Csikó csapat története (3)

Végre mindenki újra a szobában volt, együtt. Megkérdeztem, eddig hogy tetszett nekik, ami velük történt s van-e valami óhaj-sóhaj, ami még nem történt meg?
Egy ideig csak tanakodás volt, egymásra néztek, de senki sem merte elkezdeni vágyai felsorolását. Végre Józsi szólalt meg, jól elvörösödve:
- Uram. Mindannyiunkat a többiek előtt megdugtál, mi is láttuk, láthattuk, nem csak éreztünk magunkban, de egy valakit nem láttunk, láthattunk így. – kezdte.
- Éspedig, ki volt az, aki kimaradt? – néztem rá nagy szemeket meresztve,majd a homlokomra csaptam: - Ja persze, igen,igazad van. Csak nem egy, hanem ketten voltak. – pontosítottam.
Most ők értetlenkedtek.
- Ketten? Nem, Uram, téved, csak egy volt, aki kimaradt! – bizonygatták.
- Ki volt az? Halljam! – szólítottam fel őket annak megnevezésre.
Mindenki a másikra nézett, de nem merte kimondani a nevét, hogy Pierre.
- Rendben, akkor majd én megmondom, kimondom, gyáva népség! – dühödtem meg. És kimondtam: - Peti és Gabi voltak azok, akik kimaradtak a jóból!
- Nem, nem és nem! – kiabáltak szinte mind a hárman, de Pierre hallgatott. Végre rájuk nézett, mire mind elhallgatott, megkushadt és várt. Én is:
- Rendben. Igazatok van, Engem nem kúrt meg az Urunk előttetek. – kezdte, majd kis szünet után így folytatta: - De nem is fog! – jelentette ki dacosan.
Kitört a hangzavar. Mind a hárman kiabáltak, hangoskodtak, hogy ez szemétség, kivételezés s hasonlókat emlegettek. Egy ideig hagytam, hogy lármázzanak, legyen zendülés, de végre meguntam és leintve őket megszólaltam:
- Kuss, legyen, csürhe! Ne lármázzatok már, megsüketül az ember, titeket hallva. Hanem inkább figyeljetek és válaszoljatok a kérdésemre! Egyenként. – mondtam:
- Ki látott már olyant, hogy egy domot, urat megaláznak a többiek előtt? Kezet fel!
Rájuk néztem és vártam. Mind lesütötte a szemét, meghúzta magát, de senki, egyikük sem emelte fel a kezét. Vártam, majd egyenként is – szemükbe nézve merőn - megkérdeztem őket. Most sem volt válasz.
- Rendben, akkor az előbbi „lázadásért” büntetésül mindenkit megkorbácsolok és mehet, aki már megkapta! – jelentettem ki és felvéve egy hosszabb szíjakból álló korbácsot, az ágy támlájához álltam s Gabira mutattam:
- Teveled kezdem! – jelentettem ki és ő jött, odafeküdt a támlára. Kapott tízet a seggére, majd kiparancsoltam a konyhába.
- Most te jössz! – mutattam Józsira és ő is megkapta a magáét.
- Te sem maradsz ki! – mutattam Petire és ő is megkapta a tízet és kimehetett a konyhába.
Én meg utánuk.
Ott, kint a konyhában, utasítottam őket, hogy öltözzenek fel, majd kidobtam (kiengedtem) őket a lakásból, hogy menjenek Isten hírével s örüljenek, hogy többet nem kaptak.
Majd visszamentem Pierre-hez.
Az ott állt, magába roskadva a szoba közepén s nagyon el volt kámpicsorodva. Elé álltam, megfogtam az arcát, felemeltem, hogy rám nézzen, belenéztem a szemébe s megkérdeztem:
- Mi a gond? Azt tettem, amire kértél, vagy nem? Mást kellett volna tennem? - firtattam, és érdeklődtem tőle.
- Igen, azaz nem, Uram. – kezdte: - Mégis nagyon megalázó volt, hogy ha már előttük nem is, de kettesben sem tette meg, velem, Uram. – hallottam tőle.
- OKÉ, ha ennyire akarod, s hiányzik Neked, most megkaphatod! Akarod? – kérdeztem meg, továbbra is merőn a szemébe nézve.
- Hááááááááát – kezdte bizonytalanul és így folytatta: - Még nem volt bennem soha, senki eddig, de ha Uram ezt szeretné, tegye meg, nem fogok ellenkezni! – mondta.
- Hogy én mit szeretnék, azt tudom, de nem ezt kérdeztem! Te mit szeretnél? Pontosabban mit akarsz? – néztem rá továbbra is merőn a szemébe.
- Hát, mint már mondtam, még soha, senki nem volt bennem s nem is kívánom, hogy legyen. Nem szeretném kipróbálni, de nem én döntök… - nyögte ki végül.
- Hát, ki a fene a jó Istenedet? – ordítottam rá már dühösen s a hajába markolva odarángattam az ágy támlájához és a kezemben lévő korbáccsal elkezdtem lesújtani rá, de nem álltam meg tíznél, hanem ütöttem még vagy négyet - ötöt.
Mikor már nem sújtottam rá többet s fel akart emelkedni onnan, nem engedtem, hanem először továbbra is a hajába markolva, majd a hátára támaszkodva tartottam ott, úgy, miközben mögé léptem, szorosan. Ő meg megfeszült, mert biztos volt benne, hogy most megtörténik, ami még sohasem. Fel lesz avatva hátul is. 
Remegett a lába, az egész teste, az izzadni is kezdett, de más nem történt.
Nem hatoltam bele.
Hanem áthajolva rajta, újra a hajába markoltam, annál fogva felhúztam, majd térdre nyomtam és magam után odahúzva az ajtóhoz, ott felállítottam. Kicsit szétrugdaltam a lábait, hogy át tudjak nyúlni azok között, egy másik pórázt áthúztam, majd a farkára és tökeire akasztottam és a végét fent a kampókhoz rögzítettem az ajtónyílásban. Most megragadtam a farkánál fogva és magam felé rántottam a testét. Egy darabig jött, de utána már nem, mert megfeszült a póráz s a farkánál fogva visszarántotta. Felordított. Én meg rá:
- Kussolj és tűrj!
- Nem lehet olyan vészes ez, mintha beléd hatoltam volna. – mondtam. (S valami eszembe jutott. Meg is tettem rögtön.)
Elmentem, kikerestem s odavittem, de a markomba, hogy Pierre ne lássa. Mögé léptem, belenyomtam a vágatába azt s bekapcsoltam.
Felkapta a fejét, mikor megérezte azt az eszközt ott, a vágatában, rezegni s meghallotta is a hangját, ahogyan halkan, de zümmögött.
Egy rezgő dilatator volt, vékony, nem túl vastag. Úgy tartottam, hogy a vágatába feküdjön, majd lassan kezdtem húzni kifele, míg csak a vége el nem érte az anuszrózsáját, mert akkor, ott megálltam, lassan emelni kezdtem s most már a végével az ánuszrózsája környékét ingereltem. Rászóltam:
- Szorítsd a seggedet össze! – utasítottam s elé léptem, de sajna a rezgő dilatator kiesett belőle.
Rácsaptam a merev farkára a kezemmel, mire felordított újra, de tudta, hogy ez a büntetése, így hát a továbbiakban tartotta a száját. Újra alá nyúltam, visszaillesztettem az ánuszához a rezgő dilatatort s felnéztem rá, alulról. Figyeltem a hatását.
Egy idő után az arca átszellemült, kéj kezdett meglátszódni rajta. Láttam kezdi élvezni ezt az ingert, így fokoztam a rezgés intenzitását.
Még szélesebb lett a kéj kifejezése az arcán.
Hagytam egy ideig így, ebben a helyzetben, majd mindig, egy-egy cm-nyit beljebb toltam. Már belé, nem csak a környékét ingerelve azzal. Végre már teljesen benne volt a rezgő dilatator teljes 10 cm hosszan. Ekkor úgy irányítottam, hogy kicsit visszahúzva, a vége pont – bent - a prosztatáját ingerelje. Most mosolygott csak szélesen, kéjesen. Jó sokáig hagytam így.
S bár nem nyúltam a farkához, egy idő után összerándult a teste s ejakulált.
- Na, látod, ilyen is lehet a kéj! – mondtam, mélyen a szemébe nézve, mikor felálltam.
(vége)