Krómozott paradicsom

Előrebocsájtom, ezt a történetet a nejem írta. Az ő engedélyével van itt.
De tetszik nekem is annyira, hogy közzétegyem.

--------------------------------------------------------------------------
Krómozott paradicsom

Szeretem ami tiszta.
És szeretem azt is, ami mocskos. Már.

Mit kérdeztél?
Hogy, hogy kerültem ide, egy BDSM bárba felszolgálni? Hogy engedhetem, hogy megalázzanak, a te szavaiddal élve „kihasználjanak”?
Ha illedelmesen akarnék válaszolni, azt mondanám: nahát, magam sem értem, valahogy idevetődtem. De te nem ilyen választ akarsz hallani, és már én sem akarok semmitmondó válaszokat adni. Az egész egy ezüst színű vibrátorral kezdődött, amit a barátomtól kaptam néhány éve.
Csak, hogy tudd, nekem a BDSM-hez képben mindig az inkvizíció kapcsolódott. A vér, a fájdalom, az erőszak, a sötét földalatti kínzókamrák, amik dohosak, pókhálósak, büdösek, kísértetekkel tömöttek.
Elképzelhetetlen volt, hogy azt szeressem, ugyanannyira borzadtam, mint ahogy most te nézel rám.
Utáltam mindent, ami koszos, vagy egyszerűen csak nem patyolat-tiszta.
Összességében egy iszonyatosan pedáns picsa voltam, és kicsit még vagyok is. Szerintem ezt már anyám is a génjeiben hordozta, és 100%-ban tovább adta nekem. Nálam mindig minden az élére állítva, vasalva, fésülve. A barátaim szerint ez már kóros volt, de én így éreztem jól magam. Takarítás közben (nap, mint nap) hallottam a fülemben anyám korholó hangját: az még nem jó, azt töröld át tisztítószeres ruhával is, nem leülni ebéd után, hanem mosogatni, hogy áll a szőnyeg rojtja, ésatöbbi.
És ilyen volt az is, amikor szexeltem. Egyrészt steril, másrészt vezérelt.
Annyi különbséggel, hogy közben már nem anyám, hanem egy belső hang magyarázta, hogy nem így, hanem csábosabban, vigyázz, a filmekben nem így csókolnak, hajtsd jobban hátra a fejed, blablablabla.
Ebből is látszik, hogy szirupos romantikus filmeken (kamaszként lopva szoftpornón) és anyámon nevelkedtem. Ezt dobta a rendszer és sokáig nem is találtam benne semmi kivetnivalót.
Csak valahogy mindig egyedül maradtam. Mert a pasik amúgy hálátlan dögök. Addig jó a tisztaság, a rend, amíg a csaj így várja őket haza, aztán meg, szex után sosem érdekli őket, hogy ragadnak, izzadtak, ráadásul elvárták, hogy engem se zavarjon, vegyem ezt természetesnek. Meg jöttek a hülye ötleteikkel a különböző „játékokkal”. Játsszunk kikötözősdit, bekötözősdit, csipeszeset, menjek el buliba, ahol legalább nézzem meg, milyen a BDSM.
Na nem. Azt végképp nem.
Aztán egyszer jött egy pasi, aki nem kért semmi ilyesmit, csak a fellépése, a határozottsága egyszerűen felém emelte. Nem követelt, nem parancsolt, egyszerűen csak kihozta belőlem a alárendeltséget. Mondjuk nem volt nehéz. Anyám már meghalt, apámmal évek óta nem találkoztam, bár őt egyébként is úgy csavargattam az ujjaim körül, ahogy akartam. Senki nem volt, akire felnézhettem volna, aki, ha csak néha is, átvette volna tőlem az irányítást.
Káró pedig jött és mindent vitt. Tudott nevetni a rendmániámon, élvezte, sőt akarta, hogy szex után őt is rendbe tegyem, megmosdassam.
Aztán egy nap hazahozta az ezüstözött vibrátort ajándékba. A kis cucc hűvös volt, tartózkodó, csillogó, pont olyan belémvaló. Nevetett, amikor meglátta a lelkesedésemet.
Onnantól az volt a csúcs, ha azzal is játszott velem. Volt amikor lehűtötte, hogy a fémessége, hidegsége még jobban letaglózzon.
Akkorra már mindegy volt mit tett, mit csinált, egyértelműen uralkodott rajtam. Nem kérte, hogy Uramnak szólítsam, nem bántott soha, ha nem egyeztem bele, de elérte, hogy akarjam megtenni, amit mond, és vágyjak vele lenni, alárendelt lenni. Ha ki akart kötözni, akkor azt tette, ha el akart fenekelni, akkor azt tette. És ha kényeztetett, azt tudtam ajándéknak tekinteni. Élveztem minden pillanatot, amikor felettem állt.

Közben szépen lassan ráébresztett, hogy nekem nem való semmi régi, kopott, hanem csak a króm, az ezüst(özött), az üveg és a tükör.
Szépen lassan egy csomó berendezési tárgyat kicseréltünk a lakásomban, minden kezdett csillogni. A fürdőszoba, a konyha, a háló, minden egyre világosabbá, egyre ragyogóbbá vált.
Közben pedig szépen rávezetett, hogy ezek a fényes tárgyak mind-mind jók a szexhez is. Amivel, vagy amin nem lehetett kefélni, ahhoz ki lehetett kötözni. Amivel azt sem lehetett, abban megnézhettem, amint gyötri, vagy éppen kényezteti a testem. Az egész lakásom kedvünk szerint változott egyszer világos, fényes „szexbarlanggá”, máskor kínzókamrává.
Aztán egyszer azt mondta, ragyoghatna végre a puncim is, és beleegyeztem. Abba is, hogy ő tegye bele a fényes karikákat.
Először robbanó orgazmust kaptam tőle, majd, kihasználva, hogy alig élek, csak félig-meddig érzéstelenített, átszúrta a nagyajkakat és beletette a karikákat . Iszonyatosan fájt és vérzett, de akkor már azt sem bántam. Utána, ezzel a módszerrel még tett bele kettőt. És én már vágytam erre a fájdalomra, mert akkortájt gonosz módon másképp egyáltalán nem elégített ki.
De utána is nagyon élveztem, hogy már én is a krómozott paradicsomom igencsak fénylő része vagyok. Elég volt annyit mondania, hogy csillogjak, máris vetkőztem, és büszkén mutattam magam neki. Mindig kényeztetés lett a vége. Vagy ő engem, vagy én őt.
Jó volt. Olyan igazi csillogó villogó élet. Vitt partykra, bulikba, tele volt pénzzel.

Aztán lassan kopni kezdtek a krómozott cuccok, itt-ott már feltűnt rajtuk egy-két foltocska. Koptunk mi is. Már nem volt elég, hogy a szex miatt nézzek fel Káróra, többet szerettem volna. Hogy okos is legyen, hogy az eszéért is szerethessem. Hogy abban is felettem legyen. Nem így történt. Ő megmaradt a bulik, partyk, tükrök csillogásánál. Elsodródtunk harag nélkül. De azért még mindig jó ránézni, hát felvállaltam ezt a helyet, itt maradok, amíg nekem jó. Hidd el, itt sem nyúlhat hozzám senki, akit nem akarok, ez sokkal inkább csak egy jelmez. A hely miatt.
Bocs, mennem kell, én itt dolgozom. :)
…
…
-Helló, már számítottam rád. Hozzam a szokásost?. Na menj, szórakoztasd az új barátnődet. Aranyos, én is jót beszélgettem vele az előbb. Mostanság hogy szoktál bemutatkozni? Treff, Kőr, Pikk? Na menj, látom, már alig várod, hogy egy új trófeád legyen.
Hogy én? Kösz jól. Csillogok, tudod.







.