Egy itallal kezdődött 1

Egy itallal kezdődött

Mikor is kezdtünk beszélgetni? Körülbelül fél éve, vagy annál kicsivel több?
Mindegy is. Most itt vagyunk, és még mindig tartjuk a kapcsolatot. Sőt…. 😊
Vegyes érzelmekkel viszonyulok ehhez a kis szócskához.
Sokat vívódtam…na de ez most nem is olyan lényeges, hisz nem a nyavalygásomra vagytok kíváncsiak 😊
A „bemelegítő” italozással, kellemes beszélgetéssel egybekötött találkozó után még kellett pár hét, hogy kicsit alábbhagyjon az a bűntudat, amelyet Veled szemben érzek a kisiklásaim miatt.
Sokat beszéltünk Veled róla, de mint mindig, lényegében rám bíztad a döntést…és mondhatom, hogy ezt a döntést, melyben még most sem vagyok annyira biztos, nem volt egyszerű meghoznom…. 😊

A tali napja…vegyes érzelmekkel nézek elé.
Reggel egy üzenet vár Tőle:
-Érezd jól magad kis szukám! Majd megkapod érte a méltó büntetésed 😊
Az első mondat kapcsán hatalmába kerít a lelkiismeret-furdalás…nem eléggé gyötör így is 😊 A második mondat egy kis mosolyt csal az arcomra, és kissé megnyugtat, hogy nem kezeled úgy ezt, mintha „megcsalnálak”. Te vagy a Gazdám, szeretném, ha a jövőben is a Gazdám maradnál….
-Ma a kezeim közt fogsz szenvedni, de ez a szenvedés csak az élvezeted fogja fokozni-érkezik egy újabb üzenet.
- 😊-Erre most csak egy mosoly futja, még keverednek bennem az érzelmek az előbbi üzenet kapcsán.
-Ez mit jelent?
-Várom, kíváncsi vagyok, de…
-De? Figyelj, úgy ne gyere, ha nem tudod teljesen átadni magad az eseményeknek.
Ezen kicsit elgondolkozom, és egy kis magyarázkodásba kezdek.
Szívesen megyek, tényleg szeretnék találkozni, jól éreztem magam múltkor, de nem róhatod fel ahogy Gazdám iránt érzek, és ezzel az egésszel kapcsolatban.
-A véleményem ismered, de tiszteletben tartom Gazdád, betartom a szabályait.
-Rendben,
-Akkor várlak 😊

Megérkezem, a pályaudvaron vársz, egy puszival köszöntesz, majd elindulunk hozzád. Furcsa érzés, de kíváncsi vagyok. A beszélgetéseink során azt gondoltam, hogy Gazdámhoz hasonló Dom lehetsz-jaj de furán hangzik ez így 😊-, és talán egyrészt ez is, ami megfogott benned. A múltkori beszélgetés során is néha kicsit érezhető volt a domináns éned, de hát az a találkozó nem szólt olyan mértékben erről, mint ez a mostani.
Út közben kedélyes beszélgetést folytatunk, próbálom palástolni izgalmam, ám ez nem jár túl sok sikerrel, mert amikor már egy ideje csendben lépkedem melletted, felteszed a kérdést:
-Izgulsz?
-Igen. -Azt nem ragozom, hogy ez az izgalom, nemcsak a tali miatt dúl bennem.
-Nem kell 😊 Csak add át magad nekem. Majd én „vezetlek”.
…Belépünk a lakásba…bizonytalankodva veszem le kabátom, melyet elveszel tőlem, és csak ledobod a közeli székre. Te is leveszed kabátod, majd beljebb megyünk, mögém lépve érzem kezed hátamon, ahogy felfelé siklik tenyered.
-Ülj le! -mondod. -Kérsz valamit inni?
Leülök a kanapéra, és csak bólintok.
…Kezembe adod a kólát, majd te is leülsz mellém. Kezed combomra siklik, ám nem haladsz tovább, csak ott nyugtatod kezed, néha apró kis simogatásokkal, illetve combom.
„Jó érzés” -könyvelem el magamban a kólámat szürcsölgetve.

Folyt. köv.