigláb úrfi is már tök meztelen volt. Nyakában fekete nyakörv + póráz is volt, de nem azon póráznál fogva vezette, húzta maga után Kálmán őt, hanem egy másik, piros színű póráznál fogva, ami a farkára és a golyóira volt „akasztva” s a lábai között átvezetve. Ja és volt rajta egy fejhám is, szemellenzővel és karikás pecekkel a szájában.
Kálmánon is voltak csukló-, bokabilincsek, fekete, széles bőrből nyakörv s azon is volt póráz. És már Ő is teljesen meztelen volt. Végre láttam így, egy szál faszban, lógó tökeivel!
Jól, alaposan megnéztem, megmustráltam volna, de nem volt rá idő, mert odaállította a kínzószoba közepére - négykézlábon - Nyakigláb úrfit és ugrott engem elengedni az András keresztről. Még meg is masszírozta a kezeimet, csuklóimat, amelyek egy kicsit meggémberedtek a kikötéstől és elém térdelve már nyújtotta is a pórázát nekem.
Eddig jutottunk, mert ekkor megszólalt a mobilja a sarokban. Összerezzent és el is káromkodta magát:
- A picsában, ki és mit akar most? Pont a legjobbkor. – dühöngött, de azért odaugrott és felkapta. Egy ideig hallgatta, amit mondtak abban, majd csak annyit „ugatott” bele:
- Várj! Megyek.
S azzal kivette a kezemből a póráza végét, megfogta, felállt, majd a mobillal együtt kiment.
Mivel szabad voltam már, így Nyakigláb úrfi elé léptem, és a fekete pórázánál fogva, no meg a hajába is belemarkolva, felhúztam térdelésbe és ugyanakkor húztam párat a farkamon, majd mivel az szinte azonnal kezdett megmerevedni, már toltam is be Nyakigláb úrfi karikás szájába az utasításommal együtt: - Szopd, de nehogy a fogaiddal is hozzá merj érni!
Odébb léptem, így Nyakigláb úrfinak is mozdulnia kellett velem, pontosabban a farkammal, míg el nem értem a falon egy lovaglópálcát és azt kézbe véve a szopása közben nagyokat csaptam a szép, feszes, kicsit szőrös foghagyma gerezdjeire, felülről. Csak úgy vízhangzott a terem ettől.
Csak csapkodtam s közben szidtam Nyakigláb úrfit és fenyegettem folyamatosan, hogy mi mindent kell még ma, itt, eltűrnie tőlem.
Közben nem vettem észre, hogy kinyílik az ajtó és az ajtóban áll két személy: Kálmán s mellette egy igen fiatal srác, alig több mint húsz éves lehet, átlagosnál alacsonyabb testmagassággal (kb 165 cm magas), viszont igen sovány testalkattal. Ez jól látszott, mert csak egy élénksárga színű futónadrág volt rajta, lengén, szinte semmit sem tapadt a testéhez s egy középkék színű Puma sportcipő. Ja s az is jól látszott, hogy csak átlagosan szőrös a teste. (Azt csak később figyelhettem meg, hogy a hónaljaiban is, igen fekete, és nagyon, nagyon hosszú szőrszálak nőttek, „kandikálnak” ki onnan. A fején szemellenzős fejhám volt, golyós pecekkel. Azzal csak jóval később szembesültem, hogy a fanszőrzete is hasonlóan hosszú, fekete színű, tömör és igen ”bozontos”.)
Nem csak őt, de Kálmánt is végre alaposan végignézhettem a tetejétől a talpáig. Ki is használtam.
(folyt. köv.)