Szürke után világos 1

Szürke után világos


Friss emlékek/élmények… 😊
Az előzmények már a múlté…Azt mondtad, ami volt elmúlt, nézzünk előre. De ha nem beszéljük meg nem tudunk/az egyik fél nehezebben tud túllépni rajta, akkor nem tudunk előre nézni, mindig visszatekintgetünk… (Bizonyos szempontból jó a visszatekintés, én szeretek visszatekinteni, hisz az visz minket előbbre 😊) És mi tagadás az utóbbi időszakok kis veszekedései🤔🤔veszekedéshez hasonló dolgai kicsit mélyebb nyomot hagytak bennem. A legutolsóval kapcsolatban talán kissé meg is rendült a bizalmam🤔 Viszont a bizalom kérdés azt hiszem már nálad is meginoghatott párszor irányomba.
Visszatérve, talán, ha mély nyomot hagytak bennem az említett dolgok, de hogy ezeket meg tudtuk beszélni, ezek talán alátámasztják, amit te is mondtál, hogy ez egy erős D/s kapcsolat.
A kicsike borúlátás pedig ami még néha felüti fejét a gondolataimban…előbb-utóbb enyhülni fog 😊
Az írásaimban…és kicsit egyébként is hajlamos vagyok csak magamat „sajnáltatni”, pedig a felmerülő konfliktusokban én is sáros vagyok…több alkalommal szerintem jobban is, és talán a részemről történő kisiklások, hisztik is részben hozzájárulnak az olykori nyersességedhez.
Az indulás előtti este…már éjfél…nem tudok aludni…gombóc van a torkomban, de legbelül tudom, hogy feleslegesen aggódom, hisz ismerlek, tudom, hogy nemszándékos…
„Vagy igen?” - üti fel fejét a kérdés…
Talán nem is foglalkoznék annyit a rám törő érzésekkel, ha az elmúlt pár nap nem lett volna ilyen feszült…
Na de aludjunk, reggel biztosan mindent megtudok.
Hajnali 5…rögtön a telefonra pillantok…látom a kis zöld pöttyöt…megdobban a szívem…üzenetet szeretnék. Meg is érkezik az üzenet, aminek nagyon örülünk, egyben kissé le is tör abból a két szóból csörgedező parányi nemtörődömség-vagy csak én képzelem oda a nem túl jó kedvem révén.
…Próbáljunk túllépni rajta, hisz nemsokára indulok Hozzád 😊
Persze ha ez olyan hipp-hopp dolog lenne…

Készülődjünk…még semmi…attól nem tartok, hogy lemondod, tudom, hogy te is ugyanúgy várod akárcsak én.
Pittyen a telefon…ám most sem vagy túl bőbeszédű. Arra gondolok, hogy biztos elfoglalt vagy, hisz az nem lehet, hogy szándékosan vagy ilyen szűkszavú…Netán ez is a büntetésemhez tartozik…?

Úton feléd…és ahogy már csak fél óra van az útból egyre inkább izgulok amiért nem jelentkezel.
„Biztosan most is ott vársz, ahol szoktál” -kántálom magamban leszállás közben.
Valóban itt vagy…már lefelé jövet kiszúrlak és azt hiszem te is rám pillantasz, legalábbis így vettem észre, de aztán amikor felém fordulsz kiderül, hogy tévedtem.
De sebaj, a lényeg, hogy már itt vagyunk, és indulhatunk is, hogy átéljük az este nyújtotta örömöket.
Vagyis mindjárt…előbb pisi, és a feladat.
Amíg a wc-ben vacakolok te kint vársz, és közel 10-15 perc múlva már előtted állok.
-Megvan minden? -kérdezed.
-Igen-válaszolom egy bólintás kíséretében.
Felállsz és indulunk is. Pár lépés után kezemért nyúlsz, és olyan jó érzés amint kezem kezedbe simul.
…Megérkezünk az autóhoz, kinyitod az ajtót és míg elfoglalom helyem elveszed táskám, bedobod a hátsó ülésre, majd te is beülsz mellém, Nem kell bajlódnom a biztonsági övvel, amint beszállsz elkéred és becsatolod. „Pedig most nem is ezért nem csatoltam még be magam” -gondolom. Csókot szerettem volna, azt hittem amint beszállunk a kocsiba megcsókolsz…. Becsatolod az övem és indítasz.
Út közben kezed combomra siklik, az én ujjaim pedig combomon nyugvó kezeden siklanak…közben beszélgetünk erről-arról…olykor elveszed kezed, de mindig visszatérsz combomra 😊
…Kicsit megállunk és én már szabadulnék a biztonsági övtől, ám azt mondod maradjak, még nem szállunk ki.
Ekkor előkerül a nyakörvem, melyet gyakorlottan illesztesz nyakamra, majd a várva várt csók is megérkezik. Hajamba markolsz, arcom simogatod, és vágyakozva forrasztod ajkaid ajkaimra. Ám most ez a csók nem tart sokáig, rögtön indulunk tovább és pár perccel később meg is érkezünk a szállásra.
A környezet ismerős, épp csak a szoba más. Ahogy belépünk indulnék is kicsit körülnézni, ám hangod megállít.
-Nem-nem. Itt állj meg! -mutatasz a bejárati ajtóval szemben lévő tükör elé. Teszem, amit kérsz és megállok ezen a helyen. A táskám ledobom a tükör mellett lévő kis fogassal ellátott „szekrényre”, de itt meg is állok. Amint megállásra késztettél egyből beugrott, amit már többször mondtál és amit hajlamos vagyok elfelejteni…miszerint amint belépünk a szobába csak azt teszem, amit mondasz. Az egyik régebbi beszélgetésünk alkalmával megkérdeztem, hogy „és a kocsiban?”, mire jött is a válasz „a kocsiban kicsit több választási lehetőséged…tered-és ezeket nem ezekkel a szavakkal mondtad 😊-van, de csak egy kicsit 😊”
Felém fordulsz, lehúzod kabátom cipzárját, leveszed, majd melltartóm kapcsához nyúlsz…élvezettel szemlélem amint vetkőztetsz, szeretem amikor vetkőztetsz 😊
Magamban kissé mosolygok amikor már pár perce nem sikerül kikapcsolni melltartóm.
-Naa, segítsek? -kérdezem, ám válasz helyett szembe fordítasz a tükörrel. Sikeresen megszabadítasz melltartómtól és kiszabadulnak a gumik „fogságába zárt” melleim.

Folyt. köv.