Anett varázslata - Megismerkedésünk (4)

Egy realista fantázia folytatása

Csodálatosan alakult a randevúm Anettel: eddig is egyértelmű volt, hogy tetszünk egymásnak, de most először burkoltan kimondtuk, hogy őt érdekli a Domináns, engem pedig a szubmisszív oldal. Szinte tapintani lehetett közöttünk a növekvő szexuális feszültséget.
Egyszer csak látom, hogy Anett egy pillanatra elmosolyodik, látom rajta, hogy eszébe jutott valami:
- Azok a szubmisszív férfiak, akik hozzád hasonlóan szeretik a farokketrecet, általában szívesen masszírozzák a Domináns nő lábát is. Ma napközben sokat kellett járkálnom és megfájdult a talpam. Szeretnéd megmaszírozni a lábfejem?
Hirtelen nem tudtam mit reagálni. Nem kérdés, hogy szerettem volna megmasszírozni a talpát. Ott volt előttem életem nője, aki nem csak, hihetetlenül vonzott, ráadásul még az is kiderült, hogy Dominánis – ezzel beváltva legtitkosabb reményeimet is. Ugyanakkor, ha erre most igent mondok, azzal nyíltan elismerem, hogy szubmisszív vagyok. Eddig ezt csak lebegtettük, puhatolóztunk, de ha most eleget teszek a kérésének, azzal alapvetően változik meg a kapcsolatunk dinamikája. Helyzetemet egyszerre éreztem megalázónak és hihetetlenül izgatónak. Ha elismerem alárendelődésemet, azzal megszűnik a kettőnk közötti – idáig egyenrangú viszony, elismerem az ő Dominanciáját és elsődleges voltát. De pont ez volt amire annyira vágytam: bíztam benne, magam fölé szerettem volna helyezni és örömet akartam neki adni – akkor is, ha ez az én megalázásommal jár. Sőt, igazából ettől csak még jobban izgatott a helyzet.
Anett türelmesen várt a válaszomat. Ő is tudta, hogy kapcsolatunk fordulóponthoz érkezett. Képtelen voltam nyíltan elismerni, új alárendelt szerepemet, ezért csak bólintottam.
- Helyes. – mondta Anett elégedetten – De ennyivel nem elégszem meg: hallani akarom, ahogy kimondod azt, amiről mindketten tudjuk, hogy szeretnéd – teszi hozzá immáron határozott hangon.
- Rendben. – mondom bizonytalanul. Még mindig zavart vagyok és izgatott, amely új helyzetemből adódik, de eleget teszek Anett kérésének és kimondom. – Szeretném megmasszírozni a talpadat.
- Ügyes. De ez még mindig kevés. Miért szeretnéd megmasszírozni a talpam?
- Mert azt mondat, hogy fáj.
- Ugyan, ugyan… Mindketten tudjuk, hogy nem ez a valódi ok. Azt akarom, hogy mond ki, hogy valójában miért szeretnéd megmasszírozni a talpam.
- Mert… mert szeretnék neked örömet okozni – mondom bizonytalanul. Láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet: minél több beszédre késztet, annál jobban zavarba jövök, annál mélyebbre lök újdonsült szerepemben, és annál jobban fokozza a megaláztatásomat és az izgalmamat.
- Alakul. De csak ennyi, nincs más oka?
Röviden elgondolkozom, majd hozzá teszem:
- Mert vágyom rá. Szeretnék eleget tenni a kívánságodnak. Szeretném megérinteni a gyönyörű lábfejedet, örömmel töltene el, ha elkezdhetném masszírozni, hogy ezzel minél több kellemes érzést okozhassak neked.
Meztelennek éreztem magam: szavaimat átjárják szubmisszív vágyaim, olyan vágyak amelyeket még soha senki előtt nem mondtam ki, olyan vágyak, melyeket most végre valóra válthatok.
- Jó fiú.
Szavai hiába voltak dicséret, mégis csak még tovább löktek az alárendeltségbe.
Majd egy kis szünet után hozzátette:
- De azt akarom, hogy elfogadd az új szerepedet: ezért, ha szeretnéd megélni vágyaidat, akkor azt kérned kell! – mondta határozott, ellentmondást nem tűrő hangon.
Hirtelen nem tudtam megszólalni. Ő volt az, aki felvetette a talpmasszázst és végül eljuttat odáig, hogy nekem kell tőle kérnem. Ha ezt kimondom, akkor az több, mint beismerni a szubmisszivitásom, az több, mint elfogadni újdonsült szerepemet: immáron úgy is kezdenék viselkedni mint egy szubmisszív fiú, aki a Domináns nőjét szolgálja.
- Ugyan már, ne várakoztass. Csak mond ki, amit szeretnél, mond ki, amire vágysz, mond ki azt, amit már eddig is kimondtál, hogy mennyire örülnél, ha megmasszírozhatnád a lábam.
- Megkérhetlek rá, hogy megmasszírozhassam a lábfejed? Megengednéd ezt nekem?
Anett elérte a célját, immáron felszínre tört mélyen szunnyadó alázatos természetem.
- Rendben, de csak mert ilyen szépen kérted… - mondta elégedetten, majd egy kis hatásszünet után a jobb lábfejét felhelyezte a bal térdemre.
- Köszönöm. – mondtam ösztönösen.
Anett elmosolyodott:
- Örülök, hogy kezdesz beleszokni újdonsült szerepedbe. Most pedig láss neki a feladatodnak!
Egy barna bőrből készült csizma volt a lábán, oldalán cipzárral. Egyszerre volt szép és szexi. Már nyúltam a lábfejéhez, amikor egyszer csak tudatosult bennem, hogy még mindig egy kávézóban vagyunk. Zavartan körbe néztem, de szerencsére nem volt körülöttünk senki, aki láthatott volna.
- Nos, mire vársz?

folyt. köv.