Rég láttalak! (1)

Hulla fáradtan ült a munkahelyén, az egész napos munka után. A halántékát masszírozta és közben kibújtatta lábait a cipőjéből és az íróasztalára emelte őket. Jól esett nekik is egy kis pihentetés.

Becsukta a szemét és miközben két lábfejét egymáshoz dörzsölve próbálta kicsit enyhíteni fáradtságukat, eszébe jutott, milyen volt, mikor az az édes fiú csókjaival halmozta és olyan finoman masszírozta lábait.
"Ejj de jól jönne most a Kicsiszub!"- sóhajtotta és önkéntelenül is mosolyogni kezdett.

Elbóbiskolt kicsit.

Szendergéséből sms hangja ébresztette. Remélte, hogy nem újabb feladattal bízzák meg, ezért csak óvatosan nyitotta meg az üzenetet, mintha ettől megváltozhatna a tartalma.

"Jövő héten a városodban járok. Volna kedved velem kávézni?" - olvasta.

- "Ha tudnád, mennyire!" - nevetett fel - "hisz épp az imént jutottál eszembe!"

Nem válaszolt azonnal.
- "Hadd tipródjon csak kicsit a drága, igényt tartok-e még rá."- gondolta.
És azzal táskájába dobta a telefont és bezárva maga mögött az iroda ajtaját, elindult hazafelé. Ki a főbejáraton, addigra ott várta a taxi, amelyik minden áldott nap pontban fél 5-kor csak az övé, ha másként nem rendelkezik.
Pedig soha nem volt afférja a taxi-sofőrrel, de az, mintha pontosan tudta volna, miféle nő az, akit ő naponta hoz-visz otthona és munkahelye között. És szemmel láthatóan élvezte a nő társaságát, aki legfeljebb csak néha nyúlt át hanyagul a férfi combjára, de csak ha azt akarta, hogy a férfi ne beszéljen annyit. Olyankor tényleg elhallgatott. Egy szó nem jött ki a torkán. A nő - Amanda - pedig rettenetesen élvezte hatalmának efféle apró jeleit, amivel egy férfibe egyetlen mozdulattal képes belefojtani a szót.

Hazaérve csak odavetette neki: - "Írja a többihez, most rohanok!"
- "Természetesen, ahogy kívánja!" - rebegte halkan a férfi. - "Amanda úrnő..." - tette hozzá még halkabban, de a nő ezt már nem hallotta.

Amanda közben már az emeleti ajtót nyitotta és azonnal ledobta cipőit, kosztüm-felsőjét és nyakából selyemkendőjét. Belehuppant a nappali hatalmas fotelébe és előkotorta táskájából a telefonját. Elérkezettnek látta az időt a válasz megírására.

"Örömmel veszem, ha összefutunk valahol a városban egy kávéra!"- írta.

Természetesen tudta, hogy a férfi soha nem kávézik. És azt is jóelőre tudta, hogy esze ágában nem lesz neki sem kávézni, mikor végre élvezheti újra Kicsiszub (aki mellesleg kifejezetten nem volt kicsi,de imádta őt így nevezni) szolgálatát, még ha csak néhány órára is.
- "De ezt nem kell előre tudnia a kis pimasznak, aki ennyi ideig nem jelentkezett."- mosolygott magában ismét elégedetten.

És kíváncsian várta a válasz-sms-t, vajon mennyire lesz csalódott az a kicsi drága, hogy csak egy kávézás jut neki, egykori imádottjával.



A válasz nem sokat váratott magára...


(folyt.köv.)