Nyakigláb mester, úrfi története (4)

Nem is totojázott sokat, hanem odataszigált az András kereszthez háttal, levette a csuklóimról a bilincset és már kaptam is másikakat helyette. Hozzáláncolt X alakban az András kereszthez, de nem feledkezett meg a bokáimról sem, azokat is szétfeszítetve rögzítette. Jól ki voltam feszítve. Nem mondom, hogy fájt, de igen szexi volt és pikáns így, ott állni, előtte.
Hátrébb lépett, jól megnézett, meggusztált hosszasan, majd elment s maga mögött hozott valamit, amit az asztalra tette maga mellett. Egy játék pisztoly volt. Legalább is én annak véltem, de hamarosan ráfáztam. Mert pisztolynak ugyan pisztoly volt, de tapadókorongos végű „nyilakat” lőtt ki. Azok ütöttek, ahova érkeztek, de úgy „odaragadtak” a bőrömhöz, a szőrömhöz is, hogy csak nagy nehézség, csavargatás és hosszas húzogatások árán lehetett azokat leszedni rólam, a bőrömről.
Ő kilőtt rám vagy tíz”nyilat” és utána nekilátott, azokat leszedni. De először nem leszedni, hanem alaposan megütögetni egy lovaglópálcával, majd csak utána lecibálni. Én meg tekeregtem, sikkantottam, sziszegtem végig, de csak tette, ütötte és szedte tovább. Nem is foglalkozott velem és a kínjaimmal. Mikor az utolsó is végre lekerült rólam felsóhajtottam, pedig még hátra volt az igazi fájdalom.
Bekente a testem valami krémmel s ettől „égni” kezdett az egész bőröm. Majd, hogy csillapítsa a fájdalmamat, odahúzott egy slagot és hideg vízzel fröcskölt meg, de úgy, hogy az erős vízsugár, elég erősen „ütött”, komoly fájdalmat okozva ezzel is. Ő meg csak nevetett rajta, rajtam, de én nem!
Majd a vízsugár után megtörölgetett egy dörzstörülközővel. Most sem gyengéden, hanem szinte „smirgliként” használva azt. Lesikálta a vizet mindenhol rólam. A bőröm már „lángolt” mindezektől. Ekkor elém állt és jól megrángatta a szőreimet is, mindenhol, végsőkig fokozva a kínjaimat ezzel. S közben csak nevetett, és nevetett.
Még azt is megtette, hogy a félig vizes törülközővel megcsapdosott, megcsipkedett, csak úgy csattant a törölköző vége a bőrömön, persze azonnal vöröslő foltokat hagyva maga után. Még mintha ez sem lett volna neki elég, azt találta ki, hogy felkapott egy ott heverő műanyag papucsot és azt kézbe fogva csapott rám azzal, a szabadon lévő bőrömre. Ez is nem csak csattant, de pirosló nyomokat hagyott.
Még azt is kitalálta, hogy kínjaimat tűzzel fokozza, mert öngyújtót hozott és meggyújtva, hosszúra állítva a lángját, majd, mint egy disznóról. lepörkölte a szőrt rólam. sok helyen. 
Igen büdös lett, mert az égett szőr szaga, igencsak az!
Beindított valami légelszívót, ami gyorsan kiszívta ezt a büdös levegőt, de helyette hideg levegő áradt be s az lehűtötte a benti „klímát”, így megborzongtam, majd fázni kezdtem már.
Nem foglalkozott ezzel, nevetve ott hagyott, lement valamiért, majd feljőve készített pár képet minden oldalamról, rólam a mobiljával. Én meg ordítottam, hogy ezt ne tegye, azonnal törölje ki a mobiljából a képeket. Hiszen minden látszott rajta, az arcom is! S az is, hogy tök meztelen vagyok, úgy kikötve, elverve, meg”pörzsölve”…  Nem zavartatta magát, juszt sem törölte ki. Csak letette a mobilját maga mellé a kis asztalra és nézett, stírölt továbbra még.
Éppen mozdult, hogy közelebb lépjen hozzám, s valamit ténykedjen még rajtam, mikor nyílt az ajtó váratlanul és az ajtóban megjelent egy tag sziluettje. Elsőre föl sem ismertem, csak az tűnt fel, hogy a látszólag ismeretlen és hogyan jöhetett be a lezárt lakásba?
Ezen gondolkoztam, s közben próbáltam volna takargatni magamat, de hiába, nem volt rá módom. Ki voltam feszítve, kötözve.
Ezzel voltam elfoglalva és alig figyeltem arra, hogy Nyakigláb mester, úrfi nem is lepődött nagyon meg a megjelenésén. Csak azt kérdezte tőle meg, hogy nem tévesztette-e el a napot s az órát. Mintha máskorra várta volna.
Mivel semmit sem tehettem, reménytelen volt a helyzetemen javítani, így feladtam. Már arra figyeltem mit is beszélnek és próbáltam kitalálni a közöttük lévő viszonyt, az alá - fölé rendeltséget. Azt felfogtam, hogy nem először látják egymást, itt sem először van a srác, aki eléggé otthonosan mozgott a kínzószobában is. Nem lepődött meg annak berendezésein, az ott lévő eszközökön sem. S azon sem, hogy valakit ott lát, tök meztelenül, kikötözve, nyomokkal a testén.
Természetesen mozgott. Igazán rólam és a helyzetemről sem vett tudomást, pedig az számára is egyértelműnek kellett lennie, hogy ott éppen ki vagyok szolgáltatva a Mesteremnek, azt tesz velem, amit csak akar. 
Továbbá az sem zavarta, hogy tök meztelen vagyok, teljesen kiszolgáltatott, sok a nyom rajtam, ami már megkezdett kínzásokra utalt. Igazából éppen csak végignézett rajtam, mint egy érdektelen s jelentéktelen „szex eszközön”, nem is emberen. Csak egy szex-rabszolga voltam a számára, egyértelműen.
Ez utóbbi nagyon feldühített. Ordítani szerettem volna, dühöngeni, de erre nem volt igazán módom, sem lehetőségem.
Így nem tettem!
Azért én is lehiggadtam és már tanulmányozni kezdtem őt. Jól megnéztem tetőtől – talpig és megállapítottam magamban, hogy elfogadnám szolgámnak, tudnék vele mit kezdeni. Csak reméltem, hogy ő velem nem!
Hiba volt, mert abbamaradt közöttük a beszélgetés és a srác rám nézett. Most már érdeklődően, alaposan végignézett, majd közelebb is jött. S mint egy tényleges rabszolgát, itt-ott meg is tapogatott. Még a farkamat is megfogta, le-, majd visszahúzta a makkomról, makkomra a bőrt. Ja és nem hagyta ki, hogy a tökeimet is meg ne „mérlegelje”, csapdossa teli marokkal, alulról. Sziszegtem ezért, de rám szólt: - Kuss, hallgass, tűrj! – utasított és már visszanézett a Mesteremre, aki bólintott, ezért újra felém fordult és megszólalt:
- Nem hallottam, hogy köszöntél volna, vagy ha már köszönni nem tudsz, csicska?
Elcsodálkoztam ezt hallva, az úrfira néztem s felháborodva vetettem oda Neki:
- Azt, hogy Te foglalkoztál velem, kínoztál kedved szerint hagyján, ebben állapodtunk meg, de egy ilyen köcsög nekem ne parancsolgasson! – mondtam megvetően és néztem most már a srácra.
Azt hittem nem mer majd megmozdulni, de tévedtem, mert közelebb lépett s két, hatalmas taslit kaptam először a képesebb felemre, arcomra, majd a merev farkamra is csapott és végül odanyúlva megragadta a tökeimet és jól megrángatta ezt mondva, sziszegve az arcomba:
- Már az előbb mondottam, hogy kussolj, hallgass és tűrj! Nem érted a szép, magyar szót? Majd mindjárt mást is teszek veled s abból megérted! – sziszegte hangosan az arcomba, majd igencsak halkan hozzátette: - Mindjárt kiengedlek, Uram!
Én nem szóltam erre semmit erre, csak még jobban megnéztem a srácot s ekkor ismertem fel egy jó régen már nálam járt „szolgámat”, a Kálmánt.
Vártam hát.
Ő pedig visszament a Nyakigláb mester, úrfi elé, valamit halkan kért tőle, mire az bólintott, majd megfordult és kiment a kínzószobából, és lement a lépcsőn.
Kálmán pedig odaugrott az András kereszthez és odasúgta:
- Légy egy kis türelemmel! Ne mozdulj! – hallottam és ő gyorsan hátrébb lépett, majd hirtelen az ajtó mögé ugrott.
Éppen időben, mert az nyílt s Nyakigláb mester, úrfi jött vissza egy kancsó vizet hozva magával. Mivel az volt a kezében, így arra koncentrált, hogy ne lötyögjön ki, míg hozza. Kálmán elé lépett, az egyik kezével elvette a kancsót a kezéből, de a másikkal már csapta is rá a szabad csuklójára a fém bilincsemet, majd a másik kezét is hátra rántva, arra is rácsapta a bilincs másik felét. Fogoly volt.
(folyt. köv.)