Nyakigláb mester, úrfi története (3)

Óvatosan körülnézett, hogy nincs senki sem a közelünkben, majd ennyit válaszolt csak:
- Gyere így, ahogyan most vagy, de ne szűk szárú boxer legyen rajtad, alatta, hanem pamut, kötött, nyomott anyagból legyen, minél színesebb, annál jobb! Hozz mindent, amit úgy gondolsz, hogy szeretnél, ha kipróbálnék, alkalmaznék rajtad, mert nekem nem sok eszközöm van, otthon, még! 
- Igenis Uram, így lesz! – válaszoltam.
- Ja és a hatodikon lakom. – bökte oda még mintegy mellékesen.
Már éppen el akartam köszönni, mikor megállított és még mondott, hozzátett valamit, amin elcsodálkoztam:
- Jó lenne, ha frissen borotválkoznál az arcodon, de másutt ne! – utasított.
- Igenis, Uram! – hajtottam le a fejemet a válaszom közben. Ő még kérdezett mást is, de újra előbb jól körülkémlelve:
- Az anál még most is tabu nálad? – érdeklődött.
- Természetesen, Uram! – volt a gyors válaszom.
- És más tabuk, amiről tudnom kellene? – kérdezett még.
- Nem sok, Uram: nyomok nem maradhatnak, nem lehet semmi testváladék rajtam közben, még nyál sem! Nem pofozhat fel, s nem káromkodhat! Más nincs.
- Valami lemaradt! – szisszent fel.
Elgondolkoztam, visszapörgettem az előbbieket, majd kicsit elpirultam, kimondtam: - Uram.
- Azért! Akkor várlak szerdán 10 órakor, de el ne késs! – utasított és ott hagyott.
Nem bírtam ki szerdáig, hanem azonnal az üzletből vettem az irányt a megadott címre, körülnézni. A megadott címen egy sarokházat találtam, mely ötemeletes volt, de volt egy hetedik szintje is, a földszinttől, mert az egyik utca felől csak cseréptető látszott rajta, míg a másik utca felöl volt egy hatalmas félköríves ablak, olyan kb. 8 méter átmérővel, félkörívben, egy nagy üvegablakkal. Biztosan műteremlakás lehet ott, mögötte. – gondoltam.
Ezen kicsit elmorfondíroztam hazafelé menet, de elengedtem, majd úgy is megtudom, alapon.
Szerda reggel korán keltem, megfürödtem, majd felöltöztem és bepakoltam a szerszámosládába a bdsm eszközöket, amit vinni akartam magammal és egy nagy, műanyag szatyorba a ruhaneműket is: 3 boxert, színes, nyomott anyagból; 2 színes slippet (fecskefazonú alsógatya), valamint egy férfi tangát és 3 alsó trikót.
Időre odaértem, mert ¾ 10 órakor már a ház előtt álltam és szerencsémre jött ki valaki a kapun, így bemehettem. Lépcsőn mentem fel az ötödik emeletig, de utána már nem volt tovább lépcső! Előttem viszont volt két ajtó, így benyitottam azokba. Már az első nyertes volt, mert egy keskeny lépcső vezetett tovább, felfelé, de sötét volt bent. Kitapogattam a villanykapcsolót s lőn világosság.
Észrevettem, hogy az ajtón, belülről van egy retesz. Elgondolkoztam, hogy bereteszelem magam mögött, de azután mégsem tettem. (És jól tettem!) Mentem tovább, egy kis lépcsőforduló és pihenő után egy ajtóhoz értem. - Ez lesz az! – gondoltam, így letettem a cuccaimat, mindent levettem magamról s összehajtogatva a műanyag szatyorba tettem. Már éppen kopogtam volna, mikor észrevettem, hogy a zoknik s cipők még rajtam vannak. Elgondolkoztam, hogy is? Meztelenül vár! Így még nem vagyok meztelen, ezért azokat is levettem. Letérdeltem és hármat kopogtam az ajtón.
Vártam, majd lépteket hallottam és az utasítását: - A földet nézed, csak úgy jöhetsz be!
Így is lett, mert alig hogy beléptem négykézlábon, lábakat láttam magam előtt, így megtorpantam. Éreztem, hogy nyakörvet tesznek rám, majd éreztem a póráz húzását. Mentem. Majd parancsra megálltam s ezt hallottam: - Hoztál magaddal bilincset?
- Igen, Uram, természetesen. – válaszoltam.
- Akkor hozd ide! Hozd be a cuccaidat is, tedd be az ajtót, zárd be kulccsal, de azt vedd ki! – utasított, így visszakúsztam az ajtóig, beemeltem a cuccaimat az ajtón belülre, bezártam, majd kivettem a fém, rendőrségi bilincset, számba vettem és odavittem, ahol gondoltam őt.
- Ott állj meg! – szólt rám, majd kivette a bilincset a számból, helyére feltette egy szemellenzőt és a hajamba markolva felegyenesített térdelésbe. De előtte még éreztem, hogy rám kattintja a bilincset, hátul a csuklóimra.
Majdnem orra estem, de a hajamba markolva tartott meg. Azt is éreztem rögtön utána, hogy valamivel megcsapja a feszes popóimat, nem is egyszer. Majd rám szólt:
- Tedd ki a parkettára, amit hoztál, mindent!
Megtettem és közben hallottam, ahogyan bizonyos dolgokat felvesz, vagy felnevet meglátva egyeseket azokból. Egyszer csak felröhögött és megkérdezte: - Ezt is akarod?
- Nem tudom mi az Uram, de ha hoztam, igen. – jelentettem ki.
- Ez valami szuper farok-here satu. – mondta nevetve. – Ezt kipróbáljuk, de csak… - kezdte, de nem fejezte be.
- Igenis, Uram! – válaszoltam.
- Ezt vedd fel! – utasított s a kezembe adta a férfi tangát - majd ezt is! – s egy izompólót nyújtott át. A fogásából tudtam, hogy az sárga színű.
- Máris! – álltam fel és kezdtem felhúzni a kezembe adott farabokat, de kaptam egy hatalmas ütést a mereven előreálló farkamra.
- Aúúúúúúú! – ordítottam fel s tettem hozzá máris: - Uram!
Mert az lemaradt, azért volt a büntetés.
Mikor már rajtam voltak a cuccok, akkor a merev farkamnál fogva húzott, míg ő leült valamibe s rám ügyeskedte a farok-here satut s vissza rá a férfi tanga pántját. (Huhh, de szorított, fájt az, így. Sziszegtem, de minek.)
Még feltett jó pár facsipeszt a mellbimbóimra, kicsipeszezte a hónaljaimat és végig az oldalamat is, persze közben nem kihagyva, hogy az ottani szőreimet meghúzkodja, sodorja, pödörje, míg csak nem húzódoztam, sziszegtem már. 
- Leveszem a szemfedődet, körbenézhetsz itt, majd megyünk! – hallottam.
- Huhh! – kiáltottam fel, mikor körbenéztem a műteremben. – Itt dolgozol? – csodálkoztam a sok képet látva, de ő legyintett:
- Dehogy, ezek az apáméi, nem az enyémek! Sajna meghalt s a hónap végével ki kell költöznöm innen. – sóhajtott. – Ezért is jó, hogy még most jöttél! – tette hozzá.
- Gyere, mutatok valamit még! – szólt s megragadta a pórázomat s húzott azzal.
Az ablakkal ellentétes falhoz mentünk. Azon három ajtó és feljebb két ablak volt. Kinyitotta egy egyik ajtót, megint lépcső volt mögötte. Felmentünk és egy újabb ajtón be egy tök sötét szobába. Mikor már bent voltunk, villanyt gyújtott. Körbenézve most csodálkoztam csak el! Egy kínzó szobában voltunk, nagyszerűen berendezve, kialakítva.
- Ez igen, Uram! – dicsértem meg a számat eltátva. – Ilyen még nekem sincs!
Volt ott minden szem-szájnak és másnak ingere! Andráskereszt, többféle bak, dildós padok, hengerek, hordók, no meg temérdek eszköz lógva a falon körbe és a plafonról. A padlón meg szivacs párnák, kicsik – nagyok, karikák a padlóhoz rögzítve és rengeteg kötél mindenhol.
- Még szerencse Uram, hogy alig van valamije! - mondtam elismerően, de irigykedve.
- Igen van, de meddig? Hova a francba teszem majd ezeket? – nyüglődött.
- Kiárusítja, van még idő erre, Uram! – nyugtattam meg.
- Ami majd kell neked, azt viheted! – ajánlotta fel a lehetőséget: - De előtte kipróbálom rajtad!  – tette hozzá nevetve.
(folyt. köv.)