Érdekes ismerkedés a trolin és folytatása. (4)

Ezt mondta ő utoljára:
- Hát, ha, így döntött, nincs más dolgom, mint tűrni, Uram, de...- kezdte ő mondani, de elhallgatott.
- Igen? Mi a de? – érdeklődtem meg tőle. Először nem is, majd később – újabb unszolásomra még is csak válaszolt végre:
- Az Uram, hogy jó darabig én tűrök, tűröm, amit tesz velem, de „jön még varjúra dér” és akkor kamatostul kapja majd vissza mindezeket. – hallatszott tőle. Még hozzátette: - Lehet, hogy ezzel még felbasztam a szadista vénáját, még rátesz a kínzásokra egy lapáttal, de azt is ki fogom bírni és előbb – utóbb én kerülök felülre! – ígérgetett, vagy inkább remélte.
- Rendben, tudomásul veszem, de tudd, azon leszek, hogy ez minél később következzen be. – jelentettem ki neki és cselekedtem tovább, rajta.
Miután már szinte mindenhol megcsipeszeztem, ahol csak lehetett, így mást kellett kitalálni, de előtte pihentem egy kicsit, de csak azért, hogy gyönyörködjem az asztalon, kifeszítve, X alakban előttem fekvő, izgalmas testben. Már kicsit verítékes volt, amit nem is csudáltam. Ezért hoztam egy törülközőt a fürdőszobából és lecsutakoltam a testét, majd leültem mellé egy székre, de mivel így nem láttam rá, a testére, ezért inkább az asztalra ültem mellé s még élvezettel nézelődtem, bámultam, legelészett a szemem rajta, a kezem – önkéntelenül is – megindult.
Beletúrtak az ujjaim a farka körüli szőr rengetegbe, azt „fésülte”, rendezgette, simogatta. Végre ráeszméltem mit is teszek és kezdtem tudatosabban is ezt tenni. Hoztam a fürdőszobából egy fésűt és azzal kifésültem a gubancos szőrrengeteget, nem kis rángatást – és sziszegést - is igényelt ez, míg sima és rendezett lett - ott - a szőre.
Mivel nekem nem fájt, így mikor már rendezett volt, akkor belemarkoltam, megfogtam egy-egy csomóba a szőrét és húzkodtam, pödörgettem, egyszóval élveztem, hogy sziszeg közben kínjában, de azért, úgy csak tűri.
Olyan édes volt, ahogyan ott feküdt, ezért még néha-néha lesmároltam, jól megjártatva a nyelvemet a szájában, majd levéve a farka végén lévő csipeszt is, ott is megszopogattam, ingereltem azzal is. Kéjesen vonaglott közben, már amennyire a kötél engedte. Ő is élvezte.
Ekkor jutott eszembe valami. Nem akartam megkérdezni, hogy hol van, ne rontsam el a meglepetés erejét, így keresni kezdtem a fiókokban, majd a konyhába is kimentem, végre megtaláltam, többet is, mint amire számítottam.
Bevittem úgy, hogy ne lássa, letettem mellé az asztal szabad részére és sorban kézbe vettem: Először egy húskiszedő fém fogót vettem a kezembe s azzal összefogtam egy adag szőrt, majd megcsavargattam s emeltem lassan, hagytam, hogy húzza a szőrt, majd elengedje végül, nem kis sziszegés, testdobálás árán, mert azért ez is fájhatott neki.
Majd mikor ezt meguntam, jött a következő eszköz: a dereglyevágó. Azzal mentem végig a testén mindenhol. Különösen a testhajlataiban, de még a talpain is. Most volt csak sziszegés, halk sóhaj, de élénk „testmozgás” is csatlakozott hozzá. Bár nem lehetett kellemes, de azért láthatóan ő is élvezte néha. Főleg, mikor abbahagytam.  Felsóhajtott:
- Uram, sok mindent tud, ötletesen is, s ez jó, mert így tanulhatok, mint Dom, nem csak szenvedek, mint Sub! – hallottam tőle a dicséretet is a végén.
- Igen, még akad. - erősítettem meg készségesen.
- Van még a tarsolyába valami? – cukkolt már ő.
- Öööö, igen van, de benne, már, mint a tarsolyomban, benne van! – válaszoltam magyarázóan az elkövetett nyelvtani hibáját javítva.
Kicsit elszégyellte magát, de én már nem törődtem azzal, hanem rögvest elő is vezettem.
De még előtte levettem, azaz próbáltam csak levenni a szőlőkötözős rögzítést, a farkáról és a tökeiről, de nem ment. Ellenállt. A normálméretű olló nem ment alá, ezért meg kellett kérdeznem hol tart manikűr ollót. Kicsit értetlenkedett, de megnyugtattam, nem szabom meg sehol a testét azzal, így végre elárulta. Megtaláltam s azzal sikerült is levágnom róla, már ahol volt rajta, a szőlőkötözőket.
Megkönnyebbülve felsóhajtott és megköszönte, mert már nagyon szorították azok és mivel vékonyak és keskenyek is voltak, így bele is „vágtak” ott a bőrébe.
Huncutkodtam, mert ha már a kezemben volt a manikűrolló, akkor másra is használtam! Nem sokat, de itt – ott belenyírtam az ölében lévő szőrkupacba. Felhördült:
- De Uram, azt ígérte, hogy ezt nem teszi! – méltatlankodott erősen.
- Bocs, de pontosan ezt ígértem, idézve magamat: „nem szabom meg sehol a testét”, a testedet, de a szőr, az nem test, csak a Sir! 
Kicsit értetlenkedett, mire elmagyaráztam a szőr és a Sir közötti különbséget.
Most már, hogy nyomatékosítsam ezt, a hónaljaiból is kiszedtem a csipeszeket s az ott lévő, hosszabb szálú vöröses szőrzetből is nyírtam egy keveset.
Meg akartam még viccelni, ezért a feje felé vittem a manikűrollót, de arra már nagyon rángatta a fejét s mivel féltem, hogy esetleg megszúrom, így azt hagytam a csudába.
Viszont felvettem az asztalról az ott fekvő dilatator készletet, kinyitottam és a második legkisebb átmérőjűvel – a 4 mm-essel – közelítettem a mereven, de szabadon álló farka felé.
Felhördült:
- De Uram, csak így? Semmi síkosító előtte? – háborgott.
- Jó, az is lesz, ha megmondod, hol találok olyant. – figyelmeztettem
- Bent, ott az egyik fiókban. – orientált szóban s intett arra a fejével.
Megtaláltam, így abból kentem a dilatatorra is, de a farka végre, a makkjára is tettem egy nagyobb cseppet, s megfogva a farkát, be is vezettem a kezembe fogott fém rudat abba. Óvatosan, lassan és érzéssel, de közben megkérdeztem:
- Ilyen már volt benned, ugye?
- Nem, még nem volt, mert magamnak nem dugtam még be, de másba, meg majd beléd, biztosan megteszem. Sőt! Forgatni fogom benne. – jelentette ki hetykén.
- Így? – kérdeztem meg s lassan megkezdtem én is a fémrúd forgatását benne.
- Jaj, ez fáj! Ne tedd! – kiáltott szinte azonnal fel.
- Pedig még csak éppen kb. 60 fokos szögben fordítottam még csak el, nem is körbe-körbe, mint mondottad az előbb, te hogy fogod tenni, forgatni benne, bennem.
- Jaj, csak butáskodtam, hülyültem, nem gondoltam komolyan s azt pláne nem, hogy ez ennyire fáj. – kért bocsánatot.
- Te nem szoktad előtte magadon kipróbálni, amit teszel, vagy tenni akarsz a másikon, a szolgádon? – értetlenkedtem. – Én mindig, hogy tudjam, érezzem a hatását. –komolyodtam el. Nagyon ajánlom a továbbiakra! – tettem még hozzá.
- Eddig nem tettem, igaz nem is voltam még soha szolga, Sub senkinél. Te vagy az első! Uram. – tette hozzá és ránézve láttam, komolyan mondja, amit mond.
- Akkor hagyjam abba? Elég volt elsőre Neked ennyi a szolgaságból? – néztem rá.
- Nem, nem, ne tedd még! Még bírom és kíváncsi is vagyok, mennyit birok és mit tanulhatok még meg Öntől. Uram. – jött a komoly válasza.
- Rendben, akkor ezt a játékot még a dilatatorokkal befejezzük s azzal mára is befejezzük, mert nekem lassan mennem kell. Legközelebb Te, azaz Ön lesz a Domom, Uram! – jelentettem ki.
- OK, de elmenetele előtt, még egy „elmenetelt” én is kérhetnék, Uram? – hallottam.
- Te, vagy én, vagy mind a ketten menjünk „el”, akkor? . kérdeztem meg a pontosítás miatt.
- Ha lehet, mind a ketten: Utam bennem, s meg közben, utána, Uram által! – vágyakozott.
Így is történt. Az napra ezzel vége is lett a közös játékunknak.
(Vége)