Büntetés♧

Forró a testem, ami kíván.

Kínoz az érzés, az égető vágy, hogy megcsókolhassam a férfiasságod, mégha tudom, ma nem érdemlem meg, mivel rossz voltam.

Sóvárogva figyelem az ajkadat, hallom, ahogyan lágyan, dallamosan kiejted a nevemet, kiadod az utasítást s én boldogan teljesítem a parancsod, akárcsak egy szorgos diáklány, aki várja a tanártól az elismerést.

Fekete harisnya van rajtam, ami egyezik a szoknyám és a toppom színével, a szemfestékemmel, illetve alapjáraton a személyiségemmel. A fekete ország című vers jut eszembe,
"Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt, minden fekete,
de nem csak kívül: csontig, velőig fekete", s erre a gondatra elmosolyodom.

A térdedre fekszem, ahogyan parancsoltad. Látom magamat a tükörben, szemez velem az engedetlen ribanc énem, akit készül megbüntetni az Ura.

Még a nadrágodon keresztűl is tisztán érzem az erekciódat a hasamnál. Tetszik a gondolat, hogy ennyire izgató a számodra, hogy uralkodhatsz fölöttem.

Kínzó lassúsággal fölhajtod a szoknyámat, térdig lehúzod a harisnyámat, a számat pedig betömöd a nedvességemtől tocsogó bugyimmal.

Belebizsereg minden porcikám, ahogyan megpillantom a kezedben a többágú, vér vörös korbácsot.

Tudom, hogy lefogsz vele csapni rám, tudom, hogy fájni fog, s tudom, hogy élvezni fogom a kínnal járó gyönyört.

- Ezt a tegnapi pimaszságodért kapod.

Belmarkolsz a hajamba. A forró lehelleted cirógatja az arcomat, ahogyan belesuttogod játékos fenyegetéssel a fülembe:

- Rosszúl döntöttél, amikor megpróbáltál felhúzni, édes kis Szubom.

A lábadat beakasztod a vádlim közé. A kezeimet összekötözöd hátul a nyakkendőddel, amit gondosan előkészítettél.

Erősen meghúzod, érzem, ahogyan a finom textília beleváj a bőrömbe.

Ha akarnék, se tudnék mostmár elmenekülni.

Belemarkolsz a fenekembe, ráharapsz az egyik farpofámra, s ekkor csatt, hírtelen lecsapsz, mint vadász a prédára. Átjárja az altájékomat a kínzó érzés, ahogyan a korbács újra s újra lesújt a felhorzsolt területre, direkt ugyan oda, hogy mégjobban szenvedjek. Próbálom magam tartani, az első pár ütésnél még csöndben tűrök, de a következő sorozatnál felnyüszítek, s elerednek a könnyeim.

- Ha egy pisszenést is meghallok, a dupláját kapod.

A hangod szigorú, nyoma sincsen könyörületességnek.

Már fogalmam sincsen, hányadik csapást méred rám, egyre jobban kezd elzsibbadni a fenekem, mégis ebben az érzésben van valamiféle megmagyarázhatatlan élvezet.

Egy mocskos ribancnak érzem magam a gondolattól, hogy teljesen eláztam a fájdalomtól, amit okoztál.

Pityergek, próbálok csöndben maradni, halkan nyögdécselek a kezeid alatt. Egy utolsót ráhúzól a puncimra, s ekkor kimondod a feloldozást jelentő szót.

- Végeztünk, Szubom.

Kiveszed a számból a bugyimat. Eloldozol.
Végre felkelhetek a térdededről. Elötted megállok kissé imbolyogva, erre te intesz, hogy térdeljek le.

Nem szívesen, de teljesítem az utasítást.

Tompa fájdalom nyilal a farpofáimba, ahogyan ráülök a sarkamra.

Elötted térdelek, szemezek a duzzadó férfiasságoddal.

Kínyújtod a kezed.

- Köszönd meg szépen!

Kezet csókolok neked, ahogyan szoktuk, s őszintén, a szemedbe nézve hálásan elmosolyodom.

- Köszönöm szépen, hogy a pimaszságomért megbüntettél, Uram.

Finoman nyúlsz hozzám, megsimogatod az arcomat.

- Jó kislány.

🖤💋