Nyakigláb mester, úrfi története (2)

Mikor végeztem, „mindenem” már benne volt, pontosabban benne, de a gumiban, benne! Akkor felálltam, belőle, majd megmarkoltam a hajánál fogva, úgy felhúztam s elvéve az ajtó elé tett zsámolyt, kimentünk a fürdőszobába. Én beálltam a kádba, ahol ő lezuhanyozott. Mindenhol, nagyon alaposan és körültekintően, de nem mert durvulni. 
Utána le is törölt a törülközővel, hát azt már nem kíméletesen, de nem is durván, bár látszott, hogy közben majdnem felrobban a dühtől. Így szárazon már kiléptem a kádból és ott hagytam őt. Kimentem a konyhába, ahol a házigazdánk már várt egy fehér, szoros, szinte testre simuló sportnadrágban, ami igen jól állt neki. Elütött a sötét bőrétől és jó látszott a nagy csomagja.
Leültem az asztalhoz, ő töltött nekem kávét s beszélgetni kezdtünk. Már jó ideje csevegtünk, mire megérkezett Nyakigláb úrfi is. Belépve már az ajtóban ráüvöltött, hogy mit képzel, hogy gatyában van, míg mi meztelenül. Azonnal kapja csak le magáról azt, de meg sem várta, amíg házigazdánk megmozdul, hozzá ugrott és próbálta leráncigálni róla a fehér sportnadrágját.
Ezzel csak azt érte el, hogy nagy nehezen ugyan lehúzta, leráncigálta róla a térdéig, de közben jól megrángatta a csupasz farkát is, mert az ugyan nem állt fel, nem is volt körülötte semmi szőr sem, mégis „meggyötörte” a sportnadrág gumija. Ő felszisszent, fájdalmasan. De Nyakigláb úrfi nem törődve azzal, lehuppant az asztal másik végén lévő székre és várta a kávéját, amit meg is kapott a házigazdánktól. De mást is. 
Még mielőtt még az fel tudta volna emelni a kávéscsészéjét és inni abból egy kortyot is, mind a két kezével belemarkolt a hajába, úgy hátra szorította a fejét a falhoz, kapott két taslit is tőle, egyenlően. Egyet jobbról, egyet balról és a meglepett Nyakigláb úrfi szájába már bele is gyömöszölte a nem merev, de jó vaskos, húsos farkát, ami addig a gatyájában volt. Lazán.
Az teljesen kitöltötte a száját úgy, hogy nem kapott attól levegőt.  Kezdett fulladozni, kapkodni a fejét, de a házigazdánk nem engedte el, neki nyomva a falnak, nyomta/tartotta továbbra is benne a farkát. Erősen és határozottan. Az meg fulladozott tovább, persze erősen vörösödő képpel kínlódott a levegő hiányától.
Ezt látva felugrottam, az asztalt megkerülve a házigazdánk mögé léptem és lábai között benyúlva, elkaptam Nyakigláb úrfi már újra meredező farkát és azt a tökeivel együtt markomba fogtam, és jól megszorítottam.
Az úrfinak megrándult a kíntól a teste, valami nyöszörgésfélét is hallatott, de nem engedtem el, sőt. Még szorítottam jobban, egyre jobban, már csavarva is. Már nagyon ki lehetett az oxigénhiánytól, no meg a kíntól, mert kezdett elernyedni, elgyengülni s lassan lecsúszni.
Erre házigazdánk elengedte a fejét, hirtelen kihúzva a farkát a szájából hátrafordult, mert tőlem hátralépni nem nagyon tudott, egy poharat vett fel, tele engedte a maga mögött lévő pult végén lévő csapból hideg vízzel és visszafordulva a vizet az arcába loccsantotta.
A hideg víztől visszahőkölve, Nyakigláb úrfi beleverte a fejét a falba, felüvöltött a fájdalomtól és attól a fájdalomtól is, hogy én is a víztől megijedve, még jobban megszorítottam/megszorongattam, csavartam a markomban lévőit.
Majd én is elengedtem őt, hátraléptem, felállva a házigazdánk mellé.
Nyakigláb úrfi pedig előre dőlt, szinte teljesen a farkában és golyóiban érzett kíntól. Intettem a házigazdánknak, aki értette intésemet, és odébb lépve, maga elé rántotta a földre, térdelésbe Nyakigláb úrfit, majd most a lábai, térdei közé fogta a fejét, kissé hátrább lépett így s Nyakigláb úrfi „ment”, húzódott utána. A feneke felemelkedett a sarkairól és izgatóan, feszülve volt előttem.
Én meg hirtelen gondolatra hallgatva, kihúztam a konyhaasztal fiókját, remélve, hogy házigazdánk is ott tartja a konyhaeszközeit. Kivettem abból egy méretesebb fakanalat, s már csaptam is le a feszesen alattam lévő úrfi cipóira. Jó nagyokat és csattanósakat kapott. Felüvöltött is azonnal, minden csapásomra válaszul. Mivel üvöltött, így még a lábaimat is meglendítettem és belerúgtam az ő lábai közé, oda! Ott, ahol”fészkel az agy.” 
Most volt csak üvöltés erre válaszul.
Szinte egyszerre léptünk mind a ketten a házigazdával hátra. Ő kiengedte a térdei közül a fejét, én meg csak hátraléptem az ablak felé, az asztalon túlra.
Nyakigláb úrfi pedig összeesett, oda a lábainkhoz, a konyha padlójára, a kezeivel az „ékszereit” szorongatva. Mi csak álltunk ott, szinte szánakozva nézve le rá.
Majd végre megmozdultam, mellé léptem, megmarkoltam a hajánál fogva a fejét, és magam után vonszoltam négykézlábon visszavezettem a fürdőszobába. Mutattam, hogy lépjen be a kádba, amit azonnal meg is tett. Majd közepesen meleg vízzel megzuhanyoztam a farkát, golyóit, valamint az ölét is, jó ideig folyatva a vizet rá. Végre hatott a közepesen meleg víz. Csillapodott a fájdalma, de jót tett, az idegeinek is.  Otthagytam.
Kimentem a nappaliba és kezdtem felöltözni. Bejött a házigazdánk is a konyhából és mosolyogva megköszönte a segítségemet, majd megkérdezte fejével a fürdőszoba felé intve: -Hogy van? Mutattam, hogy már jól és hozzá tettem: - Túléli, de kemény lecke volt a számára! Összenevettünk ezen.
Végre Nyakigláb úrfi is előkerült a fürdőszobából, gyorsan magára kapta a gönceit és menekült ki azonnal a lakásból. Én utána. Szinte el sem köszönt. Én igen.
Lerohant a lépcsőn, kiviharzott a kapun, de azon kívül, már a kapu előtti félig zárt előtető alatt megtorpant. Én meg nekiütődtem. Odafordult és már meg is ragadta a kezével, a nadrágomon át a farkamat, s az arcomba sziszegte:
- Ezért számolunk még! – majd kicsit elgondolkozva így folytatta:
- Jövő héten, szerdán, szabadnapos leszek. Aznap 10 órakor ott állsz, pontosabban térdelsz, a lakásom ajtaja előtt, de már tök meztelenül, és minden cuccod a kezedben lesz! Akkor kopogsz be! Megértetetted? – nézett rám vérben forgó szemekkel.
Én meg megdöbbentem ezt hallva. Első gondolatom az volt, hogy megy a fene! Majd utána mégis meggondoltam magamat, hogy ez jó móka lesz, nem hagynám ki semmi pénzért sem. De az is eszembe jutott, hogy nem tudom, hol lakik. De mire idáig jutottam, hogy megkérdezzem, már el is rohant. Ott hagyott a kapu előtt, magamban.
- Sebaj, majd megtudom. - nyugtattam meg magamat. Addig még van idő.
Így is lett. A következő héten, hétfőn, odamentem az üzlethez, ahol először találkoztam vele és bár elsőre nem láttam, az üzlettérben, de hamarosan jött ki a raktárból, egy kiskocsit tolva maga előtt, amin sok doboz volt felpakolva.
Meglátott és meghökkent meglepetten. Köszöntem neki, majd azonnal megkérdeztem, hogy hol lakik? Szinte nem is gondolkozott, azonnal rávágta. Én meg visszakérdeztem tőle, hogy jól értettem-e? Majd még a kapukódot is megkérdeztem tőle.
Azon már elcsodálkozott, de halkan figyelmeztettem, hogy az ajtaja előtt kell lennem, meztelenül s úgy kopogtatni majd. Meghökkent, rám nézett merőn, végre megszólalt:
- Te komolyan vetted, amit akkor mondtam? – nézett rám fürkészően. Majd megkérdezte, mivel bólintottam:
- Tényleg meg is tennéd? – hitetlenkedett.
- Uramért, mindent. –válaszoltam flegmán.
- Ez hihetetlen. – mondta, majd hozzátette: - Akkor eljössz szerdán? És a szolgám leszel? Minden utasításomat végrehajtod, és nem ellenkezel semmiben velem? – hitetlenkedett.
- Természetesen, Uram! Van valami különlegesebb kívánsága, miben menjek, mi legyen rajtam, vagy mit vigyek? – firtattam.
Óvatosan körülnézett, hogy nincs senki sem a közelünkben, majd ennyit válaszolt csak:
(folyt. köv.)